Korkülönbség.
Óh, ez az a szó, mely sok kapcsolatot gátol akár külső, akár belső kihatás végett. Sokan azt vallják, hogy a kor igenis lényeges, míg mások váltig állítják, hogy nem számít. Nos, én az utóbbiak csoportját erősítem, kor ide vagy oda, a szerelem az szerelem. Még akkor is, ha az egyik fél húsz éves, a másik azonban épp csak tizenöt. Igen, furcsa kapcsolatnak tűnhet, de ha mesélek róla, talán sokak megértik majd a helyzetet.
Anno bő két éve költözött az utcánkba egy kedves család. Bejárták a házakat, ismerkedtek a szomszédokkal és össze is barátkoztak sok más családdal, köztük velünk, Mendesékkel. El voltam havazva a munkámmal, építettem a karrieremet, de épp kifogták azt a másfél hónapot, amit anyáékkal töltöttem és pihentem. Szóval igen, a Ross család pár háznyira lakott tőlünk, mikor is anya és apa kitalálta, hogy hívjuk meg Őket egy kerti sütögetésre. Nos igen, jól sejted, elfogadták a meghívást, finom üdítőkkel és mennyei salátákkal a kezükben toppantak be. Ekkor kezdődött minden...
- Miranda, Thom! Sziasztok - anya vigyorogva nyitott ajtót, igazából percek óta toporgott már az előszobában Rossékra várva. Aaliyah meglökött a kanapén ülve, majd felpattant és apa mellé szegődve üdvözölte a vendégeket. Sóhajtva csatlakoztam, így melléjük érve egy mosolyt erőltettem kimerült arcomra és köszöntöttem Rossékat. - Paige nem jön?
- Dehogy nem, csak visszaszaladt átöltözni. Időközben rájött, hogy kínos lenne egy Shawn Mendeses pólóban beállítani Shawn Mendesékhez vacsira - nevetett fel Miranda, mire magamban csak megforgattam a szemem. Király, egy újabb kislány aki rám fog szállni, gondoltam, majd felsóhajtottam. - fél perc és itt van. Vagyis ezt mondta három perccel ezelőtt - kuncogott a nő, miközben anya elvette tőle a salátát.
És ez a kínos jópofizás ment végig, órákon át. Pár perccel az imént említett beszélgetés lezajlása után Paige is beállított, a szőke kislány egy világoskék pólóban sietett ki hozzánk a kertbe és Ő is ugyanúgy játszotta a felhőtlen hangulatot, mint mindenki más. Beszélgetésbe elegyedett a vele egyidős húgommal, bár látszólag hamar megunták egymást, hisz Paige a mosdóra hivatkozva bement a házba, de gyanúsan sokáig nem tért vissza. Ugyan a többieket lefoglalta a nagy színészkedés, így ez nem tűnt fel nekik, én azonban csak benéztem rá, tekintve, hogy őszinte kételyeim támadtak afelől, hogy nem-e esetleg valami rosszban sántikál. De nem, a lány a kanapén elnyúlva bámulta a plafont és felém se nézett, amikor beléptem a nappaliba.
- Te? - kérdeztem kíváncsian, azonban még ekkor sem hederített rám. - Paige..?
- Nincs semmi baj, nyugi. Csak már tavaly is utáltam a színjátszó szakkört. Ez most annyiból rosszabb, hogy a rajongásomat is el kell rejtenem, nem csak az unalmamat. Meg idegesít, hogy odakint mindenki játsza a vicces, kedves, szent embert...
- Na igen, ebben egyet tudok érteni - nevettem halkan, majd leültem mellé. - anyud mondta, hogy szereted a zenéimet.
- Nincs is jobb téma, mint Shawn Mendes. Főleg ha azt maga Shawn Mendes hozza fel - kuncogott a lány és ekkor már szemeivel felém pillantott. - nos igen, egy ideje már követem a munkásságod és nagyon megfogott a tehetséges. Tényleg ügyes vagy, le a kalappal.
- Hát köszönöm - mosolyogva bólintottam, majd elgondolkoztam azon, hogy mennyire furán viselkedik. Mármint...valljuk csak be, korához képest elég intelligensen beszélt, meg eleve az is érdekes, hogy egy tizennyolc éves srác rendesen, megjátszás nélkül szórakozva beszél egy még épp nem tizenhárom éves lánnyal.
Innen már nyert ügyünk volt, elhihetitek, mennyire. Vannak azok a ritka emberek, akik fiatalságuk ellenére sokkal intelligensebben, mint ahogyan azt a korul megköveteli. Paige egyike volt ezeknek az embereknek, úgy viselkedett és beszélt, mintha még plusz öt év lenne mögötte, így ha korban nem is, de gondolkodásban és viselkedésben teljesen egy hullámhosszon voltunk. Igaz, egy ideig cikiztek is miatta, mi az, hogy tizenkilenc évesen egy tizennégy éves lánnyal ütöm el az időmet, nem igaz? De kénytelenek voltak hozzászokni, Paige lett az egyik legjobb barátom, a szomszédság miatt gyakran is találkoztunk és mivel Aaliyahval is nagyon jó kapcsolatot ápolt, elég gyakran aludt nálunk. Aztán rádöbbentem arra, amit próbáltam tagadni magamban. De nem bírtam mással magyarázni az érzéseimet, be kellett látnom, hogy beleszerettem. Másfél év után beleszerettem egy nálam sokkal fiatalabb lányba. Amikor én már leérettségiztem, Ő még az általános iskola padjait koptatta, ami így talán fura, de az intelligencia szintjét elnézve igazából érthető, számomra miért volt hanyagolható a kora. És akkor itt vagyunk most egymásnak, egy szerető párként, amit természetesen titkolni kell. Persze nem mindenki elől, a szüleink már tisztában vannak a ténnyel és hát enyhén fejezem ki magam ha azt mondom, nem örültek a hírnek, de nem tiltották. Egy kérésük volt csupán: vegyem figyelembe a korát. És ez teljesen érthető és teljesíthető, Paige épp csak tizenöt éves, a felvételire készül, én pedig húsz évesen tartom már magam annyira érettnek, hogy fel tudom ezt fogni. Sosem zaklatom, csak akkor találkozunk, ha Ő ráér az iskola mellett, lassú tempóban haladunk és nem erőltetek rá semmit. Ígéretet tettem a szüleinek hatszem közt. Az apukája, Thom és az anyukája, Miranda áthívtak egy délután. Tisztán emlékszem arra a beszélgetésre...
