A Cseresznyevirág Újra Virágzik...?

Érző szív

Kurosaki Yukino, toporogva áll Kuchiki Byakuya irodája előtt és éppen az egyik őrrel perlekedett.
– Mi az, hogy nem mehetek be? –kérdezte kissé hangosabban mint szerette volna. – Beszélni akarok a kapitánnyal...! – hiába beszél, az őrök egyáltalán nem engedték be, ennek ellenére sem. Nemigazán tudta türtőztetni magát a lány, és ez még csak tetézte a dühét.
Kuchiki Byakuya eléggé felpaprikázott állapotban indult meg az ajtó felé, de amint kinyitotta az ajtót ez nem látszott már rajta.
– Kurosaki Yukino... mégis mi ez a hangoskodás? – feleli teljes nyugalommal, amikor elhúzta a vaskos tolóajtót.
– Kuchiki Kapitány... ez a lány... 
– Álljatok félre... – félreáll az ajtóból és amint az őrök átengedték a lány belépkedett az irodába, majd Byakuya is visszalépett és behúzta az ajtót maga után.
–Bo... Bocsánat kapitány, de az őrök nem engedtek be önhöz. Beszélhetnék magával? – pirult el, majd szórakozottan fel–le kezdte mozgatni arca előtt két mutató ujját. – Ugye, nem zavarnám vele? – kérdezi meg, ahogy leült.
A férfi nem felelt, csak visszaült a székébe és vett egy mély levegőt.Furcsa érzés kerítette hatalmába akárhányszor hallotta a lányhangját, de nem tudta hova tenni ezeket az érzéseket, ezért nem is tudott reagálni rájuk. Látta ahogy az előtte ülő lány egyre jobban zavarba jött, és meg kellett mondja tetszett neki a látvány.
– Remélem valami fontos dologról van szó, ugyanis meg kell írnom pár jelentést a mai napon. – törte meg a csendet, s próbálta a lány zavarát is enyhíteni. – Nos? 
– Nos...ami azt illeti... jó volt ön mellett ez a tíz év, de más feladatot bíztak rám, ezért most el kell hagynom az osztagot. – a férfi kezében megállt a fehér madártoll, amit éppen az imént emelt fel a jelentéskupac tetejéről majd a lányra emelte szürke tekintetét mely most sötétebbnek tűnt a benne felbukkanó érzelmek hullámai nyomán. 
– Az ki van zárva... Nem hagyhatsz itt csak úgy! – Olyan parancsolóan és határozottan beszélt, hogy a lány egy pillanatig hitt is a férfi szavainak. A kapitányának határozott, jóképű vonásai is erősebb érzelmeket mutattak, mint bármikor máskor. Beletúrt rakoncátlan, hosszú fekete hajfürtjei közzé, majd hirtelen állt fel újra a nagy antik tölgyfa asztaltól. 
Yukino gyomra görcsbe rándult az idegességtől, mint eddig mindig, amikor a férfi így lépett fel vele szemben. A Férfi felébresztette benne a vágyat, amit eddig sikeresen sikerült elrejtenie előle, és remélte ez most is sikerül. ~ Maradj nyugodt, nem mutathatod ki mit érzel gyerünk! ~ Biztatta magát némán. ~ A kötelességedről van szó! ~ Mély lélegzetet vett.
- Már majdnem 10 éve vagyok az osztagának tagja kapitány. De most hogy feladatot kaptam, kötelességem teljesíteni. Értékelem azt a kedvességet amit kaptam öntől ezalatt az idő alatt, de itt az ideje, hogy teljesítsem a parancsot.
- Kötelesség?! Hogy elmenj?! – a férfi feszülten sóhajtott – Ez itt nem egy Vándorcirkusz, hanem egy osztag! Reméltem, hogy segítesz nekem, és nem eltűnsz amikor lehetőséget látsz rá!
Yukino nem akarta megjegyezni, hogy: A 6. osztag ténylegesen jobban hasonlít egy jól menő vándorcirkuszra mintsem egy nemes, lelkek világa béli osztaghoz. Lehet, hogy egy jól működő kristálygömbnek, most hasznát tudnák venni, ami megmutathatná a jövőt. Sokkal inkább, mint az ötletesnek is nevezhető jelentéskupacok garmadáján és azon, hogy a kapitány a karizmatikus fellépéseivel, minden pillanatban csak zavarba hozza az osztagának a tagjait kezdve Yukinoval, aki be kellett, hogy ismerje kedvelte nagyon is a kapitányt.
Annyi mindenesetre szemet szúrt neki, hogy a férfi nincs jó hangulatban, sőt tréfálkozni sincs ma kedve. Az idő tört része alatt szelte át az ódon falakkal és díszes ablakokkal korhű, és mégis régi bútorokkal teli irodáját és kivett a bejárai ajtó melletti kis díszes tartóból egy halom iratot. Renji mindig ide teszi az új jelentéskupacokat, ha a kapitány éppen nincs sehol.
- Kérlek, azonnal egyeztess holnap délelőttre egy időpontot a főparancsnokkal. Szeretném a tanácsát kérni az osztag néhány fontosabb ügyét illetően, és bizonyos személyes üggyel kapcsolatban. – Idegesen homlok ráncolva futotta át a jelentéseket a lány pedig tudta, hogy talán az egyik beszédtéma az ő feladata lesz. – És kérlek. Sürgősen intézkedj az új osztagunkba lépőkről is! 
Yukino nem hitt a fülének... A kapitánya most tényleg eleresztette a füle mellett az ő mondatait? Egy árva szót sem szólt, csak állt egy helyben mintha odagyökerezett volna a lába a lakkozott fa padlóhoz. Byakuya fejcsóválva futotta át a papírok egy jó részét, miközben a lány arra gondolt biztosan a belépő tagokról szóló jelentések azok. Nem lehet egy kellemes olvasmány. Sajnálta, hogy pont most akarja itt hagyni a férfit, amikor annak szüksége volna rá, de ezt már eldöntötte magában. Azt kívánta, bár ne most kelljen itt hagynia a férfit a problémák és gondjai tengerével.
Elég komoly lehet a helyzet... Először is: A férfi mindig a megszokott öltözékét viselte teljesen makulátlan állapotban, egyetlen gyűrődés sem volt rajta soha. Általában megjegyezte, hogy nehogy valaki egyszer is hozzáérjen.