A falka mindenek elött

9.

Előző részből:

- Szóval a szüleid nem mondták el! - mondta kicsit halkabban. - És azt tudod miért haltak meg?

- Igen. Egy autóbalesetben.

- Aha. Értem.

- De mi az, hogy nem mondták el a szüleim? És mit nem mondtak el? - kérdeztem egyre zavarodottabban.

- Hát....

***********

- Hát...... Azt, hogy....

- Nyögd már ki! - szakítottam félbe.

- Rendben. De kérlek elöbb ülj le a kanapéra.

- Nem akarok leülni, csak azt szeretném, hogy kinyögd végre, hogy mit nem mondtak el a szüleim! - kiabáltam vele.

-  Hát jó. A szüleid Johs és Paula....

- Na ne! Szerinted nem tudom a saját szüleim nevét? Térj a lényegre! - ordítoztam.

- Jól van na! A szüleid vezették a falkát, pontosabban az apád volt az alfa.De te erre nem emlékezhetsz mert nagyon kicsi voltál mikor elköltöztetek. Azt mondták, hogy soha senki ne mondja el ezt neked, mert majd ők szeretnék, ha eljön az idő. De erre ezek szerint nem került sor. A szüleim lelkére kötötték, hogy ha bármi gond lenne azonnal értesítsék őket. Amikor csak tudtak ellátogattak a falkához. Egy nap mikor azt mondták neked, hogy üzleti útra mennek, akkor valójában nem ezt tették, hanem ide jöttek. A vadászok megtámadtak minket. De sajnos a harcban életüket vesztették. Még a harc elött azt mondták a szüleimnek, hogy téged nevelőszülőknek adjanak és mondják azt neked, hogy autóbalesetben haltak meg, ha baj történne velük. - monda végig az egészet.

- Ezt nem hiszem el. Miért tették ezt? - suttogtam.

Tényleg jobb lett volna leülni a kanapéra, mert ahogyan ezt kimondtam, elkapott a rosszul lét. Forgott velem az egész szoba. A padló közeledett, és elhomályosult a látásom. Már csak annyit láttam, hogy Scott siet felém. Innentől minden sötét.

Scott szemszöge:

Végig mondtam Kiarának a történetet. Csak annyit hallottam, hogy miért tették ezt, és annyit láttam, hogy összeesik. Gyorsan odafutottam. Még időben elkaptam. Felemeltem menyasszony pózban, majd a kanapéra fektettem.

- Mi történt vele? - kérdezte kétségbeesetten a két fiú.

- Nem tudom. Talán túl sok volt ez így neki - válaszoltam aggódóan. - De most pihennie kell.

Ezzel a lendülettel megemeltem óvatosan és felvittem a szobájába. Lefektettem ágyára én pedig leültem a földre.  Felhúztam két térdemet és ráhajtottam fejemet. Nagyon aggódtam Kiara miatt. Ebben a pózban voltam háromnegyed órán keresztül, mikor észrevettem, hogy ébredezik.

Kiara szemszöge:

Mikor felébredtem láttam, hogy ott áll az ágyam mellet Scott. Lassan felültem az ágyon.

- Örülök, hogy felkeltél! - mondta, miközben óvatosan megölelt.

Olyan volt érintése mint aki csak fél attól, hogy összetör. Én is visszaöleltem. Mikor kibontakoztunk az ölelkezésből megpróbáltam felállni, de megszédültem és visszahuppantam az ágyra.

- Óvatosan! - mondta. - Gyere had segítsetek!

Gyengéden leült mellém, megfogta a karomat és nyakába tette. Így álltunk fel. Lassan lelépkedtünk a lépcsőn és a nappaliba vezetett. Leültetett a kanapéra. Zeack és Brien egyből odasiettek hozzám. Scott bement a konyhába.

- Hogy vagy? - kérdezte Brien.

- Most már jobban de még mindig szédülök. Még mindíg nem éretem ezt az egészet, hogy miért nem mondták el a szüleim.

Kijött a konyhából Scott és egy bögre forró teát adott.

- Tessék! Ez majd talán segít kicsit.

- Köszönöm.

- De mégis miért nem mondták el a szüleim ezt nekem?

- Anyuék szerint, mert még kicsi voltál és nem értetted volna meg. És a halálukat is jobban eltudtad így fogadni, mintha elmondják, hogy vadászok ölték meg őket.

- Értem. Hát így mondjuk tényleg jobban fel tudtam dolgozni. De miért nem mondták el, hogy ők vezették a falkát?

- Nem tudom - sóhajtott fel.

Mikor megittam a teát Scott kivette a kezemből és elvitte, sőt el is mosogatta. Hihetetlen. Ilyet sem láttam még, hogy bármelyik fiú elmosogatott volna.

Sziasztok ❤️! Meghoztam a kövi rész! Remélem tesztik és ha igen akkor vote és kommentelj!❤️