Daydream - A zombivadász

Második rész

Daydream már talán három napja volt úton. Nem evett, nem ivott, az emberi szükségletek teljes hiányát mutatta. Mégis mintha világéletében rendesen étkezett volna. Egyetlen elfoglaltsága és célja pedig továbbra is a rohadó kannibálok gyilkolása volt.
A harmadik nap reggelén azonban valami új került a szeme elé: a horizonton egy lerobbant, elbarikádozott erődítményre bukkant. Kíváncsiság fogta el, ezért szeretett volna minél hamarabb odaérni. Lépteit tehát szorosabb tempóra fogta.
Az erődítmény tetején két szebb napokat is megélt őrszem kártyázott. Egy ideje eseménytelenül teltek a partik, amikor az egyikük, rájőve feladatának lényegére, körbepillantott a kietlen tájon. Ekkor látta meg először a közeledő Daydreamet, aki egyáltalán nem keltette barátságos idegen látszatát. Az őrszem ekkor társához fordult:
- Te Csimpi! Nézd ezt a jómadarat!
- Ki ez? Valami álarcosbál-szökevény? - kérdezte Csimpi a távcsövébe pillantva.
- Nem mindegy? Éppen felénk tart. Mi legyen? Lepuffantsam?
- Hagyd csak Maki. Szóljunk a főnöknek, majd ő eldönti. - mondta Csimpi, aki egyedül magasságában különbözött Makitól, de azon kívül ugyan olyan torzonborz, szakállas fószerek voltak.
Daydream egyre közelebb ért az erődhöz, amikor váratlan emberek özönlöttek ki rajta. Úgy tizenöt-húsz ember talán, de mind kócos, kemény fickóknak tűntek. Persze, tapasztalatlan élőhalottvadászunk ezt még nem tudta, hiszen számára minden ember még egyformának számított akkor.
Odaérve aztán lasította lépteit. A rosszarcú embertömeg sunyin mérgette a jövevényt, miközben sakál módjára körbe állták. Ekkor egy érdekes figura lépett elő. Egy poros farmert viselt, miközben tetovált felsőtetstét nem takarta semmi. Haja jól fésült volt s zsíros. Kezében egy méretes husángot lóbált.
- Nocsak, fiúk! Köszöntsétek az új barátotokat! - harsogta a fura jelenség - Kit tisztelhetünk, a maszkos, pucér idegenben?
Daydream csak nézett, aztán kissé ügyetlenül kiejtette a nevét.
- Nolám! Egy "álmodozó figura"! - poénkodott - Az én nevem Kongó! Én vezetem ezt a csürhét: a Csimpánzokat! S most, hogy így bemutatkoztunk, Gorilla, kérlek, üdvözöld a barátunkat!
Ekkor egy nagydarab, szakállas ipse állt elő a tömegből, aki még így is egy kicsivel kisebbnek bizonyult. Elmosolyodott, aztán behúzott a maszkos hősnek. Daydream egy kicsit megtorpant, aztán nézte egy darabig a tamadót, végül felfogta, mit is akar.
- Üdvözlés! - kiáltott fel, majd rácsapva az ipse fejére, belesüppesztette azt annak mellkasába, hogy csak a feje bújba látszott ki a nyakából.
Aztán minden csendes lett...