You're not forgettable

Old "Friends"-Memories

- Komolyan képes volt kinyoni. Mit aggódik ennyire értem? Rosszabb mint Rose, vagy anya... mindegy legalább nem ázok meg.-

Jk Pov

- Remélem nem indult el... tényleg nem szeretném ha megázna.- mi ütött belém?! tisztára aggódok érte, pedig nem is ismerem. Lehet, hogy első látásra beleszerettem, mégis az a tudat is bennem van, hogy lehet csak én tudok neki segíteni.

- Vajon mi okból költözött el elég fiatalnak látszik... Egyre inkább furdal a kiváncsiság, hogy lehetne ezt szépen megkérdezni tőle? Vagy csak hadjam majd magától úgyis elmondja ha akarja. Amióta a srácokkal vagyok egyre jobb lesz az életem talán a szerelem is rámtalál... újra.-

- Szia. Köszi szépen... olyan kedves vagy pedig még alig tudun valamit a másikról. Mond miért vagy ilyen kedves hozzám, hisz én még semmit sem tettem érted...

- Hát igazából amit tettél vagy a te szem szögedből csak próbáltál nekem már az is elég volt, és a kérdésedre mindig egy a válaszom mindenkinek...

- És mi lenne az?-

- Az, hogy örömet tud nekem az okozni ha segíthetek az embereken, ez lenne az a tipikus válasz amit mindenki mondok.-

- És mond nem fárasztó, mindennap egy csomó embernek segíteni, valahogy ez fárasztónak hangzik vagy csak én gondolom csak ezt?-

- Valójában nem fárasztó csak egy kicsit már rosszul esik azt látni, hogy csak én vagyok képes segíteni másoknak akiknek gondjai vannak, de ahogy látom te is szeretsz segíteni bárkin.-

- Ezt hogy érted?- szemei nagyra kikerekedtek és csúnyán nézett rám, de még mindig gyönyörű tudott maradni. A nap megvilágította smink nélküli fehér bőrét, szeme csillogó tengerkék, haja vörös ami szintén ragyogott a nap sütében. Mintha egy igazi álomba csöppentem volna... de viszont feltünt neki hogy már vagy 5 perce nem válaszolok csak a szemem sarkából figyelem, ezért folytattam a beszélgetést.

- Hát már korábban láttalak téged, ahogy a reptérről jössz az utcán böröndöd magad után húzva, amikor meglátsz egy kislányt aki sírt odamentél hozzá és segítettél megkeresni az anyukáját. Majd elfordultál egy utcában ahol két srác verekedett és közéjük álltál egy cseppet sem féltve magad, így megoldottad a konfliktusukat. Másnap már hajléktalanoknak adtál pénzt és élelmet és elékeztünk ide.-

- Akkor ezért éreztem azt, hogy nap mint nap valaki követ, de sose láttam senkit.-

- Mond lehet egy kérdésem?-

- Már meg volt, de tudom, hogy érted persze, kérdezz bátran.-

- Tudom, hogy kicsit furán fog hangzani, de honnan tudsz koreaiul ilyen jól?-

- Hát tudod az apám amerikai, az anyám pedig koreai volt. Túl sokat nem tudok anyám oldaláról, nem mintha az apáéról többet, de akkor jobb hogyha bele is kezdek... -

Mosolygós arca hirtelen komoly lett amikor elkezdett az apjáról beszélni, gartulálok Jeon Jungkook, így okozz egy lánynak rossze kedvet. Habár ő mondta, hogy mondjam nyugodtan de biztos nem erre számított.

- Sajnálom, hogy ennyire személyeset kérdeztem nem akartalak elszomorítani.-

- De hogy is, nem erről van szó csak rossz róla beszélni-

- Miért valami nagyon rossz dolgot követett el, vagy szimplán csalódtál benne?-

- Huhh.. na jó ha ennyire akarod tudni akkor, elmesélem persze ha tényleg akarod tudni.