A falka mindenek elött

16.

Előző részből:

Csak a ház elött eszméltem rá, hogy mennyire éhes is vagyok én valójában. Egész nap csak egy almát ettem. Még ebédre se volt időnk. Vacsinak tojást sütöttünk. Ez is jobb volt mint a semmi. Bár én inkább húst ettem volna. De hát ez van. Miután végeztünk elmosogattam, és felmentem lefürödni. Bevágódtam az ágyba, és már aludtam is.

***********

Reggel arra keltem, hogy valami mocorog a lábamnál. Odanéztem. Scott volt az, farkas alakban. Fekete sűrű bundája finoman hozzá símult a lábamhoz. Lassan, nyugodtan lélegzett. Aludt. Felálltam, és óvatosan ágyam végéhez lépkedtem. Visszaültem mellé az ágyra, és gyengéden beletúrtam vastag szőrébe. Erre felkapta fejét. Ide - oda cikázott szeme. Hol rám, hol pedig az ágyamra nézett, amiben még mindíg ott feküdt. Mikor ráeszmélt a dolgokra, gyorsan a földre ugrott, és visszaváltozott. Fel álltam és mellé sétáltam.

- Mit keresek a te szobádba? - értetlenkedett.

- Ezt inkább én kérdezném tőled! Mit keresel az én szobámban? - nyomatékosítottam az "én" szócskát.

- Őszinte legyek? Még én magam sem tudom. Arra keltem, hogy te símogatsz.

- Lehet, hogy álmodban jöttél ide? Már mint, úgy mintha alva járnál, csak át is változtál közben farkassá.

- Meg eshet, bár ilyen még nem volt velem.

- Nem lehet, hogy attól van, amitől mérges lettél? Mármint nem nyomaszt valami? Attól elvileg lehet alvási zavar.

- Nem tudom.

- Esetleg nem az nyomaszt ami miatt kibuktál tegnap elött és nem jöttél haza? - érdeklődtem tovább.

- Nem..... Vagyis de.... Vagyis fogalmam sincs, és ne dörgöld az orrom alá ezt az egész eltűnéses cuccot, mert nem tehetek róla! - kapta fel a vizet hirtelen Scott.

- Én nem dörgölöm az orrod alá. Amúgy is mi az, hogy nem te tehetsz róla? Nem kényszerített senki arra, hogy eltűnj szó nélkül! - kezdtem ideges lenni már én is.

Erre Scott csak kiviharzott a szobából, becsapva maga után az ajtót. Ez kész őrület. Még hogy nem tehet arról, hogy eltűnt! Ott álltam még mindíg a szobám közepén, és vártam. Nem tudom mit, de vártam. Talán arra, hogy majd visszajön és nyugodtan beszélhetünk tovább. Vagy talán, hogy magától megoldódik majd minden. Nem tudom. Egy nagy sóhajtás közepette odacammogtam az ágyamhoz, és rádőltem. Két kezemet az arcomra tettem, és masszírozni kezdtem azt. Vagy öt percig lehettem így, mire rávettem magam arra, hogy felöltözzek. Szekrényemből kivettem egy sötétzöld pólót és egy fekete feszülős melegítő nadrágot. Átöltözve, a konyha felé vettem az irányt. Zeack és Brien már sütötték a gofrit. Leültem az asztalhoz, és elém rakták a reggelit.

- Jó étvágyat! - kívánták egyszerre, és leültek mellém.

- Köszönöm. Nektek is.

- Scott nem jön le? - kérdezte Brien.

- Nem hiszem. Volt egy kisebb összeveszésünk. De majd fel viszem neki, úgy is beszélnem kell vele - mondtam, majd tovább ettem.

Reggeli végén felálltam, és megköszöntem. Megfogtam a Scottnak szánt ételt, és a szobája felé vettem az irányt. Felérve megálltam az ajtaja elött, és kopogtam. Miután nem jött válasz lenyomtam a kilincset, hogy benyissak, de nem sikerült. Az ajtó zárva. Kopogtam még eggyet.

- Hagyjál! - jött az egyértelmű válasz.

- Hoztam gofrit.

- Nem kell. Majd késöbb megeszem.