A Különlegesek

Chapter 1

Amikor kinyitottam a szememet egy nagy fehér fényáradattal találtam szembe magam. Nem tudtam, hol vagyok és, hogy mégis csak, hogy a búbánatba kerültem ide. Szép lassan eszembe jutott a tegnapi nap, de az is lehet, hogy még a mai. Ahogy ezen gondolkodtam, elkezdett fájni a fejem, ezért reflexszerűen odanyúltam az említett testrészhez. Mikor visszahúztam a kezem, egy kisebb vértócsa maradt a kezemen. Higgadtan, már amennyire lehet egy ember higgadt egy ilyen helyzetben, végig gondoltam az eseményeket. Most már eszembe jutott, hogy körül nézhetnék, a nyamvadt szobában. A helyiség tartalmazott kettő nagyobb fajta barna szekrényt, egy kisebb fekete ajtót, amire amint ránéztem egyből kinyílt, és bejött rajta egy erősen kopaszodó férfi, a testartása azt keltette, hogy ő az aki ennek a kócerájnak a tulaja. Most jobban végig néztem rajta. Olyan ötven éves körül járhatott, elegáns fekete öltönyben, és ugyanolyan színű cipőben feszített. A teste viszonylag izmos volt, de nem az a rettenetesen kigyúrt vadállat. Amint részletesen mindenét megtekintettem, a szemeim visszavándoroltak, az arcára. Ekkor megszólalt.
- Na végre, azt hitten azzal a "kis" ütéssel kinyírtunk. Akkor szégyent hoztál volna a saját fajodra.- mondta, én pedig megütközve néztem rá. Nem sok káldó, (halandó) tudott rólunk, sziplorákról.
Szólásra nyitottam a számat, hogy meg kérdezzem, hogy honnan is tud a fajunkról, mikor is újból elkezdett beszélni.
- Milyen faragatlan vagyok is én Ana, még be sem mutatkoztam. Én Mathias Hiblerdone vagyok, a legjobb sziplóra a világon. - mondta, nekem ezen meg fel kellett nevetnem, de aztán eszembe jutott, hogy miket mondott előtte. Honnan tudja a nevemet? Mathias Hiblerdone? Olyan ismerős... De honnan?
-Miért vagyok itt? - gondoltam magamban.
- Azért vagy itt mert kellessz nekem valamire- kaptam a választ, mire kiderült, hogy hangosan is megkérdeztem ezt. Megszerettem volna kerdezni, hog mégis mire de erre elaludtam... Vagy inkább felkeltem?
Mikor újból kinyitottam a szememet, már a megszokott szobámban találtam magam. Beszélgetés foszlányokat hallottam nem olyan messze. Mikor oldalra pillantottam a fogadott bátyámat, Lewist pillantottam meg amint nem kicsit dühösen, diskurál valakivel telefonon, ahogy észrevette azt, hogy fent vagyok szinte egyből lerakta a telefont, és egy szoros ölelésben részesített, és elkezdte mesélni a tegnap történteket...