Neimy - Az új szövetség

Anya?!

Az elkövetkező egy hétben szinte egyszer sem találkoztak. Neimy csak akkor láthatta Kanaet amíg két szint között ment, bár még nagyon akkor sem ugyanis idő spórolásból inkább a lépcsőn járkált fel és lefelé. Mivel ezen időszakon belül nem igazán ment megbeszélésekre így már rá sem volt szüksége. Ezeket a munkákat pedig, a neki dolgozó titkárnő is eltudta így látni. Be kellett ismernie magának, hogy így egy kicsit unatkozik. Vissza térni a hétköznapokba, ami nem szól másról, mint a munkáról, és barátnőjének bénázásának kijavításáról. Most egy kicsit mérges volt magára, hogy nem fogadta el a lehetőséget akkor amikor fel ajánlotta neki, hogy legyen a titkárnője. De annyira hirtelen jött a felajánlása. Akkor ez tűnt a legésszerűbb döntésnek. Nem akart azonnal a kezei közé sétálni. Most pedig úgy érzi, hogy bármit megadni, bármilyen indokot, csak hogy találkozhasson vele. És egy kicsit mellette lehessen. Még akkor is ha nem beszélnének, vagy nem csinálnának semmit, sem. 
- Hé, ne lógasd már ennyire az orrod. Én mondtam neked, hogy ne szeres bele azonnal.
- Nem vagyok belé szerelmes! Csak megkedveltem. Különben is azok után az érzések után amikbe elvezetett nehéz, nem arra vágyni.
- Persze. - forgatta a szemeit - edd meg azt a fagyit még mielőtt elolvad. Bár azt hiszem most már érted miért mondtam azt neked, hogy nem tudnék szex nélkül élni. De hogy, hagytad, megharapni magad közben. Most komolyan, te tényleg örült vagy. ugyan bár imádom a vámpírokat, ennek határát átlépni még én sem mertem. Pedig azért már én keféltem jó néhánnyal. 
- Ahh, miért kell mindig ilyen könnyen megszeretnem valakit? Aztán pofára esek. 
- Barátnőm, én ritkán mondok ilyet, de megijesztesz! Ugyan már megszoktam, hogy mindig játszod a hős szerelmeset aztán pofára esel, de most félek, hogy ha már a fagyi sem segít neked, akkor mi fog? Bár el kell ismernem, hogy Kanae tényleg kurva jóképű.
- de még milyen jóképű. És emellett, olyan szexy a teste. Imádom a kockás hasát. Főleg mikor megfeszül és ..
- Oké oké! Azért ennyire nagy részletekre nem vagyok kíváncsi! Még a végén féltékeny leszek.  Lehet meg kellene ismerkednem az öccsével. Ő úgy is mindenkit megfektet. És legalább jobban a közeledbe tudok lenni, amikor felébredsz. Mondogatod, itt magadnak, hogy tee nem, te nem vagy szerelmes, közben itt fekszel egy fagyizó asztalán, s nézed a telefonod, hogy mikor kapsz legalább egy üzenetet is.  Hát nem fogsz!
- Tudom! Nem kell, hogy ki mond. Nem akarom ezt hallani. Még nem állok arra készen, hogy ezt teljesen felfogjam. Amúgy ha már itt tartunk. Én nem ismerem a testvérét. Még csak nem is láttam.
- Ha mutatok róla egy képet még a végén belé is bele zúgsz! Amúgy Kenji a neve. Azt pletykálják róla, hogy szív szakértő. lehet beszélhetnél vele egy kicsit. El játszhatnád, hogy bele szerettél egy nemes vámpírba, és kérhetnél tanácsot.
- Szerintem egyből levágná, hogy mi a helyzet.
- És pont ezért tudna segíteni. 
- Nem ismerjük! Aztán lehet rohan Kanae-hoz és elmondja neki, engem meg kivág a hotelből. 
- Akkor emésztődj csak a saját gondolataidban! Én már több tanácsot tényleg nem tudok neked adni. 

Mimi azért a biztonság kedvéért mutatott neki egy képet. Egy olyan képet ahol kanae átöleli a testvérét. Szinte olyan mintha ikrek lennének. Egyedül a hajuk és a szemük színe különbözött.  Ilyen szempontból viszont teljesen ellentétek voltak. Kenjinek gyönyörű fehér haja volt, és világos kék szeme. Kanae pedig. Neki nem csak a haja, de még a szeme is fekete volt. De mégis a mosolyuk az arc vonásaik, az orruk annyira hasonlítottak. 
- Mond csak vissza kísérnél a hotelbe?
- Persze.

Miközben sétáltak vissza felé, Nei elkezdte megenni a fagyit. Nagyon szereti a fagylaltot. Főleg amit a nagymamája készít. Még meg is tanulta, hogy hogyan kell elkészíteni, pedig még sosem készített. Ez az egyetlen dolog ami mindig jókedvre deríti.  Mikor vissza értek, most a szokottaknál is többen voltak a váróban.  De ahogy jobban körül néztek, felfedték vélni, hogy a vámpírok és emberek is mind csoportosulnak külön, külön kisebb nagyobb csoportokban.  Egyik fél sem türelmetlen, és mindig csak egy csapat ment az információs pulthoz. Ez a nagy fegyelem, szinte már csodálatra méltó volt. 
- Neimy? - Hallatszott a közelből egy lágy női hang. És az említett személynek még csak hátra sem kellett fordulnia ahhoz, hogy megismerje ezt a hangot. 
- Anya?!