Kedd, Délután 17:45 körül
A kávézó mosdója
A Te szemszöged
-Várjon, nem vihetik el! - kiabáltam az idegen férfi után
-Igen? És mégis miért nem? - szólt vissza
-Ugh, mennyivel tartozik? - kérdeztem
-1 millió wonnal.
-Mennyivel?! - kérdeztem vissza hihetetlenkedve
-1 millió wonnal.
Belenéztem a táskámba.
-Most van nálam 500ezer won. Ha elengedi, holnap odaadjuk a másik felét is.
-Y/N, ne csináld légyszi.
-Te most ne szólj bele. - csitítottam el. - Na, áll az alku?
-Hmm, te vagány csaj vagy "Y/N", tetszik. - közelebb kezdett jönni, de én hátráltam amíg a falnak nem ütköztem. Mikor odaért elém, megfogta az állam, és maga felé fordította a fejem, hogy a szemébe nézzek.
-Én Hyunmae vagyok. Tudod mit, te is velünk jössz. Páholyból nézheted, ahogy megverik a kis barátocskád. - mondta, majd megfogta a karom, és Jaehyunnal együtt kirángattak a kávézó hátsó ajtaján egy sikátorba. Mivel már sötét volt, senki sem látott minket. Két gorillája lefogott, amíg a másik kettő Jaehyun arcát ütötte. Mikor abbahagyták, Hyunmae megszólalt.
-Holnap délután, ugyanitt, itt legyen a pénz, mert megbánjátok. Mind a ketten. - majd otthagytak minket. Egyből a földön ülő Jaehyunhoz futottam.
-Úristen, jól vagy?! - kérdeztem ahogy az arcát fogtam a kezembe. A szemöldöke végénél, a szeme alatt, a szája sarkánál folyt a vére, ökle véres volt a védekező ütéseitől.
-Persze, csak segíts felállni.
-Oh, igen, persze, gyere. - jobb karját a vállaimra tettem, majd segítettem neki a lakásomig elsétálni. Szerencsére csak két sarokra lakok onnan, nem kellett sokáig bírnia.
Mikor beértünk a liftbe, és benyomtam a 9. emelet gombját leültem mellé a lift padlójára.
-Biztos jól vagy? - kérdeztem aggódva
-Igen, csak majd nem leszek a legszebb srác másnap reggel. - mondta kuncogva.
- Y/N.
-Igen?
-Megismételhetnénk azt a csókot? Olyan jó volt. - mikor ezt kimondta, rám nézett. Ettől elpirultam, és elnéztem a másik irányba. Úristen, hogyne pirulnék el ha egyszer egy ilyen jóképű, udvarias srác akar megcsókolni.
-Hát, nem is tudom... - mondtam még mindig zavarban
-Kérlek... - nézett rám bociszemekkel - olyan jól csókolsz. - felé fordultam
-Na jó, legyen. - erre elmosolyodott, kezébe vette az arcom, majd megcsókolt. Most sokkal puhábban, sokkal édesebben, mint azelőtt a kávézóban. Mikor elváltunk, összenéztünk, észrevettem hogy ő is ugyanúgy zavarban van, mint én. Olyan aranyos, mikor elpirul. Sőt, észrevettem, hogy a füle is elvörösödött, valószínűleg azért mert zavarban van. Édi. Felnéztem a liftajtó felé a kis ledtáblára, ami az emelet számát mutatta, már a 8.-on jártunk.
-Gyere, mindjárt ott vagyunk. - mondtam neki, majd felsegítettem. Bementünk a lakásomba, és segítettem neki leülni a kanapéra, majd feltettem teát főlni. Beszaladtam a fürdőbe az elsősegély dobozért, hogy lekezeljem a sebeit.
