My Cliché Love Story |Hun|

4.rész

A bentós dobozommal a kezemben járkálok fel-alá az iskola területén, azzal a szándékkal, hogy megtaláljam végre Aikawát.

A Tanárnő ismét volt olyan kedves, hogy átvette a helyem az ebédszünetre, így nekem lesz egy kis időm kikapcsolódni.

Már egy hét eltelt azóta, hogy Harumival megbeszéltem, hogy összefutunk, és azóta mi négyen jóba is lettünk, bár, Harumi barátnője - akiről időközben megtudtuk hogy Natsu-nak hívják -, kicsit makacs, és még ha próbálja is tettetni, látszik rajta hogy nem szívesen van velünk.

Aikawához is egyre közelebb kerülök, sokszor marad órák után a könyvtárban hogy olvasson, és hogy legyen egy kis társaságom is, és ha mint ez alkalommal is, a Tanárnő átveszi a helyem, akkor ebédszünetben együtt ebédelünk. Reménykedek abban, hogy ma valahol kint ehetünk, hiszen pont jó lenne rá az idő.

A folyosón befordulva ki is szúrtam Őt, ahogy éppen egy tanárral beszél meg valamit.
Elgondolkodtam, hogy vágjak-e közbe, vagy álljak meg itt és várjam meg mikor végeznek, de mire elhatároztam volna magam a második opcióhoz, a lábaim már Aikawa mellé vittek.

Láthatóan mindketten észrevettek. A tanár csak szimplán ignorált, de Aikawán észrevettem egy pici, cuki mosolyt.
Ne mosolyogjon már így! Ne legyen már ilyen aranyos, ez nagyon nem fair!!
Így álltam ott, mint az ötéves, aki az éppen barátnőjével beszélgető anyja figyelmét várja. A magasság különbségünk sem segített elűzni ezt az érzetet.

Végre valahára végeztek, és Ő, már tudva mit akarok, mosolyogva hozzámfordult.

- Ma hol? - fogta össze kezeit a háta mögött.

- Tető? - mondtam kicsit félénken.

- Vettem. Ma pont kint akartam lenni! - indult meg egy örömteli mosollyal.

- Én is. - mondtam mosolyogva, követve őt. - Régóta akartam már tetőn ebédelni valakivel. Mint az animékben a szerelmes párok szoktak... - motyogtam el a végét, nem véve észre miket is mondok.
Aikawa kicsit meglepődött, majd enyhe pírral nézett felém egy önelégült vigyorral.

- Barátok!! Barátok is ehetnek egymással a tetőn, nem feltétlen kell egy párnak!! - mentegetőztem, teljesen vörösen.
Aikawa, mint ahogy azt illik neki, elkezdett nevetni, majd gyengéden megpaskolt a fejemen.

- Ne aggódj, majd a romantika részét meghagyjuk Haruminak. - kócolta össze a hajamat.
Rákvörös arccal a földet kezdtem szemlélni. Aikawát zavarom a tetőre vezető úton elég jól elszórakoztatta, míg végül helyen nem foglaltunk a tető ajtója mellett, mivel padok nem voltak.

Aikawa szokásához híven nem hozott semmi kaját, én pedig már tényleg kezdek aggódni, hogy eszik-e rendesen, vagy hogy tényleg nem éhes-e.

Felnyitottam a dobozom, a szemei pedig egyből felcsillantak a tartalom láttára. Amíg a rizs részét ettem, Ő végig a főtt zöldségeimmel szemezett. Így hát, mint figyelmes ember, odanyújtottam neki pálcikával néhány répaszeletet.

- Látom hogy mennyire kívánod. Ah~.. - mutattam, hogy nyissa ki a száját.

Meglepődve nézett rám, mire én értetlenül.

- Azt hittem a romantikus cuccot Haruminak tartogatjuk. - mosolyodott el.

- Jó, akkor nem adok neked főtt zöldséget. - vettem el a szájától durcásan és helyette én ettem meg.

- Várj, nemár! Visszaszívom, csak adj belőle! - nézett rám bociszemekkel, amelyek hibátlanul passzoltak a fekete szemeihez. Sóhajtva odaemeltem hozzá egy másik zöldséget, amit boldogan evett meg.