Rachel Salmander ~ A Kezdetek (SZÜNETEL)

1.

Ma utazunk el Londonba. Anya a Macusánál dolgozik, de most, hogy elszeretnénk költözni, kicsit más lesz a helyzet, hiszen ott nem ismerik. És hát apának nincs olyan jóhíre így lehet, hogy nem feszik fel a Londoni Mágiaügyi Miniszériumba. Már mindent összepakoltam. Zsupszkulcsal fogunk utazni, amit még soha nem próbáltam ki elvégre csak 12 éves vagyok. Hallottam már pár dolgot a Roxfortról, de nem igazán tetszik. Az Ilvelmorny sokkal jobb. Lehet,hogy csak azért, mert még nem voltam a Roxfortban. Eljött az idő. Fogtuk az utazótáskáinkat, bőröndjeinket, és elindultunk egy tópartig. Ott állt egy 60-as körüli éveit járó férfi, előtte egy kosár.

-30 másodperc- mondja a férfi.-3...2...1...

És nem emlékszem semmi többre, csak arra, hogy a földetérés nem volt kellemes. Nem tudtam még akkor, hogy mozogni kell a levegőben,így sikeresen lezuhantam. Anya segített fel engem. Anglia egy kis szigetére érkeztünk, majd egy csónakkal átértünk a városba.

|•●●•|

Amikor beértünk a lakásba, semmi különös nem történt. Gyorsan lementem apa bőröndjébe megnézni az én kedvenc Holdborjaimat. Igen, nekem is volt egy kisállatkám úgy hívtam el, hogy Fluffy.

-Szia Fluffyka!-köszöntem az állatomnak, mire ő odadőrgölőzött hozzám. Én meg csak nevetve megsimogattam.-most mennem kell megetetni a Kelpit.-igen jólhallottátok egy kelpit. Azt kell tudnin erről az állatról, hogy Nagy-Britanniában és Írországban honos. Kedvenc megjelenési formája a tengeri kígyó. Leggyakrabban hínár fedi a testüket. Hát lementem a kelpihez,és háttal beugrottam a medencéjébe. Az állat hamarosan felbukkant. Megfogtam egy hátán lévő hínarat, majd sikerült megszelídíteni. Gyorsan megetettem, és raktam rá balzsamot, majd kimentem. Hamar a pálcám segítségével megszárítottam magamat és felmentem. Majd a bólintérek irányába vettem az utamat. A bólintérekről azt kell tudni, hogy Nyugat-Angliában, és Dél-Németországban honos. Nagyon szelíd faőrző kisbestia. Apró barna szemétől eltekintve, egy darab gallyas fakéregre hasonlít. Ha valaki ártó szándékkal közeledik az ártatlan fához köztudottan megvadul. Van egy saját kis bólintérem, akit Ticke-nek hívnak. Ő egyszer beteg lett,és azóta a zsebemben lakik. Soha nem tudnám elengedni, annyira szeretem. Amikor odaértem a társaihoz, mindenkit megszámoltam,és adtam nekik tápot. Ezek után felmentem a bőrönből, mert kezdtem éhes lenni. Amikor beértem, pont úgy nézett ki a lakás,mint a New York-i házunkban. Csak ámultam, de nem sokáig.

-Mit csináltál?- kérdezte anya

-Megetettem a kelpit, és a bólintéreket.- mondtam

-értem...-válaszolt Tina

-Jah, meg a kelpit bebalzsamoztam-mosolyogtam. Hallottam valami furcsa hangot a padlásról.-Mi vol ez?

-Nem tudom-hallgatózott anya

-Talán kiszöltek a baby furkászok.- mondta apa, majd egyszerre felálltunk a fotelből.

-Hozom a kesztyűt!- mondtam,mire ő bólintott.

Amikor felértünk a padlásra megláttam Gingerbread-et (az egyik furkászt),és szépen lassan közelebb mentem, majd kinyitottam fejjel lefelé a kezemet, amiben ott lógott egy arany nyaklánc. A furkász azon nyomban rávetette magát a nyakláncra. Én összecsuktam óvatosan a markomat, és át adtam Gingerbread-et apának. Újra kinyújtottam a kezemet, mire megjelent még 2 furkász. Már csak egy kell. Újra próbálkodtam, de semmi. Csalódottan mentem le az étkezőbe, majd megláttam a kicsi furkászt a pezsgősüveg dugóján. Persze, hiszen aranyszínű fólia volt rajta. Majd amikor elakartam kapni kinyílt a pezsgő és egyenesen az arcomat találta el az egész ital. Szerencsére a dugó nem talált el. Apa gyorsan elkapta a furkász, és így szólt: