Megőrjítesz... | T.H

~ Four ~

"Későre járt.. sötét volt már... éppen a sült a krumplival szórakoztam amikor megcsörrent a telefonom... Hirtelen azt hittem Hope hív.. de nem. Nem ő volt.... Az az ember hívott akire most nem volt szükségem..."

Zavartan vettem elő a készüléket. Már felkészültem lelkileg Hope vagy anya lecseszésére... de sajnos... ez mindennél rosszabb volt.

A bátyám hívott. Az az ember akit a legjobban gyűlöltem. Nem hiába nem írtam eddig róla.. de ezek szerint most jött el az ideje, hogy elmeséljem miért is romlott meg a kapcsolatunk.

Kezdjünk akkor mindent a legelejéről.

Amikor megszülettem a bátyám 6 éves lehetett. Gyűlölt az első pillanattól fogva. Azt hitte, ki akarom túrni őt a családból.... Eszem ágában sem volt, hogy bármi rosszat tegyek neki.
6 év korkülönbség van köztünk. Nem sok. Sőt.. talán egy Fiú bátyó és egy lány húg között a legideálisabb. Örültem, hogy van egy bátyám. Kiváltságos helyzetben éreztem magam. Vártam, hogy majd felsős leszek és majd ő megvéd. Félt majd az első randimon, ott áll majd az ajtóban ha egy fiú osztálytársam átjön... Tudjátok, mint az amerikai filmekben. De nálunk ennek nyoma nem volt. Ő utált és mindvégig azon dolgozott, hogy nekem rossz legyen. Megvert sőt volt úgy, hogy amikor egyedül voltunk otthon ki is zárt. Az első randimon nem hogy féltett volna.. hanem inkább szidott. Olyan dolgokat vágott a fejemhez, amit az ember nem pont a báttyától várt volna. Egy dolog viszont nagyon megragadt bennem, amit az első randim előtt mondott.
"Na szép! Az én drága húgocskám a család kedvence máris, 13 éves létére züllik... csodálatos. Igazából nem baj. A 13 éves fiatal lányok körében ez nagyon nagy divat. Mondjuk nem lepődök meg, hogy az én drága húgom is ezt csinálja. Gondolom eladtad magad már most."
Bántott mert én soha nem voltam olyan mint a többi lány. Akkor voltam életemben először szerelmes.

Anyáék nem tudtak a viszonyunkról. Sosem mondtam el, mert a bátyám megfenyegetett.

Amikor anya elvitt magával Amerikába... hiányzott a bátyám. Akármit is tett velem.. mégis a testvérem volt. Nem tudtam utálni.
De ő engem okolt mindenért... én voltam a dög kistestvér aki az anyját elvette tőle.

Akár hányszor felhívott telefonon, állandóan sértegetett. Hol engem, hol a húgomat.
Ezért nem meglepő, hogy gyomorgörcsel veszem fel neki a telefont..

Ez a mi történetünk. Az enyém és a bátyámé.

Térjünk is vissza a jelenbe... Thomas feszülten figyelte a hangulatom változását... nem szólt semmit.. tudott mindent a családomról és rólam.
Bíztatóan megszorította a kezemet és rámnézett. Minden szónál többet mondott ez a jelenet.
Meg fogtam a kezét és felvettem a telefont.

-Halo'?

-Szia.

-Mit szeretnél Ádám? Vagy csak egyszerűen felhívtál, hogy porig alázz? Mert már ne is haragudj, de én ebből nem kérek.

-Hé! Hé!! Autumn! Nem ezért hívtalak...  Baj van itthon...

-Milyen baj Ádám? Ott hagyott az új idióta liba akit kinéztél magadnak?! Hmm?

-Ne legyél primitív Autumn. Nem erről van szó. Senki nem hagyott ott. Egyszer tudnál normálisan beszélni velem, máris jobb lenne.

-Na idefigyelj te seggfej. Először is, nem kértem, hogy hívj. Másodszor ha már felhívtál mi lenne ha el is mondanád amit akarsz?  Hidd el gyorsabb és könyebb lenne. Szóval hallgatlak.

-Apa beteg. Súlyos beteg. Csak annyit kért hivjalak fel mert látni szeretne. Szóval esetleg ha lehetne.. haza tudnál jönni? Nagy szükségünk van rád..

Nem tudtam szóhoz jutni. Apa beteg. Nem az nem lehet, apa makk egészséges... Félve a könnyeimmel küszködve néztem Thomasra.
Magához húzott és megölelt.. belőlem pedig kitört a sírás. Ádám a sírásomat hallva kibálni kezdett.. nem válaszoltam, mert nem tudtam. Hihetetlen volt számomra, hogy apa. Aki egy makk egészséges ember... súlyos beteg.

Thomas elvette tőlem a telefont és beleszólt.

-Rendben. Most azonnal indulunk.

Nem várta meg Ádám válaszát, kinyomta a telefont.

Abban a pillanatban elindultunk a legközelebbi reptérre.

Sziasztook! Hogy teltek az ünnepek? Remélem mindenki jól érezte magát!
Kicsit késett a rész, ne haragudjatok, de folyamatosan jöttek a vendégek vagy mi mentünk hozzájuk.
Tudom... kicsit rövid lett a rész, de jövőre mindenképpen igyekszek majd hosszabbat írni. Idén még egy rész lesz, azt nagy valószínűséggel Hétfőn teszem majd ki!❤️ További jó szünetet srácok!💕