Versek És Gondolatok A Mindennapokról

Szalagavató /Valami gondolat szerűség 4/

18:35 2019. 02. 15

/Szalagavató Est/

Ott állt.
Azzal a lánnyal táncolt, aki azon az estén, nem túlzás, ő volt a leggyönyörűbb.
Ahogy nézett rá, ahogy megérintették egymást tele volt szenvedéllyel és érzelemmel.
A zene lágy ritmusára együtt táncoltak
az enyhénszólva vakító világításban.
Erősen világított terem volt, de ígyis láttam, ahogy egymás szemébe néztek.
Mintha akkor mindenki és minden megszűnt volna számukra létezni, és csak ők léteznének ketten a világon.
Egyszerűen olyan tökéletes.
Olyan gyönyörűek.
Olyan boldogok. Együtt!
A tánc közben a tekintetünk találkozott.
Én a lelátón voltam, Ő pedig annak a meseszép lány karjai közt.
Ejtett nekem oldalból egy-két mosolyt, amire a szívem egyszercsak ellágyult
és akaratom ellenére kezdtek el hullani a könnyeim, ami végigfolyt az arcomon és a padlón teljesítették be sorsukat.
Észrevett...
Elvétett pár lépést ennek láttán, de ott volt az a lány, aki könnyen visszatérítette a ritmusba
és onnantól kezdve minden figyelmét csak neki szentelte.
Én csak figyeltem őket.
- Micsoda szép pár!
Szaladt ki a számon.
Barátnőm, aki mellettem volt, csak vigasztalóan átkarolt.
Olyan jó, hogy ő itt van mellettem.
A tánc végén mindenki fülsiketítően tapsolni és ujjongani kezdett.
A gratulációk és a rengeteg jókívánságot kívánó hozzátartozók mellől csusszantam ki, hogy elinduljak átöltözni.
Megpillantottam őket egy eldugottabb folyosón, ami pont az öltözők mellett volt.
Egymás karjaiban voltak, csak mélyen meredtek egymás tekintetébe.
Ő közelebb hajolt a lányhoz, megcsókolta és a fülébe suttogta : ,, Szeretlek"
Nem voltam messze, így tisztán láttam és hallottam mindent.
Szavakkal nem tudnám elmondani mennyire fájt.
Csak lenyeltem a könnyeim.
Benyitottam az öltözőbe és átöltöztem.
Aztán eltávoztam szépen, csendesen, még mielőtt bárki is észre vett volna.
Bárcsak Téged is ilyen szépen és csendben tudnálak elfelejteni.