Neimy - Az új szövetség

Egy plusz kéz

A hét további részében már Kanae érte ment a munka helyre, hogy közösen menjenek a megbeszélésekre. Nagyon sokat segített neki az, hogy volt valaki aki értette is, hogy mit csinál. Pedig a lány elmondása szerint, még sosem végzett ilyen munkát.  Egyszerűen csak jó a kiállása. Határozott, és mindig tudja mit akar. Nem is érti, hogy eddig a szülei miért tartották őt bezárva. Bár mind kettejüknek meg van a maga sötét oldala amivel sakkozott.  És ezt élvezte a legjobban, hogy ezekről a dolgokról nem esett szó. Egyszerűen nem számított, hogy ki kinek a gyereke. Kifejezetten kezdte meg kedvelni, hogy minden amit Neimy tesz vagy mond azok őszinte szavak, és cselekedetek.

Nei mikor meglátta az autót már egy hatalmas nagy vigyor ült ki az arcára. Mimi nem teljesen értette minek örül ennyire, hiszen ez az első alkalom mikor ő látta ezt az autót itt. 
- Gyere, gyere! Elviszünk.
- Na várj, csak nem?
- De, de! -Fojtotta bele a szót és húzta maga után.
- Nos ízé, köszönöm!
- Remélem nem baj, hogy őt is elvisszük. - kérdezte Nei miközben bekapcsolta a biztonsági övet.
- Nem probléma. Úgy is akartam egy kis kitérőt tenni.
- Kitérőt? Mégis merre?
- Nos, csak nem jöhetsz velem ezekben a ruhákban. Nézünk neked valamit.

Neimy-t eme mondat azért nem dobta fel. Mégis mi a baj a ruháival? Jó azt elismerte, hogy nem éppen alkalomhoz illőek. Eközben érezte barátnőjének izgatottságát anélkül, hogy rá nézett volna. Elvégre most itt ülhet annak az illetőnek a kocsijában akit annyira tisztel a vámpírok közül. Egy pár másodperccel később már Nei fülébe suttogta, hogy valóban jóképű, sőt valójában élőben még sokkal jobb mint amit a médiában lehet róla látni.
- Köszönöm, hogy haza visz! Annyira megtisztelő, hogy pont maga az aki haza kísér. Maga az én példaképem! 
- Kérlek! Tegez bátran. Neim barátai az én barátaim is.  Különben is most egymás között vagyunk, nem szükséges  a formalitások. 
- És még okos is.  - olvadozott, ott hátul az ülésen.

Neimy csak azért nem lett rá féltékeny, mert ismerte. Tudta, hogy barátnője mégis mennyire fanatikus ha vámpírokról van szó. Ha véletlen valamit nem tudott, biztosra vehette, hogy hozzá fordulhat. Mindig mindent nyomon követ a médiában a nemesekről. Az átlag vámpírokat is ismerte, de mivel őket a média nem sztárolja, így róluk kevesebbet. 

A bolthoz érvén Mimi mindenféle kérdésekkel bombázta Kanae-t egészen végig míg Neimy-ből igazi asszisztens kiállású nőt faragtak. Nem volt rossz ötlet Mimi-t magukkal hozni. Mert így Nei nem érezte magát annyira kellemetlenül. Bár egy kicsit az agyára ment a sok kérdéseivel. Le sem lehetett tagadni a csajról, hogy egy igazi rajongó.
- Gyönyörű vagy! - mosolygott az előtte álló nőre, aki teljesen elpirult annyira jól esett neki ez a mondata.

Miután haza vitték a szőkeséget kettesben maradtak. Még mindig forrt a vére amiatt, hogy meg dicsérte.  Egyszerűen rá sem mert nézni. Inkább csak maga elé képzelte újra és újra az arcát.
- Szeretném ha nekem dolgoznál. - Törte meg a csendet végül Kanae
- Nem!
- Nem?! - döbbenete nem csak az arcára ült ki hanem még a szó hangsúlyában is felfedezhetővé vált.
- Örömest segítek neked. Sőt jó érzés melletted lenni, de én ezt jelenleg úgy csinálom mint ha a hobbim lenne.
- Ennyire szereted a másik munkád?
- Nem. Sőt gyakorlatilag elviselhetetlenek a körülmények. - szomorodott el. - Csak tudod itt van nekem Mimi. Őt nem akarom magára hagyni.
- Nem okoz gondot.  Felveszem őt is ha az kell, hogy az asszisztensem légy.
- Nem ezt nem gondoltad át! Mimi aranyos lány meg minden. De kegyetlen béna mindenhez! Az egyetlen amihez ért az a szex és a vámpírok.
- Ez kettő.
-Igen, én is tudok számolni! - förmedt rá.
- Rendben. Tiszteletben tartom a döntésed. 
- Köszönöm.

Jaj, már megint túl durva volt vele. Nem! Ennek pontosan így kellett lennie. Nem jöhet rá arra, hogy akár még a párja ként is eltudná őt képzelni. Hiszen annyira férfias okos és.. nem, nem, rázta meg a fejét, hogy ezeket a gondolatokat egy szempillantás alatt hessegesse ki az elméjéből. Ő csak egy barát. Barátok extrákkal. Semmi több. Már lassan ő maga is kezdte el hinni ezt a mesét. 

A nap további részében még két megbeszélésen is részt vettek, és mire vissza értek a hotelhez addigra már teljesen rájuk esteledett. Reménykedett benne, hogy feljön vele és még kettesben lehetnek. A délutánt valahogy nem igazán tudta kiélvezni a fura gondolatai miatt. De nagyon jól tudta, hogy nem fog vele menni. Sőt gyakorlatilag elzavarta őt azzal, hogy menjen aludni, mert fáradt lesz.