Neimy - Az új szövetség

Megbeszélés

A rendkívüli gyűlés miatt Kanae felettébb ideges volt.  De nem engedhette meg, hogy ezt bármelyik vámpír is megérezze. Ezeken a gyűléseken alapból ő maga még nem vehetne részt. Még nem elég idős hozzá. Azonban amíg az apja távol van addig ő felel mindenért. Nem sok ideje volt felkészülni erre a beszélgetésre, de mindent meg próbált.  Még listát is írt, hogy még csak véletlen se hagyjon ki egy részletet sem.
A megbeszélés terme a legfelső emeleten volt. Így az éjszaka kellős közepén még hátborzongatóbb volt a helység mint nappal.  Nem maga a hely volt az ami okot adott volna erre, hanem a benne uralkodó aura. Középen volt egy körasztal, amit most csak tíz személyre készítettek elő. Ezen a megbeszélésen csak a legfőbb illetékesek vehettek részt. Világításra nem volt szükség, hiszen az oldal ablakon át bevilágító telihold fénye, kellő világosságot adott. 
A gyűlés kezdetét, az jelentette amikor Kanae belépet a terembe és elfoglalta az asztalfőt.
Már most gyűlölte ezt az egészet. 
- Azért gyűltünk ma itt össze, hogy ...
- Én nem vagyok hajlandó egy gyerekkel beszélni.
- Én meg leszarom. Apám távol létében én vagyok a család fő. És ez a téma nem várhat. Szóval nagy ívben teszek arra, hogy maga mit gondol vagy mit sem. Az ajtó nyitva áll, ha távozni akar most tegye! De a továbbiakban, konfliktus mentesen szeretném le rendezni ezt a témakört, anélkül, hogy ilyen gyerekes dolgokról kellene beszélgetnünk, mint az én korom.
Az asztal egyik végéből egy női nevetés hallatszott.
- Ezt élvezni fogom. - Fűzte hozzá a mondanivalóját a Góth ruhában megjelenő, imént nevető hölgy.
- Nem azért vagyunk itt, hogy te jól szórakozz. 
- Pedig én már most felettébb élvezem. 
Még mielőtt ez a beszélgetés folytatódhatott volna, kanae az asztalra csapott, hogy már az elején elfojtsa ennek a csevegésnek még a magját is. Most még jobban foghatóvá vált a feszültség. De ő erre felkészült. Tudta, hogy nem fogják teljesen jó szemmel nézni azt, hogy részt vesz ezen az egészen. Fontos a tekintély, és, hogy ne nézzék őt gyengének. Ha csak egy pillanatra is megérzik, hogy gyenge akkor neki reszeltek. Addig marcangolnák amíg apró cafatokra nem tépnék. 
Azonban ebben a tíz főben azért volt két szövetségese. Nem volt teljesen egyedül. A Góth ruhát viselő nemes nő, illetve Neimy anyja, Gwin.
- Szóval. A jelenlegi problémánk az újonnan megjelenő koven. 
- Kovenek, jönnek, mennek. Mi ezzel a nagy probléma? - Csatlakozott a beszélgetésbe egy újabb férfi
- A jelenlegi tudtunk szerint, csak a mi városunkban harminckét emberi nőt erőszakoltak meg, és fogyasztották vérüket, úgy, hogy kórházba kerültek. E mellett a környező helyekről is egyre többen jelentenek hasonló helyzetekről. Ha ez még nem lenne elég egy gyűléshez, közvetlen tudomásunk van arról, hogy az itt élő másik kovennel akar háborúba lépni. Ami viszont, nem csak embereket, de vámpírokat is egyaránt fenyegető veszély. Gondolom senkit nem kell emlékeztetnem a 25 évvel ezelőtti koven háborúra. Az erre való háborúra  felszólító üzenetének, eredeti levél példánya van itt a kezemben. Mivel nagyon jó viszonyt ápolok az itt élő kovennel, ezért sikerült rábeszélnem, hogy ne fogadja el, ezt a provokációt, illetve egyenlőre hagyja figyelmen kívül, míg a tanács nem hoz döntést. 
- Az egy sunyi kurva.  Szépíthetjük a dolgot, hogy mióta ő a a vezető itt, azóta nincsenek problémák, a hagyomány őrző vámpírokkal. De mi a biztosítékunk arra, hogy ezt az egészet nem csak ő találta ki?
- A kórház apám kérésére kiadta az illetők adatait. Viszont ezek az információk bizalmasak. Egy illető személyazonossága sem kerülhet ki ebből a teremből. 
Magát a levelet is az asztal közepére tette a többi adattal együtt. Adott az ittlévőknek tizenöt percet, hogy át tudják nézni mindent, amit akarnak.  Miután mindannyian meggyőződtek arról, hogy valós veszély elé néznek, megváltozott a hangulat a teremben. Ez egy kicsit önelégülté tette kanaet. Úgy érezte ebben a pillanatban, hogy képes lesz önerőből is végig vinni ezt a beszélgetést.
- Szóval, mit is szeretnének a vámpírok pontosabban tőlünk, vadászoktól? - Kérdezte Gwin férje.
- A koven vezetője nem nemes vámpír. És ezeket az illetőket, a környező falvakból toborozta. Ha a tanács úgy ítéli, hogy egy ilyen illető nem hasznos a társadalmunknak, akkor likvidáltatjuk. 
- Akkor az én jelenlétem nem fontos. A döntéseteket, majd a feleségem közvetíti. Engedélyeddel távoznék.
- Csak tessék.
Az úr távozása után néma csend ült a terembe.  S senki sem merte megtörni. 
- Akkor csak öljük meg, és le van róla a gond. - Fejezte be a mondandóját ismét egy kacajjal.
- Tudjuk egyáltalán, hogy ki ez az illető?
-A neve Haka. A közép osztályúak közül való illetve azon belül az K1-ben van. Tehát ő azok közé tartozik, akit át változtattak, de már ő maga is tud mást vámpírrá tenni. 
- Tudjuk a rangokat. 
- Biztosra megyek. - tette hozzá, hogy megtarthassa a tekintélyét. 
- Akkor ahogy mondtam. Likvidáljuk. 
A megjelentek mind bólogattak egyetértésüket jelezvén. 
- Apám pontosan tudta, hogy így fognak dönteni. Viszont ha ezt megtesszük, akkor egy csőcseléknyi vámpír fog a környékünkön rohangálni vezető nélkül. Na és az ő lépéseik megjósolhatatlanok lesznek. 

A továbbiakban maga a vita erről nem tartott sokáig. Ugyanis volt már benne tapasztalatuk, hogy ilyen helyzetben mit kell tenni. Ennek Kanae felettébb örült. Bár a megbeszélés nem tartott tovább mint huszonöt perc, ő mégis egy örökké valóságként élte meg. Vagy száz évet öregedett.  Amikor a beszélgetést befejezték, mindenki elhagyta a termet, és a gyűlést az zárta amikor Kanae is szintén elhagyta a termet, valamint a kulccsal bezárta az ajtót. Ez egy fajta szokásos rituálé volt, amit minden egyes gyűlésnél megtettek, ettől lett hivatalos. 
Az ajtó előtt várta Kenji a testvérét izgatottan, és kíváncsian, hogy hogyan alakultak a dolgok.  És mikor meglátta, az egyezményes jelüket, a bólintást és mosolyt bátyja arcán, megkönnyebbült. Ugyanis ebből tudta, hogy minden simán ment.  Még egy kis beszélgetés erejéig le mentek az irodába. 
- Hogy van Neimy?
- Kutya baja. Mimi pedig már haza ment egy jóóó ideje. 
- Nos hogy is volt az a köztünk nincs semmi dolog?
- Nem tetszik az az önelégült vigyor ami az arcodon van. Azonban, meg lehet, hogy én fele annyira sem értek az érzelmekhez mint te. 
- Az az aggódó arc. Ritkán látlak, hogy valaki iránt ennyire aggódsz.
- Kedvelem Neimyt.  De jelenleg ettől többet nem érzek iránta.
- És mi van a lánnyal? Szerinted ő is ugyan ezt el tudná mondani? Mit fogsz tenni ha egy nap eléd áll és szerelmet vall neked?
- Nem tudom. Egyenlőre azt nem mondanám, hogy szerelmes belém, de azt sem tudnám kijelenteni, hogy csak barátként tekint rám. Valószínűleg több vagyok neki mint egy barát. de nekem most ennyi elég. És abban is biztos vagyok, hogy ha szerelmes is lesz, nem olyan nő aki ezt egy hamar elmondaná. Vagy szerelmet vallana. Sokkal inkább olyannak ismertem meg, aki inkább kihasználná, hogy nem tudom, és addig is élvezné, hogy mellettem lehet.

Kenjit meglepte a válasza. Mindig is nagyon jó viszonyban voltak. Nincsenek titkaik , nincsenek tabuk. A válaszában leginkább csak az zavarta, hogy tényleg túlontúl őszinte volt. És fogalma sem volt arról, hogy most mit tudna tanácsolna neki. Látta, hogy valami zavarja őt, de azt is ki tudta belőle olvasni, hogy még ő magát sem tudja, hogy mi az ami zavarja. gy végül úgy döntött, hogy most egy jó ideig inkább nem forszírozza ebben a kérdésben. Inkább csak az események megfigyelője lesz. 
- Mond csak Kenji. Szerinted szerelmes lennék? Mióta bogarat ültettél a fülembe, azóta elég sokat gondolkodtam ezen. te már annyiszor voltál szerelmes.
- K. Ezt érezned kell. Egyedül csak te tudod eldönteni. Most mondhatnék jellemzőket, hogy milyen tulajdonságokat próbálunk szerelemnek nevezni. Azonban ez mindenkinél más. Ez egy olyan érzés ami egyszerre tud gyönyörű és fájdalmas is lenni. Én csak arra akartam kilyukadni a múltkor, hogy ne vesd el a lehetőségét annak, hogy nyiss végre egy lány felé. 
- Köszönöm.

Csak ennyit mondott, majd felment a szobájába. A megbeszélés teljesen kimerítette.  Bár jobban túl aggódta a dolgot, mint kellet volna, attól még az is elfárasztotta.  Elment megfürdeni, majd lefeküdt utána az ágyba. A lánynak frissen mosott haja illatát érezte. A kezébe vette azt, így még azt is érezte, hogy mennyire vizes a haja, majd mélyen beszívta annak illatát. akár, hogy is legyen, jelenleg sem, ő sem a lány nem áll arra készen, hogy szerelmesek legyenek egymásba. Ezt már most biztosra kimerte jelenteni. Át fordult a másik oldalára, majd végül ő maga is elaludt.