𝘽𝙡𝙖𝙘𝙠 𝙇𝙖𝙜𝙤𝙤𝙣 𝙞. // 𝙋𝙚𝙩𝙚𝙧 𝙋𝙖𝙣

𝗰𝗵𝗮𝗽𝘁𝗲𝗿 𝗜𝗜𝗜.

Pan fel se fogta, mi zajlott le szemei alatt, az idő gonosz játékának csalfa töredéke alatt. Még épp hogy látta szerelmét eltűnni a szirt peremén túl, végig nézte ahogy Tara mozdulatlan teste a mélybe zuhan, bal keze az ég irányába mutatva, míg jobbja a sebet szorította. Ordítani akart, üvölteni, kitörni magából, neki futni a szirtnek, és utánna vetni magát, megmenteni őt. Vagy csak mellette zuhanni. De teste nem mozdult, lábai gyökeret vertek a földbe, állkapcsa megfeszült, fogait egymásnak szorította. Lassan vette a levegőt orrán, úgy érezte meg sem érdemli ezt a kiváltságot, ha Tara se élhet már az érzéssel, ahogy friss levegő megtölti tüdejét, életet visz az ereiben, testébe.

Pan, ahogy tekintetét elemelte a végtelen vízről, mely fölött pillanatakkol ezelőtt az élete választottja állt, fejét lassan az erdő irányába fordította, a bokrokra pillanatott melyek abba hagyták táncukat és a pillanatba meredve mozdulatlanok voltak.

A növények előtt egy magas fiú állt, pár lépésre Pan mögött. Homlokán izzadság gyöngyözött, mely átitatta halvány barna felsőjét is. Haja csapzottan lógott homlokába, szemei rémisztően vibráltak, a fény természetellenes csillogott rajtuk. Állán fekete folyadék csöpögött, ami beszenyezte fölsőjét és nadrágját is. Kezeiben egy szerszám íjat tartott, melynek idegje már laza volt.
'Pan' a fiú hangja felismerhetetlen volt, mintha ha csak a test lenne Bené, de minden más, valami undorítóan másvilági lenne 'érted tettem, láttam mit tett volna...én megmentettelek.' Ben szeméből egy könny szökött ki ahogy elejtette fegyverét.

Pan hiretelen előtte termett, kezét a fiú vállára szorította, s mélyen belenézett a veszett szemekbe, melyek mögött még reményt keresett. De a reményt gyorsan túlnőtte a düh. Pan fordított állásukon, most az ő háta volt az erdő irányába fordítva.

'Semmi gond Ben.' Mondta Peter Pan miközben társát lassú, észrevehetetlen léptekkel a sziklaperem felé tolta. Ben vele együtt hátrált, és kivehetetlen dolgokat mormogott, végről, a lányról, pusztulásról, a tűzről, de Pan fülei már sípoltak a dühtől mely testét átjárta, hisz az életet, és minden boldogságot rakadt el tőle ez a szörnyeteg.

'Te nem tehetsz erről.' Pan kezét a társa méretes válláról a nyakára vezette, ujjait a fiú lüktető torka köré csavarta, s lassan, pillanatról pillanatra ujjai fogását szorosabbra és szorosabbra vette. Gyönyörű és gyermeki szemei, melyek máskor nevetéstől csillogtak, most elsötétedtek, haragossá és felismerhetetlen örvénnyé váltak. Harsány zölei, most egészen fekete, mocsár színűek lettek.

'Pan... Pan... ne... nem... nem kapo...' könyörgött, de mind hiába.
'Ne aggódj Benjamin. Nemsokára vége lesz. Vége lesz mindennek. A szenvedésednek. A fájdalomnak. A bűnnek.' Pan egészen üvöltött már, hangjai megrengette Sohaország minden apró zúgát.

Ahogy Pan szorítása erősödött, és elviselhetetlenné vált, úgy szöktek észrevétlenül szemébe a könnyek. Ben próbált hátrálni, de mind hiába, talpai már rég nem érintettek talajt, csak a levegőben kalimpáltak. Peter Pan egy kézzel tartotta ki a víz fölé társát, kivel már hosszú évszakok, évek óta egymás mellett voltak, jó barátok voltak. Pan karján az erek kidagadtak és izmai megfeszültek ahogy egy utolsót szorított Ben torkán kinek testét Pan jobb karja tartotta vissza a zuhanástól. A fiú két kezével pan karjába kapaszkodott, mintha az megmenthetné, hamarosan bekövetkező sorsától. Orrából egy kis csepp vér hullott Pan karjára, bár a fiút már semmi se érdekelte, csak a düh, mely már egész testét felemésztette, és a bosszú, melyet életében először érzett ilyen mérhetetlenül erősen. Ben szemeinek fehérje lassan rózsaszínűvé váltak, majd lassan, egy csepp vér gördült ki a sarkából. Ben teste egy utolsó, hallhatatlan nyögéssel megremegett társa kezének szorításában és mint ahogy a hidegrázás átjárja az ember testét, azzal a sebességgel Ben teste igazán lilássá vált, de még végleg elernyedhetett volna, lazítását maglazította és hagyta hogy Ben, ekkor már élettelen földi maradványa a melybe zuhanjon. Peter Pan nem nézett alá a sziklákkal szegélyezett lagúnaba, melybe először Tara, majd Ben teste zuhant, ahok a habok már elnyelték minkettejüket. Szemeit a felkelő Nap által vérvörösre festett horizontra emelte, s mielőtt végleg hátat fordított volna annak a végzetes helynek, ajkának bal sarkát egy halvány, de ott bujkáló vigyorra húzta.

Oh dear lord. Több mint évig várattalak drága olvasó, ha esetlge van olyan köztetek, akik azóta itt vannak. A sequel kész. Igen sequel. Lesz folytatás, de még milyen. Remélem azt hamarabb meg tudom írni mint ezt. De előtte egy kis háttér infó:
Ez Peter Pan, az OUAT (Once Upon A Time) Peterje, mielőtt az a Peter lett akit a sorozatban láttunk, gonosz, ördögi és enyhén szadista. Ezzel a sztorival akartam megalapozni a 'nagy sztorit' és a hangulatot, de aki ezt nem is olvassa, csak majd a 'Black Sea' - t az is érteni fogja. De így jobb lesz, hisz a kapcsolat a két sztori között szerintem penge.
A másik sztorit angolul tervezem írni, szóval ebből a sztoriból lehet lesz fordítás, és ha nagy az igény, akkor a folytatásból magyar fordítás. Remélem tetszett, nyugodtan hagyhattok visszajelzést, észrevételt, örömmel fogadom. A kritikát is :)
<3