- Írni fogok rólad egy dalt - lihegte Shawn, miközben az élvezettől megremegve mart bele az alatta fekvő lány derekába és kicsit megemelve azt elérte, hogy másodperceken belül mindketten óriásit nyögtek. - mert te...te olyan más vagy - mormolta tovább a lány fülébe. A szobát betöltötte az ágy neszezése, amit Shawn ütemes mozgása idézett elő. Mindketten ziháltak, Shawn pedig nem tudott betelni az élménnyel, folyton újat akart, újra és újra meg akarta ízlelni a lány bőrét, telhetetlenül és egyre kiszámíthatatlanabbul mozgott, mindenhol érezni akarta az apró de számára tökéletes lányt, aki kora ellenére túl jól bánt vele az ágyban. - még a nevedet se tudom - súgta érthetetlenül. - de nem tudok betelni veled!
- Fogd már be - nevetett fel a lány, majd egy hirtelen mozdulattal letaszította magáról Shawnt, aki meglepetten és ijedten nézett a lány elvakult szemeibe. - innentől kezdve a dominancia az enyém - mondta, majd Shawn ajkának esve vadul falni kezdte a csókmarta vörös bőrt, amit hamarosan elhagyott és lefelé indult a szájával. Csípője továbbra is gyors ütemet diktált, Shawn pedig kész volt eladni magát a lánynak, már csak arra várt, hogy másnap csókkal köszöntse Őt, Ő pedig ezután egy ehhez hasonló vad menettel ajándékozza meg.
- Nem az a fajta vagyok - nyögte, ezt követően fordult egyet és az ágyhoz szegezte az apró és pillanatnyilag rémült lányt. - aki csak úgy veszni hagyja a dominanciát - morogta, majd az Ő arányaihoz mérten apró tenyereket a párnába szorította és folytatta amit elkezdett. Tudta hogy durva, érezte, hogy talán túlzásba esik. Az ismét alatta fekvő lány fájdalmasan felsikoltott, bár csakúgy mint Shawnt, Őt is az élvezet irányította.
Mindkettejük részéről ugyanolyan felejthetetlen éjj volt, bár a másnap reggelt már nem ugyanúgy képzelték el...
Shawn békésen aludt, a kifárasztott vendég pedig már javában ébredezett. Csak pár óra telt el az együttlétük óta, ez pedig igazán feltűnő volt. A lány még érezte magán Shawn durva marásait, hallotta a levegő kapkodását, bizsergett a bőre a fiú érintései és csókjai nyomán.
Lassan kelt ki az ágyból és bár tervei közt szerepelt hogy elköszön vagy legalább levelet ír, némán vette magára az azelőtti napi ruháját és úgy, minden más nélkül el is hagyta a házat.
Shawn csak órákkal később ébredt fel, neki is feltűnt, hogy nem olyan rég egy felejthetetlen kaland résztvevője volt, forrón izzó testét le akarta hűteni, de nem akart mozogni, nehogy felébressze a meglehetősen mellette alvó lányt. Jeges pofonként érte a látvány - ami talán kellőképpen lehűtötte, - hogy bár nagyon az ágy szélére szorulva aludt, egyedül feküdt ott. A neve-hétpecsétes-titok lány eltűnt, nyoma veszett, Shawn pedig csak remélhette, hogy a házban bóklászik valahol. De a remény lángja kialudt, amint körbejárta a házat és rádöbbent, hogy Ő igen is egyedül van.
* * *
Csupán csak pár nap telt el azóta, hogy a lány magára hagyta Shawn Mendest, akinek ez mély sebet hagyott a szívében. Elhitte, hogy lehet köztük valami, Shawn tényleg komolyan gondolta. A lány azonban csak játszott vele, vagyis Shawnnak nagyon úgy tűnt. Nem tudta elképzelni, miért lépett le, miért nem köszönt el, miért nem írt levelet, miért nem monda el a nevét, miért nem adta meg a számát. Miért tette ezt vele, miért, miért, miért? Shawn hozzá volt szokva, hogy mindent megkaphat, hogy Őt mindenki imádja és bármit megtehet. Aztán jön ez a lány, ez a rejtélyes valaki és rácáfol Shawn elvére, miszerint övé az egész világ. Tett vele valamit a hírnév, valami negatív vonalat húzott a gondolkodásmódjában, amit ez a tökéletesnek gondolt lány túl egyszerűen radírozott ki. Észhez térítette Őt, rájött, hogy nem lehet minden az övé. És ez annyira bosszantotta Őt...pont az kellett neki, amit nem kaphatott meg, ami már az övé lehetett egyszer, de már a közelében sincs.
