A Cseresznyevirág Újra Virágzik...?

Elfojtott vágyak 1. rész

Yukino akciójelenetbe illő belépése a férfi szobájába nem maradt reakció nélkül. Ahogy a lány kiment és Sayu becsukta a szobájának ajtaját hirtelen kioldódott a törölköző a derekán, és susogva hullott a földre. A Férfi csak beletúrt éjfekete hajába, majd lehajolva felvette a lehullott anyagot. Gyorsan megpróbálta visszatekerni a derekára, majd elindult vissza a fürdőbe ahova előzőleg tudta, hogy Sayu bekísérte a lányt, mert megkérte rá hogy készítse fel a vacsorára, de úgy gondolta, hogy most már a vacsora teljesen kimarad, ha azt nézi, hogy most neki is le kell hűtenie saját magát. Felettébb zavarta, hogy a lány már megint a megjelenésével olyan reakciókat váltott ki testének bizonyos pontjait beleértve, hogy képtelen lenne visszafogni magát ha a lány a közelébe kerül.
Amire nem számított, hogy a fürdőbe lépve az a látvány fogadja amit éppen el akart kerülni legalábbis most, de ezt elfelejtheti, mert a lány éppen ott volt még mindig, és ha nem kapja el szinte azonnal teljesen elmerült volna a vízben. Rájött, hogy a lány elaludt a melegtől, és ettől a vér a fejébe tódult ezzel kissé megkönnyítve, hogy reálisan tudjon gondolkodni. Azonnal a lányért kapott és kihúzta őt a vízből, majd megpróbálta felébreszteni őt, szájból-szájba lélegeztetésnek tűnő csókkal... Nagyot nyelt, mikor a lányt teljes valójában végigmérte és viszketett a tenyere, hogy végigsimíthasson minden centimétert a lányon, de megőrizte a hidegvérét legalábbis addig, mígnem a lány végre köhögve, de magához tért.
– Yukino... – sóhajtott fel megkönnyebbülten, mire a lány rákapta tekintetét még mindig köhögve.
– Kapitány! Maga mit... – köhögi ki majd amikor végre rájön hol van teljesen bepánikolva próbál minél távolabb kerülni a férfitól, és egy törölközőt magára tekerni, de amikor rájött, hogy nem éppen a közelében van azonnal eltakarta magát a férfi elől. – Ne bámuljon! Mit akar?
– Azt hittem már eltávoztál és éppen készülődsz... de idejöttem, és te majdnem megfulladtál... – sóhajt, és próbál nem a lány felé pillantani, mert attól tartott, hogy azonnal rávetné magát, ha nem lenne büszkesége.
– Attól még... – nyelt egy nagyot, miután végre nem akarta éppen a tüdejét is kiköhögni. – attól még Sayu is itt...
– Nem vette észre... én is csak akkor mikor a vízhez léptem... – feleli de még mindig nem tekint a lányra. – Nos... jobb ha visszatérsz a vízbe de... jobb, ha nem alszol el. – feleli és a lánynak sem kell kétszer mondani gyors mozdulattal kelt fel és odasétálva visszaereszkedik a vízbe nyakig elmerülve benne.
– De ez nem jelenti azt, hogy pont neked kellett megtalálnod! – felel mire a férfi elmosolyodik és felkelve lassú léptekkel a lány háta mögé sétált és leült mögötte és a füléhez hajolt.
– De én találtalak meg... – susogta a lány fülébe a férfi. – talán másra számítottál? – A férfi tudta a naplót elolvasva, hogy teljességgel lehetetlen, hogy a lány mást várt volna, de húzta picit a lány idegeit. Akkor lepődött meg igazán mikor a lány vörösödve fordult felé és emelkedett ki a vízből, karjaival átkarolta a férfi nyakát, és csókolta meg olyan hévvel, hogy a lány mellé zuhant a vízbe ebben nagy segítségére volt az előzőleg összevizezett padló is. Nem szakította meg a csókot inkább elmélyítette azt... miközben végigsiklatta ujjait a lány karján alig érintve a bőrét ellenőrizve, hogy nem sebesült e meg sehol miközben majdnem rázuhant. Ami azt illeti megvolt erre a terve is, és remélte, hogy a lány nem ébred rá mit is tesz éppen. Érezte, hogy a lány megremeg érintései nyomán s ez mosolyra késztette a férfit. A lány gondolatai teljesen máshol jártak, révület lett úrrá rajta miközben a férfi érintései teljesen feltüzelték. Byakuya ujjai táncot járva siklottak a lány oldalán végig alig érintve a lány selymes bőrét, miközben szorosan magához vonta a nőt, a hófehér hajkoronába siklatta kezeit, s ezzel mélyítette a csókot melyet egy pillanatra sem szakítottak meg. Reménykedett benne hogy a lány nem ébred rá arra mire is szánta el magát, mert tudta, hogy akkor megint kielégületlen maradna, és a lány elszökne előle... megint. A levegővétel szakította el a lány piroslón – csókja nyomán – duzzadt ajkaitól, s lassan elindult ajkaival, felfedezni a lányt. Lassan minden centimétert kiélvezve haladt egyre lejjebb a nyakára, apró csókokat lehelve a lány bőrére. Érezte ahogy csókjai nyomán Yukino teste felhevül, s ajkai közül csak sóhajtások szakadnak fel s erősebben kapaszkodik belé. A Férfinak sem kellett több, kezei Yukino derekára siklottak s az ölébe emelte a lányt. Folytatta testének bebarangolását, s nem hagyta abba egy pillanatra sem.
Vágyott a lányra... Tíz hosszú év után, ez már nem volt kérdés, hiszen azóta hogy a lány betette a lábát az életébe, arra vágyott, hogy megismerje, majd ahogy egyre többet tudott meg róla, arra vágyott, hogy megérinthesse őt, hogy a közelében legyen, és hogy a lány örökké az övé legyen, és tudta, hogy egyszer eljön majd a perc mikor a lány az övé lesz és csakis az övé. Érezni akarta a lány felhevült testét érintései s csókjai nyomán, látni akarta ahogy elpirul mint mindannyiszor, mikor csak a közelében volt a lány, látni akarta a vágytól csillogó szemeit, ahogy alatta vonaglik s jut el az orgazmus csúcsai felé remegő testtel. Felsóhajtott ahogy ezek a gondolatok ismételten bekúsztak elméjébe... nem tudott parancsolni nekik. Érezni akarta a lány minden rezdülését, felhevülő testének egészét. Kezei felfedezőútra indultak a lány combjai közé, mikor szertefoszlottak a tervei... megint... a lány elengedte őt s eltávolodott tőle, bár látta rajta, hogy még mindig végigsöpörnek rajna az érzések melyeket épp az imént váltott ki a lányból, s tudta hogy a lány most is viaskodik belül, ahogy őt nézi és próbál választ adni neki.
– Mi a baj Yukino? – Byakuya hangja lágyan de vágytól fűtötten csengett, s ismételten megfogta a lány karját nehogy a vízbe csússzon. Szürke szemei a vágytól sötéten mérték végig s falták fel a lány minden egyes porcikáját, és most örült annak, hogy ennyire közel van hozzá az a test amelyre már annyira vágyik, hogy majd megőrül, de a lány hezitál.
Se... Semmi... csak... – A lány nem nézett a férfi tekintetébe, hisz teljesen megbabonázták azok a szürke most éppen vágyakozással telt szemek, és ezt nem akarta látni. Byakuya agyát ellepte a vágyakozás köde gondolkodás nézlkül túrt bele ismét a lány fehér fürtjei közé, hogy aztán kezét a lány tarkójára siklatva húzza vissza magához, s újabb csókra hívja a csókra váró ajkait. Másik kezével ismét végigsimított a lány oldalán, s csípőjén megállapodva húzta közelebb a lányt, hogy végre a magáévá tegye őt. Ám ahogy a lány megérezte a férfi meredező férfiasságát a combjaihoz érni azonnal a férfi mellkasára tette a kezét mely remegett a benne dúló érzésektől, ezzel próbálva megtartani a távolságot, majd minél távolabb, akart kerülni a férfitól, még akkor is ha a teste éppen az ellenkezőjét súgta, hiszen a lány is akarta, mégis még nem érezte, hogy tényleg itt az ideje. – Kapitány én... még nem vagyok... felkészülve.. erre! – zihálta ahogy elfordult a férfitól, de a férfi hiába próbálta visszanyerni a hidegvérét, nem sikerült... ő akarta a lányt, és ebben a lány meztelen testének látványa sem segített a lány feszes kebleinek látványa megbabonázták őt. Mögé siklott a vízben s gyengéden átkarolta őt, hogy megnyugtathassa a lányt, s csókokkal borította a lány vállait.
– Minden rendben...Yukino? – suttogta a lány fülébe lágyan a kérdést, nyugtatva hangjának játékával is a lány hevesen verdeső szívét. 
– Kapitány én... – kezdte volna a lány a tiltakozást, hisz minden porcikája remegett a vágytól s vívódott magában, hogy engedjen e végre a férfinak, vagy inkább szaladjon el, mint eddig minden alkalommal tette.
– Yukino... kérlek... szólíts Byakuyának végre! Ezek után, már nem csak a kapitányod vagyok! – a Férfit már régóta foglalkoztatta, hogy a lány mikor fogja kimondani csak a keresztnevét, érdekelte hiszen tudta, hogy a lány hangján hallani a nevét végre közelebb tudhatja a lányt még inkább a szívéhez.
– Byakuya... én akarom... tényleg... de...
– Semmi baj... Yukino! – Simogatta meg a karját, s bár legszívesebben vissza rántotta volna a vágy tengerébe, Yukino kibontakozott az ölelésből s kilépett a vízből, majd, maga köré csavarta törölközőjét, majd kezébe vette ruháit s kirohant a fürdőből. 
Byakuyának csak felsóhajtani volt ereje, és a kihűlő vízbe merült, hogy megpróbálja lehűteni magát, mert ha most a lány után menne nem érdekelné mennyire is tiltakozik ő biztosan a magáévá teszi. Eközben, a birtokon hatalmas hangoskodás közepette, lépkedett be egy Kuchiki rokon, aki csak az esedékes ünnep miatt érkezett a birtok falai közé, és Yukino nem figyelve senkire és semmire törölközőstől siklott a férfi karjaiba akinek erre halvány mosoly terült szét az arcán, és a hangoskodásból síri csend kerekedett amikor meglátták ezt. 
– Nézzenek csak oda... egy lányka a semmiből törölközőben... ez csak az én kiváltságom? Hogy hívnak? – kérdezi meg ahogy megtartja a lányt nehogy elessen. 
– Yu... Yukino... – Nyögi ki próbálva megállni a lábán, de ha a férfi nem tartaná már taknyolt volna egyet az teljességgel bizonyos a lány végignézve a férfin, csak annyit vett észre, hogy szinte teljesen megegyezett Byakuyával a haja és a szeme színét leszámítva. – Ez... öhm... csak véletlen izé én... 
– Kayriyu dono! – szólal fel az egyik szolgáló de a férfit ez most hidegen hagyta, és Yukino mogyoróbarna szemeiben veszett el teljesen. 
- A csoda az olyan, ami éppen csak megtörténik. Az emberek megpróbálnak utána mindenféle magyarázatot koholni, hogy megnyugtassák önmagukat és úgy érezzék, megértették az egészet. Te most, pont egy ilyen csoda lehetsz Yukino... – végigsimítja a lány hátát, majd kacsint egyet – elkísérlek a szobádig mit szólsz? 
– Ehm... izé... jó... – a férfinak persze esze ágában sem volt a lány szobáját keresgélni. A saját szobája felé kísérte ami éppen a folyosó végén volt. Amikor a lány észrevette a hibáját már késő volt, és a férfi be is zárta a csapda ajtaját a lány körül. – Hé én... 
– Nem fejeztem még be a mondandómat... A csodákkal ugyanis úgy áll a dolog, hogy udvarolni kell nekik. Meg kell győzni, el kell csábítani, és csak lassan lehet becserkészni, nehogy gyanút fogjon. Annyira törékeny és szeszélyes, hogy minden apróság számíthat. Az is, hogy mit vesz fel az ember, hogy milyen dalt fütyül útközben, vagy hogy az illető éppen egy alig valamit takaró törölközőben rohan éppen az ölelő karjaim közé. – felel ahogy a lány elé lépkedett, és még mindig a szemeibe nézve közelített a lány ajkaihoz. – Ha egyszer sok időm lesz és igazán összeszedem magam, írok egy könyvet a csodákról, mert messze nagyobb a befolyásuk az életünkre, mint általában gondoljuk... – Yukino próbált eltávolodni, de a következő percben a férfi akadályozta meg eme tevékenységében azzal, hogy átkarolta a derekát ismét teljesen, no meg a háta mögött a fal, melynek nekiment menekülési kísérlete közben. A Férfi befejezte a mozdulatot és hirtelen csókolta meg a lányt. Mindeközben a lány próbált szabadulni, de nem tudott a férfi erős szorításából kitörni. Teljesen le fogta a férfi és kiáltani sem tudott, mert Kayriyu egyáltalán nem hagyta hiszen épp csókot kezdeményezett a lánnyal miközben szorosan magához húzta őt. Végigsimított a lány oldalán, melynek következtében ki is oldotta a lány hevenyészett kis csomóját a törölközőn ezzel megadva neki a szabad utat a gravitációval karöltve, hogy az a földre zuhanjon a lány már hiába kapott utána. A lányban most inkább a felforró düh váltotta ki a reakciót a lányból, de a Byakuya keltette vágyakozás még mindig mélyen égette legbelül, ezért lassan a férfi nyaka köré fonta a karjait, s elmélyítette a csókot. A jelenet félbeszakadt ugyanis egy kivágódó ajtó jelezte, hogy egy dühös családfő toppant be a szobába.
– Szóval ez volt az amiért úgy elrohantál előlem Yukino!? – hangja élesen vészjóslóan csengett, majd szétválasztotta a párocskát, és Yukinot azonnal kivezette a szobából. – csak erre vártál nem? – kérdezett rá de választ nem várt és ezt a lány tudtára adta éles tekintetét megvillantva felé.
A történtek után ledöbbent mikor az egyik szolgálólány aki látta a jelenetet besietett a fürdőbe Byakuyát keresve és elregélte a férfinak a látottakat aki azonnal felöltözött és elindult megkeresni Yukinot. Aztán többen elmondták neki út közben, hogy a másik férfi bevitte őt a szobájába és Yukino nem is tiltakozott a dolog ellen. Addig abban a hitben ringatta az elméjét, hogy az az alak csapdába csalta, de amikor meglátta a jelenetet azonnal elborította elméjét egy egészen más sötétebb gondolat, ezért már nem akart magyarázatot kérni a lánytól.