Vampire Knight HUNTING ✅ (Befejezve)

9.Fejezet

A terv

(Kaien szemszöge)

Mikor Sayori belépett az irodámba, egyedül látszott rajta, hogy fél valamitől. Akkor más sejtettem, hogy valami nincs rendben, de álmomban sem hittem volna, hogy pont az történik, ami történt.
- Jó napot Kurosu igazgató úr! Szeretnék kérdezni valamit és Zero azt mondta, hogy forduljak önhöz- fordult felém teljesen.
- Gyere! Ülj csak le. Hallgatlak!- intettem neki.
- Yuuki- ról lenne szó és az esti tagozat diákjairól. Igaz az, hogy ők mind vámpírok?- kérdezte zavartan.
Szemem elkerekedett a döbbenettől.
- Ezt ki mondta neked? Vámpírok nem léteznek- próbáltam letagadni, de volt egy olyan érzésem, hogy nem járok sikerrel.
- Nem monda senki. Amikor az iskolát a hírek szerint ki akarták fosztani, néhány ember megtámadott, akik azt mondták, hogy vámpírok. Akkor Yuuki és néhány estis megmentettek. Akkor jöttem rá a dologra- hajtotta le a fejét.
- Értem. Sajnos nem titkolhatom előtted tovább. Yuuki és társai tényleg vámpírok, de békések. Nincs okod félni tőlük. De sajnos nem hagyhatom ezek után, hogy az iskola tanulója maradj Sayori, mert félő, hogy másoknak is elmondod a titkot- közöltem vele a tények állását. Odakint legalább nem hinnének neki az emberek.
- Ne! Kérem ne rúgjon ki igazgató úr! Nem mondtam el senkinek a titkot. És nem is fogom megígérem, de kérem ne rúgjon ki!- sírta Sayori.
- Hah! Rendben! Te voltál Yuuki legjobb barátnője. Bízom benned, de cserébe tényleg ne mondd el senkinek a titkukat- bólintottam rá.
- Köszönöm! Nagyon köszönöm! Megígérem senki sem fogja megtudni- örvendezett, de még mindig könnyes volt a szeme.
- Azt viszont el kell mondjam Yuuki- éknak, hogy te tudod mik is ők valójában. Lehet, hogy felkeresnek majd téged- figyelmeztettem. Nem olyannak tűnnek a Kuran- ok, mint akik ezt szó nélkül hagyják.
- Rendben van! Előbb utóbb én is megkerestem volna őket. Talán így Yuuki ismét olyan lesz, mint volt- bizakodott, bár én nem hittem ebben.
- Ahogy jónak látod. Most menj és segíts tovább a bálteremben- küldtem dolgára.
- Igen uram. És köszönök mindent- hajolt meg illedelmesen.
- Szívesen. És most már menj- integettem neki.
Elment és egy rakás gondot hagyott maga után.

(Kaname szemszöge)

Még a pavilon nappalijában várakoztunk. Yuuki a vállamon bóbiskolt, mert álmos volt. Korán kelt. Mikor én ébredtem, ő már idelent volt és olvasta a könyvet, amit otthonról hozott magával. Kicsi könyvmolyom. Bár valamelyest az én hibám is, hogy ilyen. Kevés időt töltöttem vele.
- Yuuki! Kihagyhatod a mai órákat. Nem kell bejönnöd, nyugodtan itt maradhatsz pihenni- simogattam meg az arcát. Nem tudtam volna végignézni, hogy félálomban botorkál a folyosókon óráról, órára.
- Semmi baj. Az én hibám, hogy korán keltem. Mire kapunyitás van már toppon leszek- ígérte.
- Legyen ahogy akarod, de mitől ébredtél fel?- kérdeztem. Kíváncsi voltam rá.
- Rosszat álmodtam. Arról szólt, hogy Zero ránk vadászik. Megtalálta a kastélyt és a Bloody Rose- zal eltalált téged, amibe te belehaltál. Akkor riadtam fel- magyarázta.
- Miért nem próbáltál visszaaludni?- nem értettem az összefüggést.
- Próbáltam, de nem sikerült, ezért döntöttem úgy, hogy lejövök ide és megvárom a teremcserét, vagy amíg felébredsz- mosolygott, pedig ez nem volt vicces.
- És akkor miért nem keltettél fel engem. Segítettem volna vissza aludni, vagy ketten virrasztottunk volna- néztem rá jelentőségteljesen.
- Nem volt hozzá szívem. Olyan békésen szunyókáltál, hogy inkább hagytalak- vonta meg a vállát.
- Csak azért volt kellemes álmom, mert azt hittem mellettem vagy. Még mindig az a véleményem, hogy szólhattál volna, de köszönöm a jó szándékodat. És az álmod miatt nem félj. Soha sem foglak magadra hagyni, ha te se engem- öleltem át és a mellkasomra húztam.
- Ezt megígérhetem- viszonozta az ölelésemet.

Meghitt pillanatunk akkor szakadt meg, mikor Aido felkiáltott.
- Kapunyitás gyerekek! Végre kiszabadulunk- ugrándozott.
- Aido! Nem gondolod, hogy túl lelkes vagy?- fegyelmeztem.
- Hagyd már! Legalább ő lelkes- bökött meg kedvesem.
- Bocsássanak meg! Parancsoljanak!- hajolt meg Aido és kitárta előttünk az épület ajtaját.
Felálltunk és Yuuki- val kézen fogva hagytuk el a pavilon területét.