Megőrjítesz... | T.H

~ Six ~

A telefon hívás óta eltelt már jó pár hónap.

Elrepültünk Thomassal apához. Kiderült, hogy halálos beteg. Próbáltam vele minél több időt tölteni.

Apa családja nagyon összezuhant. Ami persze érthető, hiszen nem egy egyszerű megfázásról van szó.

Hálás vagyok Thomasnak mert végig mellettem volt.
Egyre szorosabb a kapcsolatunk... nem hagy egy percre sem egyedül. Hivatalosan nem vagyunk együtt sőt. Hope-on kívül senki nem tudja ki nekem valójában Thomas.

Magántanuló lettem. Szerencsére anya belement. Akármennyire elváltak apával, mégis fontosak voltak egymásnak.

Az utóbbi pár hétben haza költöztünk. Thomas sajnos vissza ment Norvégiába. Ennek ellenére kettő hetente jött hozzám.

Hope is igyekezett jönni, viszont neki nehezebb volt elszakadnia az országtól. A szülei eléggé fafejű emberek.

Apa. Akármennyire nem mondja el... tudom, hogy az utolsó heteket töltjük együtt. Sosem volt egy érzelem kimutatós ember.. de láttam rajta, hogy most ő is meggyengült. Vártunk a csodára ami megváltoztatja a dolgokat. Vártam és mind a mai napig várok rá. De sajnos a helyzet csak egyre romlik.

A bátyámmal próbáltam szorosabbra fűzni a kapcsolatunkat. Összekötött minket apa. Mindketten izgultunk érte.

Magántanuló voltam. Bár nem tanultam. Nem volt hozza türelmem úgy, hogy tudtam, hogy apa a másik szobában haldoklik. Minden percet kiakartam vele használni. Amíg lehetett csináltunk közös programot. Moziba mentünk, majd ahogy romlott az állapota társasoztunk, majd a végén csak néztük egymást.

Anya is velünk volt. Együtt voltunk újra, mint egy család. Jó érzés volt újra tartozni valahova.

Teljesen átlagos napnak indult a mai, de mondom csak indult. Thomas a reggeli órákban megérkezett.

-Szia Szerelmem! Minden rendben? Fogytál. Nem tetszik ez nekem. Nem mehetsz tönkre te is tudod. -fejezte be, majd átölelt

-Hiányoztál! -öleltem meg jó szorosan, majd magamba szívtam az illatát

A mesébe illő pillanatot apa kezelő orvosa szakította félbe.

-Kisasszony! Tudnánk beszélni? -kérdezte

-Persze! Egy pillanat -szóltam Thomasnak

-Jó hírem van a számára! Az apja állapota javul! Nincs élet veszélyben. A vírus nincs jelen a szervezetben! -mondta

Én csak a nyakába borultam, s annyit mondtam. Köszönöm!

-Thomas! Anya! Bátyó!! Mindenki! -futottam ki a szobából

-Apa nincs életveszélyben!!! Nincs baktérium a szervezetében! -sírtam el magam

Anya és a bátyám sírva átöleltek... Thomas pedig megcsókolt.

Tudom elég gyenge rész lett... de idén még mindenképpen szerettem volna új részt! Nem tudom mikor lesz legközelebb... szeretném ha mihamarabb megtudnám írni! ❤️ Addig is pihenjetek, olvassatok sokat! Boldog új évet srácok! ❤️

U.i. Ki jött egy új sztorim "Always and forever- Klaus Mikaelson" címen megtaláljátok!