Versek És Gondolatok A Mindennapokról

Távolság

Egy szobában ülünk, kedvesem.
Érzem tekinteted, a szemkontaktust keresed.
Nincs már merszem, belepillantani szép barna szemedbe.
Csak a padlót nézem, a gondolataim rendezem.

Csendes, lágy hangod szólít engem
,,Oh, igen figyelek"
Ámbár messze száll az elme de, szobánkban hagytam üres testem.
A kedvedért, talán az arcomra még egy szép mosolyt festek.
Mielőtt te is észreveszed
A távolság szét szed, mardos, nyilalja szívemet.

Válaszra vársz, de nálam hiába keresed
Az igazság ott van két szép szemedben
Amely meredten néz rám, de tudhatnád, sosem voltam a szavak embere.

Te és én, együtt nem voltunk elegek
Melletted már hiába keresem a helyemet
Csak egyre jobban mérgezed a szívemet.
Ne kérd, hogy gázoljak át gyönyörű lelkeden

A mosolyod már el is hervadt, mint kedvenc rózsám a kertben
Szép szavadnak már nyoma sincs, a mosolyod felváltsa a könnyek.

Egy kicsin szoba, néma csend
Csak mi halljuk lelkünk síkoját
Látod már, kedvesem?
Hát erre képes a távolság!