Odaát-A sors keze ♤Dean♤

7.rész✡Elborulva✡

Mikor felébredtem 10 órakor,mert megnéztem azért az órát is,Dean már nem volt mellettem..Elgondolkodtam.Majd gyors felkaptam magamra a kikészített ruháimat és lesiettem a lépcsőn.Egy cetlit találtam az asztalon,és eggyet a cipős szekrénynél.Először kinyitottam a cipős szekrénynél talált levelet..

Szia Zoé!Tudom hogy nem így kellett volna hogy szóljak,de anyukám felhívott hogy sürgősen menjek haza.Ezért is siettem el olyan gyorsan.Nem mellesleg a fiúkat nem láttam sehol,mikor elmentem..

Üdv.P.

Majd kinyitottam végül az asztalon talált levelet is..

Drága Zoé.Sajnálom hogy nem voltunk ott,mikor felébredtél.Bobby segítséget kért tőlünk,ha pedig Bobby kéri a segítséget valami irtó nagy gáz van.Ne haragudj meg ránk.Nem tudom,meddig leszünk Bobbynál,ne várj minket egyhamar vissza.

Üdv: D&S

-HOGY MIVAAAN???HOGY MERÉSZELTETEK CSAK ÍGY EGY LEVÉLBE BÚCSÚZNI?!?!?-ordítottam,a könnyeimmel küszködve.

Felháborodtam.Csak így itthagytak.Winchesterek... Összekaptam magam majd felfegyverkezve mentem el az iskolához.

-Nem tudom hogy miért akarom látni.
Mi lenne ha csak utánuk mennék inkább?-a gondolataim út közben egyre inkább a két Winchester körúl kezdett forogni.

Duzzogva fordultam be a sarkon,a járdát nézve,mintga olyan érdekes lenne.Egy kezet éreztem meg a derekamon,mikor a suli elé értem..Hirtelen megpördültem,a kéz tulajdonosa felé.

-Scott..Mit akarsz?Miért élsz még egyáltalán?-néztem végig rajta semleges tekintettel.

-Zoé..kérlek,csak hallgass meg..-nézett kiskutya szemekkel.

-Tegyél le róla..És ha nem eresztesz el,akkor az életedröl is letehetsz..-néztem gyilkos tekintettel.

Ledobtam a derekamrol Scott kezét,és kicsit felemelve a blúzol alját,jeleztem,hogy a kezem már a tőröm markolatánál van.

-Szóval már csak ő érhet hozzád,közvetlenebbül?!-lépett eggyet hátrébb.

-Hogy mi?Most kire céloz?Deanre?Hát persze...Scott nem biztos hogy tudja,hogy az akettő már elment a városbol...

-Szóval igen...-Scott ahogy ezt kimondta a falhoz szorított.

Éreztem ahogy a keze a bal csuklómat szorítja erősen..Elöntött egy érzés..Azt akartam hogy érezze a sok fájdalmat amit okozott..Hogy szenvedjen..Hogy lássam kialudni a fényt a szeméböl..Ráharaptam a szám szélére,majd a tőrömért nyúltam a szabad kezemmel.Egy halvány mosolyt lejtettem Scott felé,majd átszúrtam a szívénél az ezüst tőrt.

A földre borult,rángatózott,nyögdécselt,remegett,össze volt kuporogva,de a vér csak kifolyt a betonra,vegignéztem addig ameddig a szemében már nem tükröződött az élet.Elővettem egy zsebkendőt,és letöröltem a vért a tőrröl.Az iskola mögötti erdőbe mentem.Elővettem a mobilomat és bemértem Dean telefonját.

-Nem szabadultok tőlem ilyen könnyen..-elmosolyodtam,majd beterveztem az utat.

Nem hiába voltam jó informatikábol és műszakibol,na meg a programozó óráim sem voltak hasztalanok..Rövidebre reszelt,és frissen polírozott körmeimmel végigsímítottam a tőr élét,majd elmosolyodva visszaraktam a blúzom alá,ahol a helye van,a házhoz siettem,írtam bepattantam a furgonba és a telefonom segítségével,elindultam a fiúk után.

Már eltelt pár nap,mikor egy éjjelnappaliba bementem kaját és innivalót venni,majd az újságokat nézve megakadt a szemem az eggyiken,pontosabban a főcímlapon..