Vampire Knight HUNTING ✅ (Befejezve)

1.Fejezet

Zero hétköznapjai

(Zero szemszöge)

Néhány napja történt, hogy egy mocskos tiszta vérű, Kuran Rido felébred évtizedekig tartó álmából itt, a Kurosu akadémián. Rido esküdt ellenségem Kuran Kaname és emberi korában szívemnek olyan kedves Kuran Yuuki nagybátyja volt. Kaname a Kuran- ok ősapja volt, ezért nem volt képes megölni azt a patkányt. Yuuki pedig éppen akkor ébredt fel évekig tartó álmából, így gyenge volt a harchoz. Tehát rám maradt a Kuran család gyilkosának lemészárlása. Szándékom azonban az akadémia megmentése volt, nem a Kuran- ok védelme.

Yuuki, mióta átváltozott nem jelent számomra többet, mint egy ölésre teremtett szörnyeteg, mint minden vámpír. Azon az éjszakán, mikor Kuran Kaname elragadta, Yuuki nem volt egészséges. Hosszú ideje rémálmok gyötörték őt és valami szörnyű dolgot látott egyfolytában maga körül, mert akárhányszor meglátogattam zaklatott volt. Egyszer meg is akart folytatni, mert megijedt. Félt valamitől. Nem vettem volna zokon, ha megfoszt az életemtől. Nem ért valami sokat. E- szintű vámpír voltam- most közrendű vagyok- és vámpírvadász. Köt a vér és vadászom a fajtámat. Amikor E- szintű voltam, Yuuki táplált engem a saját vérével. Akkor megesküdtem, hogy a szolgája leszek. Az áldozata. Azt tehetett az életemmel, amit csak akart.

Azon az éjszakán ébredt fel, amikor ezzel próbálkozott. Leterített, de észhez tért és elengedett. Úgy tett, mintha minden rendben lenne vele, pedig semmi sem volt az. Elhagytam a szobáját és sírni kezdett. Kissé eltávolodtam a szobától, de megéreztem Kaname szagát. Visszarohantam Yuuki- hoz és berontottam hozzá. Sajnos későn érkeztem. Kaname már elragadta Yuuki- t, aki eszméletlenül feküdt a karjában. Kaname jobb híján az ablakon távozott és Yuuki- t a főbejárat szegélyéhez vitte. Én a tetőre mentem onnan könnyebb volt számomra célba venni őt. De megint csak elkéstem. Mire felértem, már nem egy, hanem két vámpír szagát éreztem. Ennek ellenére célba vettem Kaname- t, de Yuuki a testével védelmébe vette és azt mondta:
- Ő... ő az én bátyám.
Nem tudtam elhinni. Hogy Yuuki, az a mosolygós és kedves lány egy gyilkos legyen. Egy tiszta vérű vámpír. De nem bírta sokáig. Az ébredés elvette minden erejét és összecsuklott. Kaname mellette volt és elkapta. Én a csalódástól elvarázsolva nem vettem észre mi történik körülöttem. Hagytam, hogy elmenjenek.

Yuuki- val akkor ismerkedtem meg, mikor Kurosu Kaien örökbefogadott és a családom halála után a házába vitt és Yuuki gondjaira bízott. Annyira kedves és gyengéd volt. Már akkor tudtam mi vagyok és mivé fogok válni, ezért próbáltam távol tartani magamtól, de nem ment. Annyira gondoskodó volt és féltett a magánytól. Kénytelen voltam elfogadni, hogy nem leszek egyedül. Mindig velem volt és vigyázott rám, amennyire tőle tellett. Közel került a szívemhez, ezért volt, hogy mikor felébredt és ismét tiszta vérű lett, nagyon meggyűlöltem. Azt hajtogatta, hogy soha nem leszek egyedül, ő velem lesz és segít céljaim elérésében, de pont ő volt az, aki elárult engem.

Régen minden olyan egyszerű volt. Iskolába jártunk, szekáltuk egymást, Vigyáztunk az iskolára, mint hivatásos prefektusok. És Yuuki távol tartotta magát a vámpíroktól. Távolságtartóbb volt Kaname- val is. A vámpírok bálja után kezdtek újra közeledni egymáshoz. Nem értettem miért. Akkor fogtam fel mi történt, amikor Yuuki azzal állt elő, hogy vámpírrá akar válni. Akkor még nem tudta, hogy mindig is az volt. Azok voltak a szép idők. Amikor nem kellett semmi miatt aggódni.

Miután a nagybátyjukat, Rido- t meggyilkoltam végleg, Yuuki és Kaname elhagyták az akadémiát, néhány nemessel egyetemben. Előtte még felvittem Yuuki- t arra a helyre, ahol megtudtam mi is ő valójában. Megkértem, hogy igyon a véremből, mint annak idején én is ittam az övéből. Fanyalogva, de teljesítette a kérésemet. Akkor megesküdtem arra, hogy addig nem nyugszom, amíg ki nem irtom a vámpírokat és mivel ő is az, őt is meg fogom keresni és megölöm. Nem zavarta ez az elhatározásom. Azt mondta: ,,Várni foglak."
Nem is volt más választása. Ha tetszik neki, ha nem, akkor is előbb utóbb véget vetnék az életének. Mert ő egy tiszta vérű vámpír és a vadászoknak minden vámpír ellensége. Nem is értem, hogy tudott Kurosu igazgató két vámpírt is örökbe fogadni és felnevelni. Hogy tudott velünk egy fedél alatt élni?

Jobb híján ezen gondolkodom a szabadidőmben, ami elég sok van mostanság. Az iskola fele romokban, ezért jó néhány órát nem tudnak megtartani. Az itt maradt vámpírok is jól viselkednek, már ha lehet egyáltalán ilyet mondani egy vérszívóra. Nem próbálkoznak semmivel. Beérik a vértablettákkal, amiket adunk nekik. A nappalisok sem sejtenek semmit ami történt. Azt hitetjük velük, hogy felújítják az iskolát. Persze akik átélték a harcot, mint bujdosók, azoknak azt mondtuk, hogy ki akarták fosztani az iskolát. Hülye magyarázat, de megtette a magáét. Az emberek tudatlanok, ami nekünk az élet feltételünk. Csak így maradhat titokban az iskola szándéka, ami az, hogy a vámpírokat és embereket megtanítsák együtt élni ,,harmóniában". Baromság, de nem az én dolgom. Én csak egy egyszerű prefektus vagyok itt. Egy bábu a sakkjátszmában. Ha nem lesz szükség rám, egyszerűen eltesznek láb alól.

De lehet, hogy én fogok előbb megpattanni. Unalmasak a hétköznapok. Reggel felkelni, iskolába menni, tanítás után késő éjszakáig őrizni az iskola rendjét, majd bevenni azokat a nyavalyás vértablettákat, aludni és minden nap ugyan az kezdődik elölről. Elegem van. Ha legalább valami prefektusi munkám lenne, de az sincs. A vámpírok is ugyan annyira megijedtek az iskola harca miatt, mint az emberek. Nem mernek bajt keverni. De meglehet az is, hogy azért vannak beszarva, mert egy új tiszta vérűt köszönthetnek maguk között. Valakit, aki vezethet és irányíthatja őket. Yuuki a Kuran- ok lánya, akik még a vének tanácsa előtt a vámpírok királyai és királynői voltak. Yuuki- t úgy is hívják, hogy a ,, vámpír hercegnő". Találó név, ha már Kaname a ,,vámpírok királya" nevet viseli. Az biztos, hogy nekem Yuuki nem a hercegnőm, Kaname meg nem a királyom, tehát nem tartozom hűséggel nekik.

Sajnos pechemre kezdenek engem is bevonni az újjá építési munkálatokba. Sokat kell segítenem, mondván erősebb vagyok, mint az átlag emberek, így málhás szamárnak használnak. Amíg nem kell szerszám közelébe mennem addig semmi bajom ezzel, de én inkább a fegyverekhez értek, mint a szerszámokhoz. Kaien szerint egy férfinak mindenhez értenie kell, legalább egy kicsit. Amíg nem akar barkácsolni tanítani addig hagyom, had tartson nekem szentbeszédet. Az egyik fülemen be, a másikon ki.

De nem ez az egyetlen dolog, ami miatt szépítjük az akadémiát. Már majdnem befejeződtek az újjá építési munkálatok, mikor az igazgató azt a döntést hozta, hogy az akadémia bált szervez a felújítás megünneplésére. Erre a bálra mindenki hivatalos volt. A nappali és az esti tagozat is. Nekem is jelen kell lennem, különben Kaien padlót fog. Még ha el is megyek, inkább rend fenntartóként leszek jelen, mintsem azért, hogy mulassak. Az ilyen táncos hülyeségeket nem nekem találták ki. Nem is izgatnak igazán. Lényeg a lényeg, gyorsan lezavarom a dolgot és azt csinálok, amit akarok.

Terveim szerint a bál után el kezdem felkutatni a Kuran- ok kastélyát és betartom a Yuuki- nak tett ígéretemet. Megölöm őt és az ottani családját is, de mintha azt mondta volna, hogy a szülei már rég meghaltak. Jah! Igen. Az a Rido mocsok ölte meg őket is. A saját testvéreit is.

Mindig is tudtam, hogy a vámpírok gyilkos szörnyek. A saját fajtársukat sem kímélik. A családjukat sem tartják tiszteletben. Szegény Ichiru fivéremnek is egy ilyen vette el az eszét. Beleszeretett Hio Shizuka- ba, a családunk gyilkosába. Sosem értettem mit csíp rajta, de ő meg azt nem értette én mit csíptem Yuuki- n. Most már én sem értem. De már nincs is szükség rá. Nem sokára úgy is meghalnak mind...