Rachel Salmander ~ A Kezdetek (SZÜNETEL)

6.

Valaki megfogta a vállamat, de mire hátrafordultam elvesztettem az eszméletemet és lefelé zuhantam...

Mikor felébredtem egy sötét nyirkos helyen voltam. A kezem meg volt kötözve. Majd egy nő lépett elém. Hosszú, göndör, barna haja volt. Fogai csálék és koszosak voltak. A nőnek hirtelen gonosz vigyor ült ki az arcára.
-Rachel Salmander...ha jól emlékszem. A Nagyúr örülni fog neked. -Mondta a nő. Nem tűnt olyan idősnek...sőt én 19 évesnek néztem.
-Ki vagy?-kérdeztem rekedtes hangon.
-Nem mondom meg! Nem sokára találkozhatsz a Sötét Nagyúrral. Addig is itt maradsz, bár nem mindha tudnál bárhová is menni.- mondta, és már ki is ment az ajtón.
Gyorsan megnéztem, hogy hol van a pálcám, szerencsére még a hátsó zsebemben volt, de nem tudtam kivenni, mert ekkor egy csuklyás alak lépett be az ajtón.
-Hogy telt az utad ide felé ifjú Salmander?-kérdezte suttogva, gúnyosan.
-Kellemesebb lett volna, ha nem rabolnak el és ha nem szórnak rám kábító átkot!-vágtam rá mérgesen- Minek vagyok itt?
-Tudod Ms Salmander nagyra becsülöm a bátorságodat, de ez nem az a hely. Felállni!-kiáltott, mire az eddig kezemen lévő kötelek eloldódtak. -Gyerünk! Vedd elő a pálcád. Párbajozni fogunk.
Hirtelen megjelent körülöttünk pár halálfaló maszkban.
-Gyerünk! Szépen hajolj meg, ejnye Dumbledore biztos szomorú lenne, ha látná, hogy a kis Salmander nem követi a jó modorát. Crucio!- a varázsigére bizsergető érzés lett úrrá a testemen, majd Voldemort pálcájával egységes gyorsaságban hajoltam meg. Ekkor jöttem rá, hogy most a férfi irányít. Elengedte a varázslatot.
-Capitulatus!-mondtam, de kivédte. Erősen koncentráltam arra, hogy sarkiróka vagyok, hátha most ez megment. Bebújtam egy kőfal mögé addig is amég nem sikerül az átváltozás.
-Nem menekülhetsz előlem. Ugyan olyan gyáva vagy mint az apád és az anyád. -nevetett Tom.
Sikerült átváltoznom. Egész alakban. Már csak ki kell jutnom. Elkezdtem villámgyorsan futni. Szerencsére nem vettek észre a sötétben. Kifutottam a ház ajtaján, és még 10 percig megállás nélkül rohantam.
Egyszer csak egy ismerős helyen találtam magamat. Godric's Hollowban. Megkerestem Jamesék házát. Mielőtt bekopogtam megpróbáltam vissza változni. Sikerült. Gyorsan csengettem az ajtón. Már ötödjére nyomtam meg a csengőt, de semmi.
-Jobb lesz ha elmegyek.-mondtam magamnak.-biztos az Abszol úton vannak.
-Megint Mr Potterhez jött?-kérdezte egy férfi hang mögöttem.
Mikor hátrafordultam Dumbledore nézett rám vissza.
-Igazából most nem. Vagyis hozzá jöttem, de nincsenek itthon. -mondtam.-Jobb lesz ha haza megyek.
-Ha nem csal az ember ismeretem, magával történt valami.-mosolygott a professzor.
-Hát...igen.-nem tudtam, hogy elkellene mondanom ami történt, de aztán úgy gondoltam, hogy jobb lesz ha tud róla.- Éppen az Abszol útra mentünk, mikor egy fekete csuklyás alak elkábított...- mikor végeztem a történet elmondásával a professzor gondterheltnek tűnt.
-Értem. Most ne fájjon emiatt a feje, de azt tanácsolom, hogy legyen nagyon elővigyázatos. Fogja meg a kezem. Hoppanálni fogunk.-amikor hozzáértem a kezéhez gyomor forgató érzés lett úrrá rajtam. De szerencsére a reggelim a helyén maradt. A házunk előtt voltunk. Amikor becsöngettem otthon volt apa és anya is. Dumbeldore bejött beszélni velük. Én addig felementem Queenievel és Jacobbal a szobámba.
-Mi történt?-kérdezte aggódva, remegő hangon a nő.
-Egy halálfaló volt. Elraboltak. Titeket ugye nem bántottak utána?
-Nem. Mi gyorsan elhoppanáltunk onnan. Utána pedig írtunk Göthének és Tinienek egy levelet, hogy elraboltak.-ölelt meg szorosan Queenie.-Nagyon aggódtunk érted.
Nem sokára apa is benyitott a szobába.

-Rachel! Nagyon aggódtunk érted.-mondta szoros ölelésbe zárva apa.

-Hiányoztatok!-néztem rájuk anyával.

-Te is nekünk.-mondta Tina.

-Mikor megy vissza a Roxfort express a suliba?-kérdeztem.

-Holnap.-mondta anya.

-Dumbledore elment.-jelentette ki apa.

-Mi most megyünk Tinie, tudod még van egy kis dolgunk a pékséggel kapcsolatban.-mondta anyának Queenie.-Szia Rachel! Vigyázz magadra!

-Sziasztok!- Integettem nekik

-Várod már, hogy vissza menj a suliba?- Kérdezte apa, miközben épp megszámolta a bólintéreket.

-Igen! Persze!

Eljött a várva várt nap, amikor vissza mehetünk a Roxfortba.
-Sziasztok!-öleltem meg anyáéket utoljára, és már sietve mentem is fel a vonatra.
Mivel még nem láttam a fiúkat egy üres fülkébe ültem le.

-Szia Rachel!- Lépett be a fülkébe James és Sirius.

-Sziasztok!- Mosolyogtam rájuk.-Hogy telt a nyaratok?

-Jól! Vagy is az enyém jól.- Mondta Potter.

-És a tiéd Sirius?- Néztem rá kérdőn.

-Lehetett volna jobb is.-Vonta meg a vállát, majd kifelé bámult az ablakon. Erre betoppant Remus is.

-Sziasztok!- köszönt ő is, majd leült mellém. És pár perc múlva Peter is megérkezett.

-Harmadik év a Roxfortban. Hát nem furcsa?!- Kérdezte Peter, de senki nem válaszolt.

-Mi a baj Sirius? Ma nagyon csendes vagy.- Néztem rá óvatosan.

-Semmi bajom!- Mondta sértődötten, majd felállt.- Kicsit kimegyek a folyosóra levegőzni. Te is jössz, James?- Az említett bólintott és már el is tűntek az ajtóban.

-Nem fognak vissza jönni. Ugye?- Kérdeztem.

-Nem, valószínűleg nem fognak.- Vont vállat Remus.

-Mondtam valami rosszat?- Tettem fel egy újabb kérdést magamnak, de Remus ismét válaszolt.

-Nem, nem mondtál semmit. Tudod, hogy Siriusnak milyen a családja. Én sem élnék ott szívesen.

Amikor végre oda értünk az iskolába már majd éhen haltam. Beültünk egy hintóba és már mentünk is a kastély irányába. Mikor vége lett a beosztásnak végre megkezdődött a vacsora. Tonksszal nagyon sokat beszélgettünk a nyárról és az egyéb dolgokról. Este hamar elnyomott az álom, ugyan is holnap nehéz napunk lesz.

Eltelt már 3 hét, amióta vissza jöttünk. Nem sokára telihold lesz, így a fiúkkal egyre többször gyakoroljuk az animágiát.
-Sziasztok! Lemegyünk ma Roxmortsba?-kérdeztem tőlük.
-Tudod, szívesen mennénk, de Remus barátunk folyamatos figyelmet igényel, mióta tegnap háromszor elájult.- nézett rám Sirius
-Ohh...akkor én is maradok. Tonks, te nyugodtan el mehetsz. Úgy is ott lesz Charlie.-mondtam
-Rendben. Vigyázz magadra, Remus. Sziasztok.- ment el a lány.
-Mikor lesz?- bólintottam a sápadt fiú felé.
-Holnap.- fordult aggódóan felém Peter.
-Jó, akkor este 6-kor a Szellemszálláson találkozunk.-mondta James, mire bólintottam.

Elérkezett a másnap. Az órák hamar elrepültek. Nem nagyon tudtam figyelni az izgatottságtól és aggodalomtól, mivel nagyon féltettem Remust.
Elérkezett az este. Gyorsan felöltöztem kabátba (mivel már elég hűvös az idő) és átváltoztam. Gyors lábaimmal hamar oda értem a Szellemszálláshoz. A fiúk még nem voltak ott, kivéve Remust.
-Szia! Téged nem figyelnek a fiúk egész nap? -kérdeztem
-De, de épp megátkozzák Pitont, ami érdekesebbnek bizonyul annál, hogy egész nap egy vérfarkasra vigyázzanak.-mosolygott rám a fiú.
-Biztos mindjárt itt lesznek. Ültem le mellé.

-NEM HISZEM EL! MÁR 8 ÓRA, EZEK PEDIG SEHOL!- járkáltam kiabálva fel-alá.
-Nyugi, lehet, hogy mindjárt itt lesznek. Viszont ha nem jönnek egy óra múlva, kérlek menj el. Ez lenne amúgy is az első éjszakád, úgy, hogy én vérfarkas vagyok. Nem szeretnélek bántani.
-Nem érdekel, hogy bántasz e vagy sem. Itt maradok veled!-ráncoltam össze a szemöldökömet.
Eljött a kilenc óra. Gyorsan átváltoztam állat formámba és pár perc után láttam, hogy egy vérfarkas van előttem. Nem mozdult meg. Viszont én hangokat hallottam a lépcső felől. Hirtelen egy Sirius, James és egy Peter toppant be, emberi alakukban. A vérfarkas rájuk nézett, majd gyorsan oda ment Sirius elé, aki lefagyott. Remus már emelte a kezet, mikor én időbe Sirius elé álltam és vissza változtam emberi formámba.
-Nee!- kiabáltam, de hiába,mert a vérfarkas megkarmolta az arcomat és a kezemet.

Sziasztok! Ne haragudjatok, hogy ennyit kellett várni erre a részre, de mostanában elég sok minden történt. Remélem tetszik a történet, annak ellenére, hogy 1 hónapot kellett rá várni...mondjuk az is látszik rajta, hogy nem volt sok ötletem, de remélem annyira azért nem lett rossz.