Odaát-A sors keze ♤Dean♤

12.rész✡Szellemjárta völgy✡

Dean csókjára nyíltak ki szemeim,ő pedig belemosolygott a csókba.Felültem az ágyon,de a csókot nem szakítottam meg.Dean leült mellém,kezét a derekamra rakta a kezét,én pedig átkaroltam a nyakát.

-Khm..Nem akarom hogy megfulladjatok,ha már nagy nehezen vissza rángattuk Zót..-hallottam meg Sam hangját.

-Na gyere ide te is Sam..

Sam is idesétált és megöleltem,mikor elengedtem,megláttam Dean szúrós tekintetét.Akaratlanul is elmosolyodtam,Deant is megöleltem és adtam egy csókot az arcára.

-Csak hogy ne durcizz..-mosolyogtam.

-Én nem durciztam..-rakott az ölébe Dean.

-Nem hát..-dőltem a mellkasának.

-Nem tudom mondtam e,de ti nagyon is összeilletek.-mosolygott Sam.

-He?-néztem Sammyre.

-Összeilletek..Mindketten hihetetlenül féltékenykedőek vagytok.-mosolygott Sammy.-És makacsok..hajthatatlanok..És..-sorolta.

-Jólvan Sammy..elég lesz..-mosolyogtam.

-És mindketten így hívtok.-mosolyodott el jobban.

Dean a  hajamal kezdett babrálni.
Hátra dőltem az ágyon,majd lecsuktam szemeimet.
Rátettem a kezemet a homlokomra és egy nagyot nyeltem,ami miatt fel is szisszentem.

-Hé,Zó..mi a  baj?-kérdezte Dean.

-Égek.. Fáj a fejem és mar a torkom.-vázoltam.

-Hozok gyógyszereket.-mondta Sammy,majd csak az ajtó csukódást hallottam,és már el is nyelt a sötétség.

Égő érzés kerített hatalmába.
A bőröm lángolt.
Mikor kinyitottam szemeimet nagyon izzadtam.
Szemeimmel a fiúkat kerestem.
Nem láttam sehol senkit.
Felültem az ágyon és egy idős,feketébe öltözött férfi jelent meg.

-Maga kicsoda?-tettem fel az első kérdést.

-Milyen modortalan vagy Zoé..Köszönj szépen inkább..-mondta.

Lesokkoltam,ez tudja a nevemet..

-Elnézést.Örvendek.De kíváncsi vagyok,maga mégis kicsoda..?

-Én a Halál vagyok.

-Halál?De akkor..

-Nem veszem el a lelkedet.Nincs hely se a pokolban,sem a mennyben és egy olyan erővel rendelkező lelket,mint a tiéd,nem is vihetném sehova.Mint gondolom már tudod,a te létezésed,a világra jöveteled is törvény ellenes a természetfelettiek körében.-mondta végig fapofával.

-Volt róla fogalmam..De mondja kérem a lényeget.

-Nos kishölgy..Mivel az édesapád a nyomodban van,és édesanyádnak az adósa vagyok,ezért neked adom,a gyűrűmet.Mások élete és halála felett ítélkezhetsz és nem halhatsz meg.A kaszásokat is eligazítottam már ezzel kapcsolatban.

-Értem?

Nem akartam elhinni,hogy most tényleg a Halállal beszéltem,sem azt,hogy nekem adja a hatalmát nyújtó gyűrűjét.
Az idősödő férfi az ujjamra húzta a gyűrűt,majd eltűnt.
Hirtelen kipattantak a szemeim és a két Winchester fiú aggodalmas tekintetével találkoztam.

-Mi a faszom történt?-háborgott Dean.

-Nyugi..Mindent elmesélek.

Miután mindent elmeséltem,a két fiú csak összenézett.
Majd mikor ismét rám néztek,mindketten leültek az ágy szélére.