Versek És Gondolatok A Mindennapokról

Emlékek//Valami gondolat szerűség 5//

-Hogy tudsz szemrebbenés nélkül hazudni azoknak a lányoknak?
Elhiteted velük, hogy szereted őket, kihasználod őket az önös céljaid miatt, aztán eldobod őket,mint egy rongyot. Mondd, mégis kinek képzeled magad?
-Tudod, egyszer volt egy lány, akit...akit mérhetetlenül szerettem.
Kis taknyosok voltunk. Óvodába jártunk, amikor megismertük egymást. Mindig együtt játszottunk.
Hintáztunk, fára másztunk, amikor meg más kisfiúkkal játszott olyan féltékeny szoktam lenni és sírni kezdtem.
De mindig oda jött hozzám, átölelt, megfogta a kezem és elmentünk Legózni. Tettünk egy ígéretet, hogy soha nem hagyjuk el egymást. 6 évesen "összeházasodtunk"
Annyira szerettem. Mai napig szeretem.
Aztán egy nap a szüleivel elköltöztek. Itthagyták a várost és vele együtt engem is.
Annyira szomorú voltam, hogy elment.
Azt a gyönyörű kék szempárt, a vörös fürtöket...sosem tudtam elfelejteni.
A nevetése még mindig cseng a fülemben.
A hangjára is színtisztán emlékszem, mintha csak tegnap lett volna.
Azóta sem voltam szerelmes. Senkibe!
Ha össze is jöttem egy lánnyal, ahogy te is mondtad önös célokból, nem szerelemből.
Azóta így élek, amióta ő itthagyott engem.
És most, kb. 15 év múlva ismét találkoztunk, és még csak nem is emlékszik rám.
-Ki volt az a lány?
-Hát te!