Neimy - Az új szövetség

Az új lakótárs

Mire Kanae vissza ért a szobájába, már késő este volt. Neimy azt a pár holmit amit magával hozott a tükrös szekrényen el is rendezte. Ám még nem aludt, könyvet olvasott, valamint készült a holnapi munkára. Időben kellett volna lefeküdni-e de előtte még látni akarta, még egyszer. Bár ezt még magának sem ismerte be, inkább ráfogta arra, hogy még van pár teendője a holnapi munkára.
- Ne haragudj, hogy végül nem tudtalak elvinni. Pedig komolyan gondoltam a dolgot.
- Nem probléma. 

Felelt olyan hidegen amilyenen csak tudott. Még csak fel sem nézett. Amint hallotta a fürdőszoba ajtajának hangját felemelte a fejét, és egy kicsit a maga módján megkönnyebbült. Úgy vert a szíve, hogy azt hitte majd kiugrik a helyéről. "Mi van ha mégis csak Miminek van igaza és bele szerettem?" Nem-nem az lehetetlen rázta meg a fejét. Azért van itt, mert egy albérletet nem tudna itt a fővárosban fizetni a jelenlegi keresetéből. Viszont otthon sem akar már maradni, Mimi nyakán meg nem lóghat folyton. És különben is ha bármi nem tetszik neki akkor szabadon távozhat innen. Illetve az sincs ellenére, hogy egy jóképű sráccal szeretkezzen. Azután az éjszaka után amúgy sem tudná már csak az önkielégítéssel beérni. Most már többre vágyott. Rá vágyott.  Annyira elmerült a fantáziájában, hogy észre sem vette, hogy hol a keze. Képzelgéséből a friss illat rázta vissza a valóságba. Zavarában összerezzent majd gyors felült mintha mi sem történt volna. Még egy mély szippantás. Isteni illata volt, bár a parfüm márkájára nem emlékezett, attól még imádta ezt a férfi illatot.
- Amúgy köszönöm. Örülök, hogy itt lehetek.
- Tényleg semmiség. Mint mondtam a telefonban, szeretném ha barátok lennénk, nem pedig csak játszó társak. Én különben sem vagyok sokat a szobámban. Főleg, hogy most én vezetem az egész hotelt. Egyáltalán nem könnyű két felé szakadnom. 
- Az a másik srác. Ő nem segít neked?
- Az öcsém? Pff.. ő inkább csak a bajkeveréshez ért. Inkább jobb ha nem avatkozik bele. Neked vannak testvéreid?
- Igen. Egy bátyám. egy öcsém, és egy húgom van. Csak azt hiszem nálunk én vagyok a baj keverő. Aki nem akar otthon lenni, és minden lehetőséget megfog, hogy önálló legyen.  De várj. Ha már az ismerkedésnél tartunk. Nem okoz gondot, hogy velem csinálod? Már mint, ha teherbe esnék akkor az neked, illetve nektek nagy ..
- De nem fogsz! - vágott bele a szavába. - Védekezünk ennyi az egész! Valamint ha tényleg tartósnak tervezed a dolgot akkor elviszlek egy megbízható nőgyógyászhoz.  - Eme mondata közben a térdétől kezdte felfelé simogatni egészen a combjáig, s közben végig a szemébe nézett. De nem ment tovább. Fáradtnak tűnt, és ennek ellenére mégis azzal tölti az idejét, hogy vele beszélgessen.
- Miért én?
- Mert különleges vagy. Mikor megláttalak úgy gondoltam, hogy te értelmes lány vagy. Aztán ami nagyon tetszett, hogy nem tudtalak irányítani. - Vigyorodott el először a beszélgetés folyamán - hiszen a szemeid. Bár nem tudtam rájönni, hogy tudatosan használod-e ezt a képességed vagy sem. Én még nem tudom a sajátomat teljesen használni. Így sokszor mondják azt az emberek amit hallani akarok. De te nem. És tetszik, hogy amit hallok azt mind azért mondod mert te is szeretnéd. Önmagad vagy, és nekem ez különlegessé varázsol téged. 
- Azért nem gondoltam volna, hogy ennyire kifejted majd mit gondolsz.
- Legyünk őszinték egymáshoz.  Legalábbis én így gondolom. Az én bizalmamat csak egyszer lehet elveszteni. Szóval elég hamar rájöttem, hogy kinek a családjából is származol. Mind kettőnknek meg van a sötét oldala amit maga mögött akar hagyni, és a módszer mindegy.  Ez még inkább csábítóvá teszi mámra a mi kapcsolatunkat.
- Amúgy, nem tudatosan használom. Hallom a fejemben a hangot amit akar tőlem egy vámpír, hogy mit mondjak, onnantól kezdve az én döntésem, hogy kimondom-e vagy sem.  Bár mindig az ellentétét mondom, mert imádom amikor kiakadnak. Bár ezt úgy mondom mintha annyival találkoztam volna.. Nem igazán engedtek vámpírok közelébe. Minden rendben? Olyan sápadtnak tűnsz.  - aggódóan tette két kezét az arcára. Bár ez inkább csak egy kifogás volt, hogy megérinthesse. 
- Persze. Csak fáradt vagyok ennyi az egész. 

Ám azonban arra nem számított, hogy meg fogja a kezét és még jobban bele temeti magát a kezébe lehunyt szemekkel. frissen mosott haja még egy kicsit mindig vizes volt, ami igen csak aranyossá varázsolta. Ez csak egy anyai ösztön, hogy vigyázni akar valakire aki a barátja. Könyvelte el magában. Eme pillanat amúgy sem tartott sokáig. 
- Én még szeretnék beszélgetni. Hiszen nem is ismerlek..
- Nei, drága. Fáradt leszel. Az egy dolog ha én nem alszom. 
- Neked van beceneved?
- Nem igazán. Az öcsém szokott K-nak hívni, de nem igazán kedvelem. Csak azért hív így, mert lusta kimondani a nevemet. Szeretem a nevemet. De ha zavar, hogy becézlek akkor..
- Nem! Dehogy. Csak nyugodtan. És azt hiszem igazad van. Fáradt leszek. Aludjunk.

Kanae csak bólintott egyet, majd mind a ketten elfeküdtek az ágy egyik szélén. Mind a ketten fáradtak voltak, Így nem kellett sok idő ahhoz, hogy elaludjanak.