𝘽𝙡𝙖𝙘𝙠 𝙇𝙖𝙜𝙤𝙤𝙣 𝙞. // 𝙋𝙚𝙩𝙚𝙧 𝙋𝙖𝙣

𝗰𝗵𝗮𝗽𝘁𝗲𝗿 𝗜𝗜.

Ha egy madár repült volna el Sohaország misztikus, varázslatos szigete fölött, semmi változatosságot nem lelt volna fel az éjszakai nyugalomban. A szigetet sötétnek, s lakatlannak vélte volna.

Aki közelrõl, a fák lombjából meredt volna az alatta elterülõ vidékre, észrevett volna valami tájba nem illõt. Egy apró, világító pontot, ami sebesen mozgott a bokrok között. Fénye pillanatokra elhalt, majd újra felerõsödött. Balra s jobbra kanyargott, megtorpant, majd újra mozgásba lendült.

Tara s Pan cikáztak a vastag törzsű fák között. A kiálló gyökerek, sziklák fölött sebesen átugrottak. Vérükben áramlott az adrenalin, szemük a megállás nélkül páztázta a horizontot. A vadász üldözte a vadat, s megküzdött a természeti adottságokkal.

A fiatalok lelassítottak, majd megálltak, mikor két, hatalmas, kéken izzó fa között, ahol három, félmeztelen, hosszú hajú férfi tűnt fel. Pan Tara kezébe adta fegyverét, majd a lány hátrébb lépkedett a férfiaktól. Az ifjú fiú féltérdre ereszkedett, jobb kezét szivére helyezte, fejét lehajtotta, így tiszteletet adva az elõtte állóknak. Zavaróan hosszú pillanatok után a legmagasabb, középen álló férfi viszonozta a tiszteletet egy egyszerű fej hatással.

Pan felpattant s beszélni kezdett, valami idegen, õsi nyelven. A középsõ férfi egy fejcsóválás kíséretében felelt a fiú mondandójára. A fiúk ekkor Tarára pillantott, s Pan, akárcsak a bennszülött, megcsóválta fejét.

Miután a fiú megköszönt mindent újra futásnak eredtek, viszont meglehetõsen lassabban, mint az elõbb.
- Mit mondtak? - érdeklõdött Tara, miután már messze jártak a varázslatos fáktól.
- Nincs náluk, nem is látták õt. Hallani viszont halották õk is.

Az fiatalok megállás nélkül haladtak a Feketelagúna felé. Mikor a parthoz értek Pan megtorpant, jobb karját Tara elé tette.
- Ez nagyon nem jó. - mormogott a fiú, majd a barlang vizére mutatott. A Hold fénye az egész parton ezüstösre festette a vizet, kivéve barlang körül. A víz ott fekete volt, s zavaros, mint a szurok. Pan s Tara a hatalmas sziklához rohantak, melynek aljában, elrejtve volt a varázslatos Feketelagúna. Viszont ami a fiatalokat ott fogadta, az nem volt olyan... varázslatos.

A sekély víz tetején egy szirén lebegett. Fekete vére a víz felületén, mint az olaj, szétfolyt. Nyaka két oldalából hatalmas cafatokban hús lógott. Korom szemei élettelenül meredtek a barlang plafonjára. Karjain a türkiz pikkelyek nagy része le volt tépve. Vállán s kulcscsontján harapásnyomok éktelenkedtek.

Pan térdig a vízbe gázolt, zöld nadrágját belepte a fekete vér. Tara is már bokáig a vízben állt, mikor jobb kezével intett a lánynak.
- Ne gyere be. - s Pan visszafordult a vízben lebegõ, élettelen testhez. Jobb kezét a fiatal sirén tarkójára csusztatta, baljával a misztikus lény uszonya alá karolt. Szemeit végigvezette a Hold fényében halványa csillogó testen. Lassan felegyenesedve a fiú kiemelte a elernyedt testet a vízbõl. Hosszú pillanatokig csak állt egy helyben, s a csodálatos teremtmény sérüléseit figyelte.

- Frissnek tűnnek, nem rég végezhetettek vele. Szerintem tudjuk is ki. - mormogott halkan Pan. Hosszú csönd. A távolba elveszõ, halkuló visszhangján, s a lassan koppanó vízcseppeken kívül semmilyen hang nem volt a barlangban. A fiú, kezében az ernyedt testtel lassan megfordult a térdéig érõ, fekete vízben. Szemeit a gyilkosság áldozatáról Tarara emelte...

- Peter. - lehelte a lány a szavakat. Tara egy, a vízbe lévõ szikla peremén térdelt, derekáig a szirén vére befedte. Két karján úszóhártyás, zöldes, kékes kezek csavarodtak. Torkához opálkék tõr volt szorítva, élén a lány vérével.

A három szírén hegyes fogaikon keresztül Panra sziszegtek. Fehér szemük a dühtõl korom feketére szinezõdött, míg kobaltszínű könnyek csordultak le az arcaikon.