Daydream - A zombivadász

Első rész

Lassan kinyitotta a szemét. Üvegbörtönében körbepillantva csodálkozott rá a környezetére Daydream, a mesterséges álmából ébredt férfi. Nem tudta hol van, nem tudta miért van ott, ahol. Egyedül a neve és egy leírhatatlan érzés élt fejében, ami nem hagyta nyugodni. Ekkor az arcához kapott. Puha, vagy egyáltalán emberinek tűnő bőr érzete vagy arcvonások helyett kemény, kerámiaszerű sík felülethez értek ujjai. Megrémült és szabadulásáért képes volt bármit megtenni. Teljes erejével az üvegnek csapott, ami bár több centi vastag volt, darabokra tört!
Kilépett a szilánkos padlóra, de alig foglalkozott a fájdalommal. Egy valaha helikopternek tűnő roncsban ébredt, az isten háta mögött. A monitorok, melyek a belső térben egykoron valamilyen célt szolgáltak, most homályos, dermesztő fénnyel borították be a roncsokat. Az egyik ilyen panelen a következő felírat volt olvasható: Project: Daydream.
Frissen magához tért hősünk nézelődött egy darabig, még végül elég erőt nem gyűjtött a továbbhaladáshoz. Kikászálódva a roncsok közül, egy lepusztult, egykoron zöldellő pusztaság képét látta. S akkor a fülébe jutott valami rekedt, hörgő hang.
Fejét felkapva, nem messze tőle csoszogó emberekre figyelt fel, akik emberségüket már régen elvesztették, és helyette rohadó szörnyetegekként vadásszák a világ utolsó túlélőit. Daydreamben csak ekkor fogalmazódott meg gyűlöletének mibenléte. Szélsőséges érzése egy az egyben az élőholtakra irányult! Nem habozott tehát sokat: ökölbe szorította kezét és meztelenül, ahogyan elhagyta inkubátorát, puszta kézzel esett a szörnyeknek.
Odalépve torkon ragadta az egyik éhes dögöt, felemelte, végül egy nagy lendülettel a helikopter roncsaiba vágta. A következőre öklével mért csapást, aminek következtében átütött a holt koponyáján. Hatalmas erejétől még maga is meglepődött, de a csodálkozásánál csak gyűlölete volt nagyobb!
A kezén ragadt szörny egyik karját letépve és használva fegyverként, püfölni kezdte a maradék három-négy csoszogó hullát, mire azok egy az egyben kifeküdtek. Végül lehúzta ökléről ragaszkodó ellenfelét és egy rúgással messzire repítette.
Daydream tehát ott állt a semmi közepén, anyaszült meztelen, kifejezéstelen kerámia arccal, élőholtak vérétől mocskosan és magányosan. Nem agyalt hát sokat: tovább állt, hogy felfedezze magának ezt a veszélyes, új világot!