Daydream - A zombivadász

Harmadik rész

A néma gyűrű lassan feldolgozta az eseményeket. Középen még mindig ott állt a köszöntést viszonzó Daydream, s feküdt a fejletlen, kicsit még rángatózó Gorilla. A sokkhatást kiheverve végül minden bandita a fegyveréhez kapott, ám a gyilkolás útjába saját vezetőjük állt.
- Nyugalom Csimpánzok! Ne hamarkodjuk el a dolgot. Ne feledjétek: mi a mottónk?
- A túlélésért mindent megtesz a Csimpánz és soha nem hagy egyedül társat! - mondták egyszerre.
- Pontosan! Szóval most menjetek be, öltöztessétek fel szegény barátunkat, aztán bánjatok úgy vele, mintha közületek való lenne. Ne legyetek olyan ostobák, hogy nekimentek egy idegennek önfejűségből, mint Gorilla. Értem? - erre mindenki egyszerre bólintott.
Ezután az együgyű bagázs hellyel, ruhával kínálta az idegent. Adtak neki egy pár csizmát, egy farmert meg egy bő, fehér inget, ami összességében nagyon jól passzolt Daydreamhez. Végül bevezették az erőd nagy ebédlőjébe. Mindenki ott volt már, s élvezték a hely nyújtotta kényelmet. A hosszú asztalokon gyümölcsök és italok sorakoztak, közben evéshez illő zene szólt a fali hangszórókból. Minden asztalhoz pedig úgy három-három nő volt láncolva, hogy a férfiak kívánságait teljesítsék. Az egész kép, bár furcsa elemekből állt, a gyümölcsök, a torzonborz fickók és a nők miatt, mégis egységet alkotott.
Daydreamet Kongó mellé ültették, kinek ölében egy nagy mellű hölgy foglalt helyet, gyümölccsel etetve a férfit. Az idegen csak nézelődöt, hiszen lenyűgözte a látvány, mikor egy újabb ismeretlen figura lépett mellé. Arcán undorító sebhely éktelenkedett, haja és szakálla kócosan meredt a szélrózsa minden irányába. Dörmögő hangon szólt Daydreamhez:
- Na, Új Tag! Mi lenne, ha levennénk azt a maszkot, hogy lássuk azt a szépséges arcod? - nevetett, majd nekiesett a fehér arcfedőnek, ami akármilyen erősen is rángatták, nem engedett.
Daydream ezután csak nézte a felsült fickót, aztán megint értelem sugara villant fejébe.
- Maszk! Arc! - azzal megfogta a fickó arcát és mintha csak rongy lenne, letépte annak koponyájáról.
Újra csend ült a teremre. Daydream nevetett, mivel azt hitte, ez afféle tréfa. Körbenézve azonban megint mérges pillantásokra lelt. Végül Kongó nem egészen őszinte mosolya lépett közbe:
- Nyugalom emberek! Orángután megint hülyeséget csinált. Inkább együnk! - akkor kinyílt a konyha ajtaja.