A Különlegesek

Chapter 2

- Nem tudom mi történhetett ott akkor, amikor te csakúgy beájultál, a helyszínen. - mondta, mire egy picit hitetlenkedve ugyan, de mégis kérdőn néztem rá. Előtte mi volt? Mit csináltam? Végül elhatároztam magam, hogy megkérdezem, hogy mi a fészkes fene alakult ki ott.
- A kis balestetem előtt... Mit csináltam?
- Hát, hogy őszinte legyek, beléptél, odasétáltál egy asztalhoz, onnan levettél valami kisebb dolgot, és eltetted. Ennyi- mondta jelentőség teljesen rám pillantva, de hangjában a lekicsinylés és a lekezelőség is megjelent. De várjunk csak. A kis tárgyra emlékszem. A pici iratartó. De hol lehet? És az álmom? Ki lehet az a Mathias Hibledone? Ezt is kérdezzem meg? Nem ezt nekem kell kiderítenem. De akkor szépen sorjában. Irattartó. Körül pasztáztam a szobámon. Az ágyam melletti, lila- fekete éjjeli szekrény szerűségen, megpillantottam a keresett tárgyat. Gyorsan elvettem onnan, a remélem kincseket érő írószert. Kitessékeltem az én drága testvéremet.
- Köszi, hogy vigyáztál rám, de most már megleszek egyedül is, ne aggódj! - Egy parányit meghökkent, de azon nyomban felállt, és kiment az említett helyiségből. A mappát kezdtem el szemlélni, és nagy sokára, kinyitottam. Ami benne volt az még az én szívtelen és lélektelen testemet is megbotránkoztatta. A különböző kínzási folyamatokról volt benne kép és részletes leírás. Ezek a képek nem káldókról hanem, holdregekről, készültek. A holdregek egyáltalán nem olyanok, mint mi. Ők, inkább hasonlítanak káldók és kisebb orkok trollok keresztezésének. Bár köztudott, hogy az orkoknak nincs túl nagy eszük, de ezekről a furcsa ötvözött lényekről, pont az ellenkezője mondható el. Nagyon is okosak sőt, ravaszak is. De ami a fontos nem ellenségek, de nem is puszipajtások velünk szemben. Ahogy végig lapoztam, ezt a kis méretű pszichopata könyvnek mondható valamit, megállt bennem az ütő. A mappa végén volt feltüntetve a tulajdonos neve. A képek alatt található írás, az nyomtatott betűvel volt írva, de ez itt a végén egy eléggé kacifántos, betűstílus volt. Nagy nehezen eltudtam olvasni a nevet. Legelőször azt hittem, hogy az a Hiblerdone áll a dolgok mögött, de nem. Egy új névvel bővült a kincstáram, méghozzá egy elég furcsával. Jelk Hirk. Ez egyáltalán nem emlékeztet semmire. De ki lehet ő mégiscsak? A gondolataim itt félbeszakadtak, mert nyílt az ajtó és egy tálcát tartó Lewis lépett be a kis otthonos szobámba. Gyorsan elraktam az útból, a lapokat összetartó tárgyat. A tálcán volt mindenféle finomság: energiaszelet, müzliszelet, melegszendvics, narancslé stb. Miután jól megtömtem a pocimat, az jól esően morgott egyet, és a jól ismert kaja kóma vette kezdetét. Lewis részéről nem tudtam mi ez a túlzott kedvesség, de jelen pillanatban nem is nagyon tudott érdekelni. Este felé újból elaludtam, de az álmaim nem hagytak nyugton...