Megőrjítesz... | T.H

~ Three ~

"Az étteremből kifutva a buszmegállóba indultam.. miközben vártam a buszt meg állt előttem egy autó.. egy gyönyörű fekete Audi...."

Meglepődtem.. nem csak a gyönyörű kocsitól... hanem attól aki benne ült... Ó Thomas, hogy én téged sosem tudlak lerázni...
Csak egy dolgot mondogattam magamnak... Autumn. Nyugodj meg. Ne figyelj rá.. elfog menni. Aha persze... akkor még azt hittem jó megoldás. De nem. Nem az.

A gyönyörű fekete Audi megállt előttem.. és igen nem tévedtem... Thomas vezette.
A szokásos laza srác volt előttem akibe már az első nap fülig szerelmes lettem. De valami mégis más volt. Külsőleg teljesen ugyan olyan volt.. viszont belül.. éreztem, hogy komoly szándékkal jött és, hogy bántja az étteremben történt dolog. Nem volt oka az aggodalomra. Ő csak egy oda nem illő "dolog" volt.
Akinek a hibájából jöttem el, az Herman volt.. nem ő.. De most inkább hagyjuk Hermant.. nem éri meg róla beszélnem.
Szóval. Thomas kiszállt az autóból és oda jött hozzám. Csak álltunk. Nem beszéltünk... de azt hiszem így jobban megértettük egymást mintha bocsánat kérések közepette kinyögtük volna amit akartunk.

Furcsa volt.. de akárhogyan is, Thomast körülbelül 3 hónapja ismerem. Láttam a bunkó.. nagyfiút.. és az érző szívű kisfiút is benne. Szavak nélkül is tudtuk mit akar a másik. Azt hiszem pont ezért szerettem bele. Más volt mint a többi srác.

Hosszas hallgatás után Thomas megszólalt...

-Vársz valakire vagy elvihetlek magammal? -valami megcsillant a szemében amit legcsodálatosabb álmaimban sem gondoltam volna...

-Nem várok senkire.. -feleltem.. pedig legbelül nagyon vágytam arra, hogy vele menjek...

-Akkor ezt egy igennek veszem.. Úgyhogy most velem jössz... -normális esetben ettől a mondtattól megijedtem volna.. de kettőnk között semmi sem volt normális.

Thomas megfogta a kezem és beültetett a kocsiba. Nem kérdezősködtem, hogy hova megyünk, mert bíztam benne. Tudtam, hogy nem ártana nekem. Tudtam... hogy szeret.

Már jó pár órája a kocsikáztunk, amikor az elindulás óta először megszólaltam...

-Nem terveztem megszólalni.. de most már nem bírom tovább.. Thomas. 3 órája utazunk és még egyszer sem álltunk meg. Éhes vagyok.. pisilnem is kell.. ez még semmi.. de egyébként hova megyünk? Mert már csak pár kilóméter és ki jutunk az országból... -Thomas csak felnevetett..

-Hé! Autumn. Nyugi.. nem sokára megállunk pihenni... egyébként ne ijedj meg kérlek... de én sem tudom hova megyünk... addig terveztem kocsikázni míg meg nem szólalsz..
Tudom, hogy bánt valami. Ne is próbáld tagadni. Rohadtul sajnálom azt ami az étteremben történt. Nem tehetek róla, hogy Herman egy barom. A legjobb haverom de ez már sok volt. Többször kértem, hogy ne menjünk oda. Nem azért mert nem akartalak látni.. nem. Mindennél jobban szerettelek volna látni. Hiányoztál Autumn White! Tudtam, hogy kifogsz borulni. Ismerem a reakcióid nagyrészét. Egyrészt saját tapasztalatból.. másrészt távolról figyelve is. Amiután elmentél.. Hope ordítani kezdett Hermannal... próbáltam őket le állítani de nem ment... tudtam, hogy Hermannak fontos a csaj... akkor is ha nem valja be.. Utánad jöttem. Tudtam, hogy hol leszel. Nem érdekelt ha elküldesz.. akkor sem mentem volna el. Amikor kiszálltam a kocsiból valamit láttam rajtad amit eddig még soha. Szomorú voltál.. nem volt nyoma annak az erős lánynak akit én látásból, de mégis nagyon jól ismertem. Na ekkor döntöttem el, hogy elviszlek magammal... nem tudtam hogy hova de elviszlek.. addig fogunk menni a meddig meg nem szólalsz. -fejezte be Thomas.

Én csak ültem mellette szótlanul míg nem eluralkodtak rajtam az érzelmek és sírni kezdtem. Thomas abban a pillanatban letért az útról, leállította az autót és átölelt. Még jobban sírtam. Nem tudtam miért van ez.. hiszen én egy erős lány vagyok. Aki nem sírhat.... persze... Ez nevetséges. Hiszen teljesen mindegy milyen vagyok.. Thomas olyan érzelmeket vált ki belőlem amit még soha senki... Hihetetlen volt, hogy az a fiú ölel akit mindennél jobban szeretek. Tudtam, hogy a karjaiban nem bánthatnak. Úgyéreztem, hogy az összes gond, fájdalom elhagy... mellette boldog voltam. Nem létezett más csak mi ketten.

Thomas nem kérdezett semmit csak ölelt. Amikor már kezdtem megnyugodni.. felnéztem karjaiból a gyönyörű kék szemébe... és abban a pillanatban Thomas Hayes megcsókolt.
Életem legcsodálatosabb első csókja volt. Olyan amiről minden lány álmodozik. Felemelő.. érzéki és csodálatos. Azt hiszem abban a csókban minden benne volt. Minden eddigi érzelmünk.

Csókunk befejeztével ránéztem Thomasra aki boldog volt. Láttam rajta, hogy igazán, tiszta szívéből örül. Olyan volt mint egy kisgyerek aki karácsonyra megkapta azt a játékot amire évek óta vágyott.
Nem szóltunk semmit, csak néztük egymást. Mindent tudtunk amit akkor kellett.. sőt még többet is.

Thomas beindította a kocsit és tovább indultunk keresni egy Mekit. Az út hátra lévő részét végig nevettük. Nem beszéltünk a csókról. Tudtuk mit jelentett.... de nem most volt itt az ideje, hogy megbeszéljük..
Elmeséltem neki mindent a családomról és rólam. Megbíztam benne. Nagyobb megnyugvást és biztonságot adott mint eddig még soha..

A Mekiből egy óriási elviteles zsákkal távoztunk, amit az autóban fogyasztottunk el.. Thomas tudta, hogy gyűlölök bent enni.. én sem tudom miért egyszerűen csak megszokás. Nem szeretem ha az idegenek nézik mit eszek.

Későre járt.. sötét volt már... éppen a sült a krumplival szórakoztam amikor megcsörrent a telefonom... Hirtelen azt hittem Hope hív.. de nem. Nem ő volt.... Az az ember hívott akire most nem volt szükségem...

Hű' ez egy nagyon esemény dús rész lett. Holnap (26.-dika) vagy Holnap után (27.-dike) hozom a következő részt. Az biztos, hogy idén még 2 rész lesz.❤️ Nagyon boldog Karácsonyt kívánok nektek!❤️🎄