Odaát-A sors keze ♤Dean♤

3.rész✡Az Arkangyal színre lép✡

Mikor láttam a vérfarkast megdermedtem..Scott volt az..Nem tudtam hinni a szemeimnek,nem akartam elhinni hogy Scott az a vérfarkas akit el kell kapnunk, és ártalmatlanítanunk kell..

-S...Scott?!?!-mondta dermedten Zoé.

-Hmm..Rég volt hogy utoljára láttalak Zoé..Mikor is volt?Egy éve?-Ment a lány felé Scott.

-Igen...Eltelt egy fantasztikusan fálydalmas év...Te idióta!!Én aggódtam!Az is megfordult a fejemben hogy meghaltál!!

-Sajnálom,de a beavatásomat nem hagyhattam ki a szesz-lyeid miatt..

-A szeszélyeim miatt?!?!Én szerettelek!!

A két Winchester csak ott értetlenül állt és az eszmecserét nézte.

-Szerettél?Mintha most nem szeretnél..

-Mert nem is szeretlek..Tovább léptem.Kitéptelek magambol!Meg kellett tanulnom túlélni a lelki sérelmeimet is..Ki kellett kapcsolnom az érzéseimet!!

-Mibe fogadunk hogy még mindig érzel valamit irántam?-állt a lány elé Scott.

-Fogadni akarsz?Ennyire ostoba nem lehetsz...

-Nem vagyok ostoba..De akkor térjünk is a fogadásra...Párbajozzunk..Ha bűntudat nélkül fogsz legyőzni akkor elhiszem hogy már nem érzel irántam semmit,de ha én győzök,akkor vissza jössz hozzám..És elhagyod a Winchester klubbocskát..-nézett a fiúk felé.

Nagyot nyeltem..Nem akarok vissza menni hozzá,de ő nem ért már a szép szóbol..Muszály lesz harcba keverednem vele..De nem is akarom bántani..

-Rendben...Legyen hát így..-tudom hogy hülyeséget csinálok,de mégis úgy érzem hogy ezt muszály megtennem..

Harcba kezdtünk,egyik csapás követte a másikat.Sam és Dean többször is közbe akart avatkozni,de nem engedtem nekik..Ez kizárólag az én harcom...Scott nekivágott egy fának.Nagy nehezen feltápázkodtam,figyeltem ahogy Scott felém tart és mikor oda érkezett ahova vártam meghúztam egy láncsot,ami miatt mozgásképtelen lett,majd rövidesen elhagyta az ereje és eszméletlen lett..Odamentem,elővettem egy ezüst pengét és szépen kidekoráltam az arcát,hogy soha az életben ne felejtse el mit is tett velem..Az arcára egy szivet véstem amit át is húztam függőlegesen,majd ott hagyva a fiúkhoz mentem.

-Te nem voltál eszednél mikor ebbe az őrültségbe belementél!!-ordítozott Dean.

-Eszénél volt vagy sem,de legyőzte..Ennek inkább örülnöd kellene..-szólt a bátyjára Sam.

-Tudom,tudom.. Csak aggódtam..-kezdett duzzogni.

-Bocsi ha rátok ilyesztettem..De tartoztam ennyivel ennek a szemétládának azok után amiket miatta éltem át..Mellesleg...Nem szívleltem hogy azt hitte hogy valaha is visszamennék hozzá...

A két fiú megölelt,éreztem hogy aggódtak,de nem igazán tetszik ez az ölelgetés dolog..Oké ha még egyszerre eggyikük,de így örülök ha kapok levegőt...Majd miután elengedtek nagy fényre lettünk figyelmesek..

-Örvendek..Winchester fiúk,lányom..

-Ho..Hogy mondtad??

-Nyilván ő az édesanyád..

-Hát van egy kis hasonlóság..

-Fiúk..Elég legyen..A lányommal szeretnék beszélni..Ha jelen akartok lenni akkor megkérnélek titeket hogy ne kritizáljatok..

-Mit akarsz ennyi év után..?

-Kezdeném is a bemutatkozással..Az emberi nevem Aurora Magnum..