Mikor átnéztem barátnőm válla felett lesokkoltam..Dean és Sam állt az ajtóban.Dean ahogy észrevett közelebb lépett hozzám és átkulcsolta a kezével a derekamat.
-Nem hagylak olyan könnyen elszökni..-mondta halvány mosolyal.
-Ho..Hogy mivan??-kerekedtek ki a szemeim.
-Akkor ezek szerint ismered őket,ugye?-mondta meglepetten Petónia.
-Igen..Velünk vol ameddig nem hívta fel a rendőrség..-mosolyodott el Sam.
Petónia becsukta a fiúk mögött az ajtót,majd a konyhába mentünk,én nekiláttam vacsorát csinálni,majd egyszer Sam jött oda és hátulrol megölelt.
-Segítsek valamiben?-kérdezte a fülembe súgva.
-Igen..Elmosogatnád a mosatlant?-kérdeztem tőle kicsit zavarodottan.
-Persze..-Sam elmosolyodott és nekiállt mosogatni.
Éreztem magamon Dean tekintetét..Nyeltem egy nagyot és mikor kész lettem a vacsival Sam és én megterítettük az asztalt,oda raktuk az ételt a körasztalra,én és Petónia ültünk le elsőként,utána amennyire lehet Dean és Sem ült le velünk szemben.Beszélgetés nélkül megettük
Én elkezdtem lepakolni az asztalrol,majd Sam is becsatlakozott és ő is pakolt.Előkészítettem a melegvizet hogy elmosogassak,de Sam átvette a mosogatást.-Majd én mosogatok,te inkább törölgess el,és pakold a helyükre őket..Elvégre te tudod mi hova megy..-nézett rám mosolyogva Sam.
-Rendben..-viszonoztam a mosolyt,majd elkezdtem törölgetni és pakolni.
-Segítek...-jött oda Dean.
-Oké..Akkor te törölgetsz..-mondtam majd odaadtam neki a rongyot.
Örúltem hogy a fiúk segíteni akarnak.Petónia viszont furán nézett rám.Próbáltam nem tudomást venni erröl,de aztán végül mikor mindent elpakoltam és megmutattam a fiúknak a vendégszobát,Petóniával a szobámba mentünk és nem bírtam hogy ne hozzam fel..
-Nia..Mi a baj?Olyan furán néztél rám az előbb..
-Óh..Csak elgondolkodtam azon hogy talán háremet alapítasz e..
-Haremet?!?!-nevettem el magam-Na ez meg hogy jött?
-Csak mert..
-Mert?
-Mert szerintem mindketten szeretnek téged..
-Persze..Sokáig voltam velük és segítettem is nekik..Én is megszerettem azt a két idiótát..
-Nem úgy értem..Én úgy értettem hogy szerelmesek beléd...
-HOGY MIVAAAN?!?!-ordítottam el magam.
-Sshh..Halkabban..
-Bocsi..
De késő..A fiúk úgy rontottak be az ajtómon mintha nem is tudom mi történt volna..
-Mi történt?!?-kérdezték szinkronban.
-Csak egy kis csajos beszélgetés..-mondtam kínos mosolyal.
A fiúk nagyot sóhajtva mentek ki a szobámbol,én pedig baránőmre néztem és Petóniával felnevettünk.
Sam szemszög:
-Én meg már aggódtam..-sóhajtottam eggyet ahogy visszaértünk a vendégszobába.
-Fura vagy Sammy..Mi van veled azóta amióta hívta a rendőrség?-kérdezte tőlem Dean.
-Nem tudom megnagyarázni.Egyszerüen csak elpattant bennem valami.-mondtam leülve az ágy szélére.
-Elpattant?!?Ezt nem veszem be!!-förmedt rám a bátyám.

YOU ARE READING
Odaát-A sors keze ♤Dean♤
FanfictionZoé,egy 18 éves végzős lány,aki árvaházban töltötte első 6 évét,mit sem tudva származásárol,összefut egy nap a két Winchester fiúval,akik apjuk nyomában vannak,a harom fiatalra végül sok minden fog várni,és ebben Bobby is belekeveredik,mivel Dean eg...