A falka mindenek elött

8.

Előző részből:

Megejtettem az utolsó harapást az őz torkán, ezzel végleg kioltva életét. Visszavonszoltuk a táborba és elkezdtük enni. Mikor végezünk vele visszaváltoztuk. A tűz köré ültünk még melegedni aztán eloltottuk, majd bementünk a sátorba aludni. Eléggé szűkös volt, de legalább mindenkinek volt helye. Öt perc múlva már aludt is mindenki. Fárasztó volt a mai nap. És holnap még nagy út vár ránk.

***********

Reggel hajnalba keltem fel. A fiúk még nagyban aludtak. Ránéztem a telefonomra, hogy mennyi az idő.
5:45 - öt mutatott. Kimásztam a sátorból és körbe néztem a mezőn. Minden harmatos volt. A forráshoz sétáltam és kezeimet bele mártottam, hogy megmoshassam friss vizével az arcomat, és ihassak is belőle kicsit. Mosakodás után felébresztettem a sátor lakókat.

- Keljetek fel! - noszogattam őket.

Csak egy nyöszörgést kaptam válaszul.

- Hahó! Keljetek már fel! - mondtam miközben már lökködtem is őket.

- Hány óra van? - nyöszörögte Brien.

- 5:50 van.

- Mért kell ilyen korán felkelni? - nyavajgott Zeack.

- Mert el kell indulnunk. Hosszú út vár még ránk.

Nagy nehezen de felkeltek és kikászálódtak a sátoból. Összeszedtük a cuccokat és a sátrat, majd pedig bepakoltunk a kocsiba. Amint mi is beszáltunk elindultunk.

- És mégis milyen hosszú az út? - kérdezte Zeack.

- Nagyjából 2 óra, de lehet több is.

- Hogy mennyi? - kerekedtek ki a fiú szemei.

-  Mondom, 2 óra, de lehet több is.

- És addig mitcsinálunk itt az autóban? - panaszkodott Brien.

- Hát én vezetek, ti pedig amit akartok csak ne legyen belőle baj. Útközben úgyis megállunk majd vásárolni.

Kihajtottunk a beton útra és kezdetét vette az útunk. Elmentünk erdők, mezők, falvak, és városok mellett is. Már vagy egy órája voltunk úton. Egy városban tartózkodtunk éppen, mikor megálltunk egy üzletsor elött.

- Megérkeztünk? - kérdezte kíváncsian Zeack.

- Nem! Csak pár ruhát veszünk magunknak. Meg valami harapni valót, mert még nem ettünk ma semmit.

Kiszáltunk az autóból, kivettem a pénz és bementünk egy ruhaboltba. Én vettem magamnak pár pólót, nadrágot, két cipőt és pár pulcsit. Miután a fiúk is megvoltak átmentünk egy kajáldába. Ott megreggeliztünk és visszamentünk a kocsihoz.

- És még is hova megyünk? - kérdezte Brien.

- Majd ha odaértünk meglátjátok.

Mondatom befejezése után el is indultunk. Folytattuk utunkat. Útközben a két fiú elaludt. Egy óra múlva elhagytuk az utolsó falut is. Egy erbőhöz érkeztünk. Lekanyarodtunk egy kis föld útra és megálltunk egy kidőlt fa lombja elött.

- Fiúk megérkeztünk! - szóltam nekik miközben próbáltam felkelteni őket.

A hadművelet sikeres volt. Nagy nehezen de felkeltek.

- Hol vagyunk? - kérdezték.

- Még nem teljesen vagyunk ott ahová megyünk, de... - folytattam volna tovább de Brien félbeszakított.