Hogy váltam rabszolgatartóvá egy új világban

3. fejezet Kimászlak

Bria napjai ezután ólomlábakon jártak. Az ápolói aggódni kezdtek, hogy a lány visszaesett a depressziójába, alig evett, akkor is csak ímmel-ámmal, és csak mert Tulip megkövetelte, hogy minden egyes etetésekor együtt egyenek, különben hozzá sem nyúlt a táljához, és a videóhívás során is a lány olyan gépies mozdulatokkal szedte a gyógyszereit, hogy érződött, ha nem lenne kötelező, nem tenné meg. A konzultációkon Bria tőmondatokban beszélt, vagy kibámult az ablakon, békeszerető, puha lelke alig bírt megbirkózni a durva erőszak láttán.

- Bria! - kiáltott rá szigorúan Leander bácsi.

A lány felpillantott az idős férfire, csokoládébarna szemeiben el nem ejtett könnyekkel és szomorúsággal.

- Leander bácsi hogyan volt képes feldolgozni a háborúban történteket?

A férfi letette az ásóját, az uzsonnásdobozáért nyúlt, és a lányt a kertiasztalhoz húzva kinyitotta a dobozt, hogy katonákat készítsen. A katona egy falat sonkából vagy szalonnából és egy falat kenyérből állt. Bria nem szívesen evett húst, de tudta, hogy ez szintetikus, kórházi étel, nem igazi állatból, ezért minden egyes neki kínált falatot elfogadott.

- Százhúsz évvel ezelőtt, amikor én még fiatal voltam, a technika olyan fejlett volt, hogy amikor háborúba kezdtünk, az olyan volt, mintha videójátékot játszanánk. Nem éreztük valóságosnak, gépeket küldtünk egymás ellen egy biztonságos szobából. A probléma akkor merült fel, amikor a háború kirángatott minket az irányítószobákból, és szemtől szemben kellett harcolnunk az ellenség embereivel. Már nem emlékszem miféle emberi hülyeség miatt kellett nekünk harcolni, de amikor megkaptam életem első balhorogját, a fejembe robbanó fájdalom kiterített. Ott és akkor végem lett volna, ha a legjobb barátom nem veti magát elém. De ő sem tudott harcolni, viszont... - Leander bácsi a távolba nézett, arra a szomorú, égett, elektronikus szagú napra gondolva, amikor a szeme előtt szúrták le a legjobb barátját - amikor az ember bizonyos helyzetekbe kerül, nagyon gyorsan ráébred, hogy sosem gondolt dolgokat lesz képes véghezvinni. Fiatalként undorodtam a véres filmek látványától, a háborúban pedig a legjobb barátom vérző testét rángattam át a fél csatatéren, csak hogy megmenthessem, miután brutálisan meggyilkoltam az ellenfelem. Az a szegény fiú is csak ugyanolyan ártatlan résztvevő volt, mint mi, és bár örökké kísérteni fog az az arca, nem bántam meg, hogy megöltem, mert Leaf-et védtem vele. Ezzel azt szerettem volna mondani neked, hogy bár örökké kísérteni fognak a képek, sok olyan dolgot tettem életem során, amiket nem szabad megbánnom, és amik végül ebbe a gyógyítókomplexumba vezettek engem. Most itt élünk Leaf-fel, és várjuk az utazás végét, az emlékeink pedig részei az életünknek. Nem tudom képes lennék-e valaha is elfelejteni bármelyiket is, de nem is akarom, mert a személyiségem részei.

Bria némán rágta a falatokat, miközben hallgatta a bácsit. A háború, ami felperzselte az emberek világát – minden élőlényre kihatva ezzel a földön – számtalan áldozattal és véren megkeresett technikai fejlődéssel és visszaeséssel járt. Az a kis töredék, ami megmaradt a korábbi emberiségből, már nem tett különbséget ember és ember között, eltörölt minden ostoba meggyőződést. Az erőszak minden formája tiltottá vált, még filmekben sem lehetett, és minden egyes verekedő kisgyereket a lehető legkedvesebb nevelési módszerekkel kinevelték az erőszakosságból. Mivel a meggyőződésekből fakadó elnyomások is eltűntek, a maradék emberiségnek már nem volt szüksége harcra vagy erőszakra. Nem voltak illúzióik, a béke ideiglenes, majd eljön az a generáció, aki elölről akarja majd kezdeni, mert nem élte át a borzalmakat. Hiszen számtalan ilyen háború volt már az emberiség történelme során.

- Szóval, lényegében, az erőszak feldolgozására nincs igazi módszer. - szólalt meg csalódottan, a következő falatot tartva a kezében. Bria eltűnődött egy pillanatra, hogyan lehetséges az, hogy egy falat, amit magának készít, szinte ízetlen, míg a Leander bácsi nyújtotta falat a legfinomabb a világon, pedig ugyanaz az étel.