Sebek

Sebek:A lakás (Első rész)

Első rész

Unottan feküdtem az ágyamban,amikor a parketta recsegő hangjára lettem figyelmes. Az olyan régi belvárosi bérlakásokban mint amilyet én is béreltem ez szinte megszokott volt. Nem is tulajdonítottam volna ennek nagyobb jelentőséget,ha nem egyedül lettem volna a lakásban. Tekintetem a fehérre festett duplaszárnyú ajtóra emeltem. Ez az ajtó választotta el a nappalit és az egybenyíló hálók közül azt, amely közvetlen a nappaliba nyílik. Az ajtó körülbelül öt-hat centiméterre volt kinyitva,de inkább úgy mondanám hanyagul volt zárva. Az ajtó résen beszűrődött az energiatakarékos izzó, gyér sárgás fénye. Biztos képzelem nyugtattam magam. Majd megint a reccsenő parketta hangját véltem hallani. Meredten figyeltem az ajtót. Szívem olyan hevesen kezdett dobogni, hogy még a lélegzetvétel is nehézzé vált tőle. A torkomban éreztem a pánikszerűen kalimpáló szívem. Úristen! Nyugodj már meg! -mondtam magamban. Csak a padló. Lehet a szú rágja vagy az asszony nem akart a köszönéssel felkelteni. De a nyomasztó halálfélelem csak nem akart csillapodni. Valahogy éreztem a léptek vagyis inkább a reccsenő padló idegen csengését. Van az emberben egy afféle hatodik érzék. E pillanatban egy árnyék kúszott el lassan az ajtórés alatt. Már biztos,van itt valaki! Lehet betörtek hozzánk. De miért nem hallottam amikor bejött a kulcsra zárt ajtón? Nem szokásom nyitva hagyni. A körfolyosó túloldalán egy nyelviskola működik,szinte folyamatosan a számomra idegen emberek jönnek-mennek a folyosón. Halk mormolás törte meg a pillanatnyi csendet. Légzésem zihálni kezdett a hang hallattán. Volt benne valami....valami amitől éreztem benne az elemi gonoszt. Az árnyék egyre izgatottabban suhant
fel-alá a nappaliban. Karmok kaparászó , surlódó hangja szűrődött be,olyan érzésem volt mintha szinte hívogatna. Élvezettel kaparta a fa és fém bútorok részeit. Rám várt! Éreztem ahogy élvezi a helyzetet. Tudta,hogy csak egy nyitott ajtó választ el minket. Bármikor rám ronthatott volna,mégsem tette. Játéknak,szórakozásnak élte meg. Mint egy beteges rítus. Megragadta a nappaliban álló papírmasé lámpát és a falhoz dobta. Gúnyos élvezettel nevetett azon,hogy még mindig nem mertem kimenni a szobából.Hiába próbáltam megmozdulni, olyan voltam mintha teljesen lebénultam volna. Gyerüünk már! Ordítottam magamban de egy szó sem hagyta el a torkomat. Ebben a pillanatban az árny megállt az ajtóban,a szobába csak minimális fény szűrődött be. Egy hosszú karmokkal felfegyverzett kéz sziluettjét véltem látni az ajtó peremét markolva. Tudtam,hogy muszáj lesz megmozdulnom, vagy meghalok. Ekkor a testem végre mozogni kezdett. Szinte kiugrottam a kétszemélyes francia ágyból. Pár siető lépéssel később megragattam a kilincset és üvöltve téptem fel az ajtót. -MIT AKARSZ TŐLEM!? Ám a kezdeti felbátorodásom azonnal elszállt amint megpillantottam,hogy senki sincs az ajtóban. Mi az ördög történik velem? Álmodtam? Hová tűnt? De... De hisz láttam a kezét. Léptem egyet a nappali irányába, hirtelen éles fájdalom nyílalt a talpamba. Le néztem és láttam,hogy vérzik a talpam. Egy üvegszilánk? Mi? De akkor... Óvatosan ki dugtam a fejem. Így már beláttam az teljesen a nappalit. Ekkor a szembe lévő sarokban megláttam őt. Egy női alak állt befele fordulva körömszakadtáig kaparta a falat. Hosszú szaggatott vércsíkra lettem figyelmes a falon. Biztos valami helyi drogos barom. Gondoltam. A vékony kicsit görnyedt teste és a félhosszú kócos vörös haja is ezt erősítette meg bennem. Ruházata koszos és szakadt volt. Talán a hajléktalanság pokláig züllesztette életét.
-Hé te! -Mi a faszt csinálsz itt te drogos picsa? -Húzzál innen a francba vagy rendőrt hívok! Kezeim és hangom már a dühtől remegtek. Velőtrázó vinnyogó nevetésben tört ki. Lassan felém fordult. A látvanytól megfagyott bennem a vér. Bőre hullafehér volt. Arcán hatalmas vágott sebek éktelenkedtek. Rám vicsorgott. Fogai hegyesek és élesek voltak. Szemében őrület honolt. Két kézzel tépte a haját,közben síkoltva dobálta a fejét mintha a pokoli téboly tépné elméjét. Felém rohant. Hangosan csattant a tarkóm a padlónak. Fogaim össze koccantak az ütés erejétől. Ember feletti erővel lökött fel. Nem volt időm a sebeimet nyalogatni. Hiába éreztem ahogy végig folyik a hátamon a forró vérem. Biztos volt, hogy betört a fejem az ütéstől . Rám ugrott és karmaival végig hasította az arcom. A kezeimmel próbáltam védeni a fejem de mindhiába.
-Megdöglesz! Mondta tébolyult vigyorral a képén. A pillanatnyi figyelmetlenségét kihasználva belemartam az arcába és amilyen erősen csak tudtam téptem azt. A bőre repedni,szakadni kezdett. Az izmok és csontok itt-ott látszani kezdtek. Sűrű félig alvadt vér csorgott rám. Visított a fájdalomtól. Kezeivel folyamatosan csapkodott,párszor el is talált a karomon és az arcomon. Éreztem amint a bőre mint egy maszk a kezemben maradt. Elkapta a torkom. Fölém hajolt, a vére rá csorgott az arcomra. Sokkoló felismerés hasított belém. Én voltam a támadóm..
Zihálva riadtam fel. Testem patakzott az izzadtságban. -Fuh,csak egy rossz álom volt. Mondam ki levegőért kapkodva.
-Csak egy rossz állom. Istenem de megkönnyebülve kaptam a szívemhez.
Kimentem a konyhába,hogy igyak egy pohár vizet. A kezem kicsit még mindig remegett de kezdtem megnyugodni. Vissza az ágyba. Reggel meló van. Gondoltam magamba. Ilyen egy hülye álmot. Nevettem ki magam. Megfogtam a hálóba nyíló ajtó kilincsét de egy belső sugallat hatására, lenéztem... az alkaromon több karmolás nyomát láttam meg....

*********************
(Folyt.köv)