A Különlegesek

Chapter 5

   Ace hagyott egy kis időt amíg fel tudtam dolgozni az információt, miszerint mindenkire veszélyes lehet.

  - Na akkor folytassuk. - mondta, egy kicsi félmosollyal az arcán. - Jelk Hirk, vagyis Jake, 1550. szeptember tizenötödikén született, Manchesterben. Két teremtője, Lilith és Azazel. A jó öreg Lux (Lucifer) mellékágon megtalálható, az úgy nevezett, 'családfáján'. Mint mondtam, hogy az ismertető jele, egy farkas anyajegy a bal szeme alatt, olyan dió nagyságú. Mielőtt megkérdeznéd a halandók nem láthatják a köd miatt. Alapvetően egy feltünési viszketekségben szenvedő alak. - fejezte be mondandóját Moon.

Elgondolkodtam azokon amiket az imént hallottam A sráctól. Beszéljek neki a képekről meg a kis mappáról? Bízzak benne? Egyedül ő tud segiteni nekem. El kell mondanom. Muszáj elmondanom.

   - Ace...- kezdtem bizonytalanul

   - Igen Stasi?

    -Van itt még valami... A legutolsó bevetésemen találtam egy kis mappa szerű albumot. Tele képekkel, amik arról 'szóltak', hogy hogy lehet különböző képpen kínozni a holdregeket.

     -Igen, és? - kérdezte sürgetőn.

     - Ennek az albumnak a végén Jake neve áll. - mondtam félve a reakciójától.

      - Megnézhetném?! - ejti ki a szavakat a száján, az alapvetően kérdő mondatot kijelentő hangsúllyal.

      - Nem biztos, hogy jó ötlet... De várj máris hozom.- gyorsan felszaladtam a szobámba, az előbb említett tárgyért, és utána mentem is vissza Moonhoz.

Odaadtam neki a könyvet, amit ő el is vett és belelapozott. Végig nézte az összes oldalt, képet, feliratot, és egyre jobban komorult el. Mikor átnyálazta az egészet, letette egy kézreeső asztalra a dokumentumot. Pár percig még csönd honolt, amikor ismét megszólalt.

- Ez nem Jelk Hirk volt.- jelenti ki magára erőltett higgadtsággal. De bennem még voltak jócskán kérdéseim.

  - Akkor ki volt az? Miért az van a könyv végére írva hogy Jelk Hirk? Honnan tudo...- folytattam volna a kérdés áradatot, ha nem szakít félbe.

- Legyen annyi elég, hogy nem ő volt. - mondta, és egy kicsit megemelte a hangját. Még rámnézett egyszer, és utána kiviharzott a könyvtárból.

Min kaphatta fel ennyire a vizet? Talán túl sok volt a kérdés... Igen ez lehet a baj.

.                          .                         .
Egy. Kettő. Három. Telik az idő, de Ace még mindig nem jött vissza. Vajon hol lehet? Mit csinálhat?

És mintha erre várt volna, úgy lép be az ajtón Moon, mint egy szupermodell.

- Na végre már! - csattanok fel kicsit sem jogosan. - Hol voltál? Miért mentél el olyan hirtelen?

- Csak nem hiányoztam Stasi? - kérdezte, gúnyosan, de közben szórakozottan Ace. - Ezek nem tartoznak rád. - vált át hirtelen komoly hangvételbe. - Ami fontos az az hogy ma buliba megyünk. - jelentette ki vidáman. Hát én komolyan nem értem a hangulat ingadozásait.

- És ha én nem akarok menni? - tettem fel A kérdést.

- Ez nem kérés vagy kérdés. Ez parancs. - mondja egy fülig erő vigyorral a képén.