Megőrjítesz... | T.H

~ One ~

Szeptember 3.-dika. Mindennek a kezdete volt, vagyis akkor mentem először suliba.
Az iskola egy óriási épület volt. Kívülről régi stílusú, belül modern. A napomat az igazgatónál kezdtem, aki elmondott minden tudnivalót és a tankönyveimet átadta. Az osztályfőnököm nagyon kedves nő, viszonylag fiatal és modern gondolkodású. A találkozó és a szükséges dolgok megbeszélése után bemutatott az osztálynak. A termünk elég kicsi volt, de nem is volt szükség nagyobbra hiszen nagyon kis létszámú csapat voltunk. Az osztálytársaim nagyon szimpatikusak voltak, sokat beszélgettünk, érdeklődtek az amerikai és magyar életről.

Emily, a legpletykásabb osztálytársam miatt elég gyorsan híre ment a suliban, hogy egy félig magyar félig amerikai lány jött. Szünetben nagyon sokan látogattak meg, volt aki tényleg érdeklődött és volt aki csal kiváncsi volt, hogy ki az új gyerek.

Egy valami nagyon furcsa volt. Amy, Emily és Hope állandóan egy Thomas nevű fiúról beszéltek, annyi különbséggel, hogy Hope szidta, Emilyék viszont oda voltak érte. Szünetben a lányok kérésére lementünk az udvarra. Elég nagy terület volt, sok paddal, gyönyörű fákkal. Egy nekünk szimpatikus padra leültünk és tovább meséltem nekik a magyar és az amerikai kalandjaimról. (Vissza gondolva, bárcsak ne mentünk volna ki azon a délután az udvarra..) Teljes átéléssel meséltem az egyik amerikai srácról, míg egyszer csak a lányok elkezdtek sikitozni kivétel Hope, ő mindig is egy lázadó típus volt. Nem tudtam mi történt, ezért felváltva kérdezgettem a lányokat, míg nem Hope egyszercsak válaszolt.

-Jajj, hagyd ezeket. Teljesen oda vannak Thomasért.. nem is értem miért, hiszen 1 évvel felettünk jár és az összes lányt csak hülyíti. Viszont a barátja Herman ő egy igazi gengszter. Gyönyör szemek, barna haj.. kész álom pasi.

Miután Hope felvilágosított, felnéztem és ott állt előttem ő. Thomas Hayes. Az Oslo-i gimnázium álom pasija. Sötét szemek, barna szembe hulló haj. Igen, azt hiszem megértettem Emily és a lányok imádatát. Szerelem volt első látásra. Vissza gondolva átkozom ezt a napot. Itt kezdődött minden. Ekkor találkoztam először Thomas Hayes-vel.

Ő csak hanyagul állt előttem és nézett.. de nem csak ő, hanem az egész udvar. Már már annyi ideje néztük egymást, hogy már nekem vált kínossá végül megszólalt.

-Te vagy az új lány? -kérdezte

-Igen én vagyok. Kihez van szerencsém? -kérdeztem, pedig biztosan tudtam, hogy ki ő..

Rám nézett és elnevette magát..
-Biztosan tudod ki vagyok. De ha mégsem akkor szívesen bemutatkoznék egy kávé mellett valamilyen nyugis helyen. - válaszolta a szokásos lazaságával karöltve.

Én csak fel nevettem és rá nézve folytattam.
-Ez egy randi meghívás akarna lenni? Mert már ne is haragudj de ennyire tapintatlann és szerencsétlen férfivel még nem találkoztam. Megjegyezném, hogy nem érdekel az idióta meghívásod és a szerencsétlen próbálkozásod sem pedig a neved. De attól félek, hogy úgy is megfogom tudni. Örültem, hogy beszéltünk, További szép délutánt. -ezzel ott hagytam.

Bármennyire fájt, hogy nem mentem vele, de nem tehettem. Egy dolog amit még réges régen tanultam anyától, hogy sosem szabad magunk könnyen adni, nem szabad a kísértésnek engedni.

Thomast látszólag teljesen ki készítette, hogy ott hagytam. Zavarta, hogy egy új lány nem adta be a derekát. De tudtam, hogy legbelül tetszett neki.

Thomas, hogy a büszkesége ne vesszen kárba, utánam kiabált.
-Abban biztos vagyok édes! -és kacsintott.

Én csak nevetve tovább indultam.
Emily teljesen sokban volt, hogy Thomas oda jött hozzánk. Hope viszont büszkén utánam indult, megveregette a vállam és nevetve azt mondta..

-Jól van csajszi.. az első pillanattól kezdve tudtam, hogy mi jóba leszünk..

Ez volt az a nap amit még mindig átkozok hiszen feltűnt az életemben ő. Thomas Hayes.. És egyben életem legjobb napjának tekintek, hiszen ekkor ismertem meg a legjobb barátnőmet.