My Cliché Love Story |Hun|

3.rész

Az iskolaudvar egyik cseresznyefákkal szomszédos, melengető bézsre festett, és háttámlát hiányoló padján ülve veszem elő ebédemet, majd levéve a tetejét kezembe veszem az evőpálcikáimat, és egy kisebb rizsgolyót emelek a számhoz, viszont mielőtt bekapnám, kiélvezem a felém áramló gyengéd tavaszi szellő cirógatását arcomon, minek a cseresznyefák virágai kellemes illatot ajándékoztak.

Legalábbis próbálnám.

Bár a szellő simogatását valahogy érzem is, az orromat egy teljesen más illat tölti ki, ez pedig nem más mint a mellettem ülő fekete szépség bódító, gyümölcsös illata.

- Amúgy, Aikawa-san, elárulnád miért vagy itt? - tartottam a falatnyi rizset a szám előtt továbbra is.

- Mért ne? - nézett értetlenül, ahogy az egyik padra hanyagul felhúzott lábát szorosabban magához ölelte.

- Legalább egyél akkor valamit! Tiszta vékony vagy, étkezel te rendesen egyáltalán!? - néztem végig alkatán.

- Nem vagyok az a sokat evő típus, szóval nem lesz gond. Viszont egész aranyos ahogy aggódsz értem. - hajtotta rá mosolyogva térdére a fejét, amire csak gondterhelten sóhajtottam, valószínűleg elpirulva.

Tegnap történt, hogy beleegyeztem a fogadásába, és egyre jobban kezdem megbánni. Tiszta zökkenőmentesen haladok eddig az elkerülésével, nem igaz?
Nem is beszélve arról, hogy bár eddig minden szünetben körülöttem lebzselt, fikarcnyit sem segített abban, hogy közelebb kerüljek Harumihoz. Legalább, egy kicsit beszélt magáról amíg velem volt. Megtudtam, hogy a szülei eredetileg Tokyoba valósiak, ezért eddig ott éltek, de mivel mindannyiuknak jobban tetszett volna egy nyugalmasabb életmód, költöztek. Az első heten a papírok és a költözés macerái miatt hiányzott.

- Amúgy neked nem a könyvtárban kéne lenned könyvtároskodni? - kapta fel fejét, mintha egy egetrengető dologra döbbent volna éppen rá.

- Nem. Tanárnő azt mondta, hogy mivel nincs dolga, ő átveszi a helyem. - vettem végre számba a kis rizsgolyót, majd elraktam az ebédem. Ő csak megértően "óh"-zott egyet, majd a képzelete ismét tovább állt. Csak tudnám min ábrándozik ennyit...

- Na, hát igen, most már nem igazán. - hallottam meg a hátam mögül az ismerősen csengő, mindig életvidám hangot, aki az előbb emlegetett Tanárnőhöz tartozik. Éreztem, ahogy a karjai a vállamra helyezkednek, az ujjait pedig a mellkasomnál összekulcsolja. Kicsit megijedve a hirtelen megjelenésétől felnéztem, hogy az enyémbe furakvó, kristálykék szemeivel találkozzak. A látványára elmosolyodtam, hiszen már évek óta ismerjük egymást. A Tanárnő egy rendkívül fiatalos, mindig pörgésre kész személy, akibe rengeteg kedvesség szorult, így bármikor lehet rá számítani. Bár, kicsit fiús is, szeret csipkelődni, és nem mindig nőies kulturáltsággal végzi a dolgokat. Hogy a fiús stílusát fokozza, már évekkel ezelőtt felnyíratta a derékig érő, tejcsokibarna haja jobb oldalát, aminek néhány tincsét úgy döntött a füle mögött hord ma.

- És akkor ki is vigyáz a könyvtárra? - húztam fel a szemöldökömet, a mosollyal még mindig az arcomon.

- Bezártam az ajtót, szóval nem lesz baj. Mindenképp ki szerettem volna jönni hogy megnézzem kit kerítettél magad mellé. - fordította át a figyelmét az oldalamnál üldögélő Aikawára, aki mindeddig zavaros tekintettel várta hogy véget érjen a jelenetünk, és elmagyarázzam hogy ki is ez a számára ismeretlen nő. - Szóval, kihez is van szerencsém?

- A-..Aikawa T-Takeru... - jelent meg egy halvány pír az arcán, ahogy elkezdte szégyenlősen az ölét kémlelni. Hány oldala van ennek az embernek? Először érettnek tűnik, utána kiderül hogy egy nagy energiacsomag, de a Tanárnő előtt pedig félénk?