Álmodás (kookmin ff.)

1.

Minden egy bárban kezdődött, a város közepén. Kikapcsolódásként és a berugás érdekében elmentem arra a bizonyos helyre. Leültem a löttyös pulthoz, majd egy wishkyvel kezdtem. Nem voltam magamban biztos ,hogy tényleg beakarok-e rugni... ezért ráhagytam. Kifele menet egy nagyon csinos fiúval találkoztam aki bűnbánóan ült kinn, egy szál cigivel, az ujjai közt.
          - Miért ülsz itt kinn virágszálam?- kérdeztem mire ilyedten rámnézett.
          - Semmiért.. - ezzel felkelt de én visszarántottam.
          - Hova cicus hova? - incselkedtem vele. Nem szoktam ilyen vad lenni.. ez is az alkohól hatása. Ezek után nem kell szerintem részleteznem ,hogy mi történt..
Hazavittem és huncutkodtam vele picit.
Amikor ott tartottam ,hogy bedugomneki picit józanabb voltam.. és nem tettem. Helyette egy lassú csókban részesítettem.. mivel még szűz volt. Nem akartam ,hogy így vesszen el az a dolog amit egy olyan embernek akar adni akit szeret. Befeküdtem mellé és elaludtunk. A kisfiú mellémbújt még mielőtt elaludtam volna.

Reggel ugyan úgy egymás karjaiban ébredtünk. A napfény az egész szobát betöltötte. Lágy csókokkal ébrezgettem az álomszuszékot. Lassan nyitogatni kezdte pilláit. Kezével letörölte csipáit és rámnézett. Langyos mosolyt ejtett felém és becsukta szemeit. Hozzámbújt jobban mintha csak az anyukája lennék. Megsimogattam kobakját.
  Így feküdtünk egymás karjaiban amíg éhesek nem lettünk. Csináltam ennivalót és megetettük a másikat.

Így ismertük meg egymást. Úgy kezeltük a másikat mintha már év tizedek óta ismernénk egymást napról napra.. hónapról hónapra..

Nagyon szerettük a másikat. De persze ennek is vége let..

  Jiminnel már majdnem egy éve lehettünk együtt. Ezt megünneplés képpen elmentem a virágoshoz pár rózsaszálat venni. A kasszánál egy rossz érzés futott át rajtam. Nem törődtem vele mert már annyiszor volt ilyen.
  Beültem a kocsimba és a szerelmemhez hajtottam. Míg egyre közelebb kerültem a házunkoz annál jobban erősödött bennem ez a félelmetes érzés. Nyugtattam magam miszerint nincs semmi baj. Kopogtam ,hogy még romantikusabb legyen ez a nap. Mindent elterveztem.
  De senki sem nyitott ajtót.. Már a nevét is ordítottam mikor egy lövés hangot hallottam egyenesen a házból. Berontottam és hálóban láttam feküdni Jimint ahogy véres mellkassal fekszik. Előtte az apám állt mosolyogva ahogy a pisztoját szorongatja. Nekivetettem magam és halálra vertem. Az egész szoba úszott a vérben.
  Mire végeztem én is tiszta vér voltam. Csak ekkor döbbentem rá ,hogy kit is öltem meg..  Felmásztam a szerelmemhez, és rávezettem a kezem az arcára. Könnyezni kezdtem ahogy az élettelen de mégis gyönyörű szemeit néztem. Kinyitotta íriszeit és mosolyogva rámnézett. Ő is a nyakamra rakta a kezét és ennyit mondott halkan.
    
  - Boldog első.. évfordulót... szeret..lek..

Egy világ omlott össze bennem. Semmim se maradt. Az életem legfontosabb embere veszett el.

Ezt azóta sem tudtam feldolgozni. A mai napig még ott van bennem ez a jelenet, és a fegyver hangja. Nem érdemelte volna meg! Nem kellett volna ennek megtörténnie!!!

Visszatérve apámhoz ő sosem tudta elfogadni ,hogy a fiúkat szeretem.. valamint még alkoholista is. Ő ölte meg az anyukámat is mikor még vagy 3 - 4 éves lehettem..
Szemem előtt tette. Még mindig nagyon jól emlékszem erre a pillanatra. Veszekedtek.. mintahogy álatlában történt. Elővette ugyan azt a pisztojt és lelőtte a fejénél.
Mindig hord magánál ilyen eszközt amivel bántani tud másokat..