Rachel Salmander ~ A Kezdetek (SZÜNETEL)

9.

Elindultam a Roxfort felé, de pár lépés után összeestem és minden elsötétült körülöttem. 

Amikor felébredtem, egy sötét házban ébredtem fel. Egy börtönben voltam. A Malfoy Kúria. gondoltam magamban. Leültem a földre amikor tudatosult bennem, hogy elvették a pálcámat. -Persze...nyilván könnyebb egy fegyvertelen embert legyőzni!- motyogtam az orrom alatt. Egy óra elteltével lépteket hallottam a lépcsőtől. Valaki ide fog jönni.mondtam magamban. És az állításom igaz is lett. A lépcső alján nem más állt, mint Bellatrix Black, Sirius unokatestvére.

-Itt a mi kis foglyaink közül az egyik!- vihogta a nő.

-Ne fecsegj Bellatrix!- mondta egy másik hang, de nem láttam az illető arcát. Feltételezem, hogy Lucius Malfoy apja volt az.

-Gyerünk! Kifelé! A Nagyúr már vár!- Fogta meg Black a csuklómat és egy hirtelen mozdulattal kilökött a cellából.- Tudom, rég láttuk már egymást, de igazán... sűrűbben is találkozhatnánk. - Röhögcsélt magában

Amikor felértünk a lépcsőkön bevezettek egy terembe, ahol a halálfalók egy asztalnál ültek.

-Áh végre megjött a díszvendégünk.-mondta elhaló hangján Voldemort.- Foglalj helyet köreinkben.- A pálcájával intett egyet és már is egy szék repült az asztalfőre. Nem igazán állt szándékomban leülni, de ekkor egy illat csapta meg az orromat, ami még is arra késztetett, hogy maradjak.

-Gondolom kíváncsi vagy, hogy miért is raboltunk el ezen a szép napon. Tudod, néha óvatosabbnak kellene lenned, mert így túl könnyű préda vagy.- nevetett Voldemort, mire a többi halálfaló is ezt tette. Amikor körbenéztem az asztalon hirtelen egy olyan személlyel találkozott tekintetem, akire nem igazán számítottam. Az ifjú Piton ült Voldemorthoz közel. Döbbentségemet látván ő leszegezte a tekintetét és a padlót nézte.

-Mit akarsz tőlem?- kérdeztem egy kicsit hangosabban, mint ahogyan terveztem.

-Ne merj így beszélni velem!- üvöltött fel Voldemort, mire többen is összerezzentek.-Egy alkut szeretnék kötni veled.- egy kegyetlen mosoly jelent meg az arcán, amit nem igazán tudtam mire vélni, de a pulzusom az egekben volt, az biztos. A Sötét Nagyúr intett az egyik aláfalójának, mire az kiment és három ember társaságában tért vissza.

Nem láttam az arcukat, de nem is volt időm sokat gondolkozni ezen. Viszont valamelyikősük illatát éreztem. Voldemort most a kígyójához fordult és mondott neki valamit párszaszóul. A kígyó elindult a három ember elé, majd az egyiket meg akarta folytatni, mire én megszólaltam

-Hagyd őt békén! Inkább engem ölj meg!- a kígyó abbahagyta amit csinált, és ahelyett, hogy felém indult volna vissza ment a gazdájához. Amikor körülnéztem a halálfalókon mindenki vigyorgott én pedig csak a szemöldökömet ráncoltam. Piton csalódottnak látszott és szomorúnak.

A három ember fejéről levették a csukjájukat, amik eltakarták az arcukat és így láthattam, hogy akiket majdnem megölt a kígyó azok a legjobb barátaim voltak. A tekergők. Egy könnycsepp gördült e az arcomon, amint megpillantottam a mérges James-et, a feldúlt Sirius (ki nem találjátok, de az ő illata járta be a termet), a remegő Pétert és a sápadt Remust. 

-Engedd el őket!- kiáltottam Voldemortnak.

-Egy feltétellel! Ha te közénk állsz és halálfaló leszel.-mondta halkan, majd felállt az asztaltól és odajött hozzám.- Ha nem teszed amit mondok, a barátaidat a szemed láttára fogom megkínozni és megölni.- suttogta a fülembe, de mindenki hallotta a beálló csendben.

-Ne tedd!-kiabálta James

-Átverés!-mondta Sirius is

-Bellatrix, a foglyokat! Nagini menj szépen velük!- felelte Voldemort, mire Black, Nagini kíséretében kivezette a fiúkat.

-Rendben.-Feleltem végül elcsukló hangon, mire Voldemort megfogta a kezemet és felhúzta a talárom ujját. Én remegtem a félelemtől és egyszer csak égető fájdalmat éreztem és amikor lepillantottam a kezemre láttam a sötét jegyet. Éreztem, hogy forog velem a világ, a szám kiszáradt, a szívem hevesen dobogott és alig kaptam levegőt.

-Most pedig vissza hoppanáltok a Roxfortba. Perselus, Lucius, Bellatrix! Gyertek. Hozzátok a fiúkat is!-mondta a Nagyúr.- még találkozunk.- Erre megfogták a kezemet és elkezdtünk zuhanni.

Amikor felkeltünk a földről ugyan ott voltam  ahol összeestem a fiúk pedig tőlem pár méterre voltak. Én sírva odafutottam hozzájuk és a nyakukba ugrottam.

-Gyertek, menjünk fel a gyengélkedőre! Még a két barátunkat nem ápolták!- mondta James.

-Ostobaság volt megtenned.- mondta Sirius a kastélyba menet- Észre fogják venni! 

-Nem érdekelt! Az életetek sokkal fontosabb ennél!- feleltem

-És szerinted Madam Pomfrey, hogy fog ápolni úgy, hogy ne venné észre?- kérdezte kicsit hangosabban Sirius.

-Szólnunk kéne Dumledorenak.-mondta halkan Remus.

-Egy valamit nem értek. Hogyan hoppabáltak a Roxfortba, ha be van tiltva és hogyan raboltak el minket úgy, hogy azt senki ne vegye észre...-szólal meg először James is.

-Nem tudom...-mondta Peter

-Mindegy! Most az első, hogy elvigyük Rachelt Dumbledorehoz és remélhetőleg a találkozás után mindenre választ kapunk.- mondta James

-És azzal is elő kéne állnunk, hogy Rachel vérfarkas.-Mondta Sirius

Hosszadalmasnak tűnt, mire beértünk a Roxfortba. Én kissé vonakodva mentem...vagyis Sirius felemelt és úgy mentünk a folyosókon, de pechünkre összefutottunk McGalagonnyal.

-Maguk meg mit keresnek itt hajnali háromkor?-nézett ránk szúrósan a professzor. -Maga, pedig Mr. Black azonnal tegye le Ms. Salmandert!

-Elnézést tanárnő, de sietnünk kell!-Mondta Peter

-És mégis hova ilyen sietős maguknak ilyenkor?- tette fel újabb kérdését a professzor.

-Dumbledorehoz, és nagyon fontos!- mondta James

A professzor nagyot sóhajtott, majd így szólalt- Kövessenek!- Amikor egy kőszobor elé értünk a tanárnő megállt- Citrompor- mondta, majd a szobor körül lépcső jelent meg.

-Köszönjük! További szép estét!- mondtam, majd elindultunk felfele a lépcsőn

Amikor kopogni akartunk az ajtó kivágódott és szemtanúi lehettünk a mágiaügyi miniszter és Dumbledore veszekedésének.

-Elnézést....mi kopogtunk, de az ajtó kinyílt és...- kezdte el Peter

-Nem, nem baj jöjjenek csak! Mi már úgy is végeztünk! Mondta a miniszter és már el is ment.

-Nem tudom, hogy mit keres ő itt hajnalban- súgta oda Sirius nekünk

-Minek köszönhetem a szerencsét, hogy itt vannak?- kérdezte a professzor

-Sajnáljuk tanáruk a késői zavarást, ha rosszkor jöttünk, akkor majd vissza jövünk holnap!- mondtam és már léptem is egyet hátra, de a fiúk mind a négyen visszatoltak, mire csak mérges pillantásokat kaptak tőlem.

-Nagyon fontos, amiért felkerestük! - mondta James és közelebb ment, mi pedig követtük.- Tudja ma este telihold volt és a barátunk Remus vérfarkas, de erről ön is tud. Viszont van egy dolog amiről nem beszéltünk. Mégpedig az, hogy a legutóbbi teliholdkor Rachel megmentett minket Remus karmolása elől, viszont így őt érte a támadás. Ma este már ő is átváltozott, ám amikor már az emberi alakját vette fel mi nem találtuk. Kis idő múlva valaki elkábított minket és egy sötét szobában ébredtünk, majd bevezettek minket egy terembe. A terem telis-tele volt halálfalókkal és láttam Rachelt, akit szintén elraboltak, viszont Voldemort megfenyegette őt, és ránk uszított egy kígyót Voldemort, majd Rachel párszsazójul beszélt a kígyóhoz, aki hallgatott rá és ezután Rachel megkapta a sötét jegyet, hogy megmentsen minket.

-Mutasd a karodat!- lépett oda hozzám a professzor idegesen.- Ez nagy baj, nagyon nagy baj- motyogta

-Elnézést, de mi olyan nagy baj?- kérdeztem, mire rám pillantott és a tekintetében a félelem kis szikráját véltem felfedezni.