Rachel Salmander ~ A Kezdetek (SZÜNETEL)

8.

"Drága Rachel!

Nagyon megdöbbentett a levél amit írtál. Nem számítottam rá, hogy több hét után ilyen levelet fogok kapni. Amikor elmondtam apádnak a hírt eléggé ledöbbent, de természetesen egyikőnk sem haragszik rád! És kérlek ezt nagyon vésd a fejedbe, mert ha a fájdalomnak élünk a boldogság megszűnik létezni körülöttünk. Göthével ugyan úgy szeretlek és szeretni foglak örökké! Nem érdekel, hogy mi vagy, vagy, hogy mit csinálsz. Az embert ezek nem érdeklik, hiszen a legfontosabb az életben az, ha van egy gyermeked. A gyerek mindent megváltoztat és olyankor értjük igazán meg, hogy mik az értékek és a szeretet. Remélem ettől függetlenül jók a napjaid a Roxfortban.

Sok ölelést küld:

Tina és Göthe"

Megkönnyebbülten olvastam el a levelet. Örültem, hogy semmi nem történt. Szerencsére a mai nap hétvége, így van időm megírni a beadandókat és tanulni. A reggelt azzal kezdtem, hogy felöltöztem, majd lementem reggelizni. Szerencsére ott találtam a fiúkat.

-Jó reggelt!- köszöntem nekik.- Hogy aludtatok fiúk?-nevettem

-Nagyon vicces vagy! Nem tudtuk elképzelni, hogy hol lehettek Remussal! Szinte mindent átkutattunk! Már-már kezdtük azt hinni, hogy telihold van és elfelejtettük!- nézett rám morcosan Sirius. Erre mi Remussal egymásra vigyorogtunk.- Nagyon vicces!- forgatta a szemét Black.

Reggelire almás pitét ettem, aminek egyszerűen isteni íze volt. Amikor a fiúk is végeztek a reggelivel Remussal hátul mentünk.

-Válaszoltak a szüleim.-mondta és átnyújtottam a levelet a fiúnak, aki elkezdte olvasni.

-Sejtettem, hogy nem lesznek rád mérgesek!-mondta és megölelt. Ez egy kicsit meglepett, de jól esett. Gyorsan felzárkóztunk a fiúkhoz és hallgattuk, hogy miről beszélgetnek.

(Eltelt három hét azóta, hogy én is vérfarkas lettem)

-Mindjárt itt az őszi szünet! Ti haza fogtok menni?- kérdezte James

-Én igen!- felelte Peter

-Én tuti, hogy nem!!- vágta rá Sirius

-Akkor én sem!- mondta James- De, ha gondolod jöhetnél hozzánk egész szünetre! Anyáék úgy is kedvelnek téged!

-Oké, akkor délután el kéne kezdeni pakolni...-felelte Sirius

-Én sem hiszem, hogy haza megyek.- mondtam csendesen, mire kérdőn néztek rám.- Mivan?!

-Telihold lesz, igaz?-kérdezte halkan Potter

-Igen, az lesz.- sütöttem le a tekintetemet.

-Akkor írok a szüleimnek, hogy itt szeretnénk maradni.- nézett rám kicsit szomorkásan a kócos fiú

-Nem dehogy! Nem szeretném elrontani a szüneteteket!- feleltem egy kicsit hangosabban.

- James, te menj haza a szünetre! Én maradok, hiszen ha Rachel nincs, akkor én már rég farkas lennék!

-Nem! Mindenki elmegy a szünetre! Tudok segíteni Rachelnek és higgyétek el, nem lesz baj!- mondta Remus.

-Én biztos, hogy maradok! És nem nyitok vitát!- mondta Potter

-De James, tök jó lenne együtt a szünet! Remus tudja Rachel gondját viselni! Nem kellünk mi ide!- nyaggatta a fiút Sirius.

-Nem! Maradunk és kész!- monda James majd elindult gyorsan előre fele Peterrel a nyomában.