𝔓𝔰𝔶𝔠𝔥𝔬 𝔏𝔬𝔳𝔢 || 𝐙𝐚𝐜𝐤 𝐱 𝐑𝐞𝐚𝐝𝐞𝐫 ᴴᵁᴺ

✟Első játék: A rémálom✟

Hajnali kettő fele lehet, ma este sem tudok elaludni, csak forgolódok az ágyban. Egy ideje alvászavarban szenvedek, már azt sem tudom, hogy mikor kezdődött ez az egész. De a legrosszabb az a folyton visszatérő rémálom.

Mivel nem akartam erre gondolni, ezért inkább kimentem a teraszra, hogy megfigyeljem a csillagokat. Imádom az esti égboltot.
Felnéztem és csak arra tudtam gondolni, hogy ma különösen sok csillag van az égen.
Nem tudtam levenni a szememet az elém táruló látványról, annyira szép volt. A hűvös, esti szél ellenére nagyon melegem volt és szörnyen fájt a fejem, szinte már hányingert okozott. A gyomrom összeszorult és a látásom homályosodni kezdett. Lassan a nagy és kerek hold egyre vörösesebb árnyalatot vett fel, mintha csak vért spricceltek volna rá... én pedig teljesen elálmosodtam, a fejemben való zúgás annyira felerősödött, hogy végül mindent elnyomott...

~

Másnap reggel iszonyat hangosan csipogott a vekkerem. Ettől felriadtam és idegesen felültem az ágyamon. A szívem hevesen vert, a kezeim remegtek és nagyon melegem volt. Ráadásul teljesen leizzadtam.

Már megint az az álom...

Rápillantottam az órámra. Reggel kilencet mutatott. Általában ha tehetem, mindig délig alszok -persze erre az alvászavar is közrejátszik-, de a mai nap különleges.
Végre szabadnapom van és ma fogok találkozni Akane-channal. Középsuli óta ő az egyetlen barátnőm, ráadásul az egyetem és a munka mellett alig van szabadidőnk.

Komótosan kimásztam az ágyamból és kimentem a fürdőszobába, hogy megmosakodjak. Amint a csap feletti tükörbe pillantottam, egy sötét karikás szemű, az izzadságtól homlokhoz tapadó hajú, kivörösödött arc nézett vissza rám. Eközben azon rágódtam, hogy vajon mióta látszik meg rajtam ennyire a sok stressz. Hiszen a munkahelyi problémák és az egyetem mellett ezek a rémálmok rendesen megviselnek. Már nem is tudnám megmondani, mikor voltam utoljára igazán kipihent.
De a mai nap jó lesz. Már hónapok óta tervezgettük ezt a találkozót és végre mind a kettőnk ráér.

Miután vettem egy frissítő zuhanyt és megmostam a hajamat, a ruhásszekrényem elé léptem, hogy keressek egy megfelelő ruhát. Nehezen kiválasztottam egy elegáns, de mégis visszafogott darabot, amibe gyorsan bele is bújtam. Azt követően előkerestem a hajszárítót és rendbe hoztam magamat. Kifestettem a szempilláimat, de előtte vittem fel egy kevés alapozót a szemeim alá, hogy elrejtsem a sötét karikákat.
Végül boldogan állapítottam meg, hogy sikerült elfednem azt a megviselt arcot és valamivel frissebbnek tűnnöm.

Már idő volt, ezért sietve felkaptam a táskámat és miután bezártam az ajtót, rohantam a Sinkanszenre (egy nagysebességű vasúthálózat Japánban).
Ma kivételesen sikerült mindent elérnem és időben a találkahelyen voltam. Hamarabb megérkeztem, mint gondoltam, de nem sokkal később Akane-chan is megjelent. Egy térdig érő, barackszínű ruhát viselt csipke boleróval, ami szépen kiemelte karcsú alakját. Nyakát egy kék köves nyaklánc ékesítette, ami tökéletesen illett a hatalmas, égkék szemeihez. Vékony lábait egy finomszálú, testszínű harisnyába bújtatta, amihez egy fehér magassarkú párosult. Hosszú, világosbarna tincseit egy szoros copfba fogta, ami előtérbe helyezte az apró gyöngyfülbevalóját.

Mindig is irigyeltem az elegáns stílusát és azt a kellemes hanglejtését.

Miután üdvözöltük egymást, beültünk egy kávézóba, hogy mindent át tudjunk beszélni.
Nagyon jó volt Akane-chant újra látni és kicsit felszabadulni a mindennapos rutin alól.

És egészen addig nagyszerűen éreztem magamat, ameddig szóba nem jött az a rémálom.
-Tudod [neved]-chan, amikor olvastam az üzenetedet az alvászavarodról, aggódni kezdtem érted.- mondta szomorkás tekintettel, majd megfogta a kezemet és határozottan a szemembe nézett.
-Ne vedd tolakodásnak... de ha segít, nekem nyugodtan mesélhetsz a visszatérő rémálmodról.-
Nyeltem egy nagyot, majd óvatosan körülnéztem. Megkönnyebbülten állapítottam meg, hogy a közelben lévő asztalok üresek voltak.Végül úgy döntöttem, hogy mindent elmesélek neki.
Vettem egy mély levegőt, lehunytam a szemeimet és felidéztem azt az álmot.

~''Sötét volt, ezért nem láttam valmi jól. Egyedül egy hatalmas, elhagyatott épületet és egy liftet ismertem fel, ami lefelé vezetett. Elhatároztam, hogy megközelítem a felvonót.
Amint bizonytalanul beléptem, a liftajtók hirtelen becsukódtak mögöttem, anélkül hogy bármilyen gombot is megnyomtam volna.
A felvonó elindult, az utazás meglehetősen hosszúnak tűnt. Egyszercsak megállt, de nekem fogalmam sem volt, hogy hanyadik emeleten lehetek. Valószínűleg nagyon alul.
Lassan kiszálltam a liftből és egy hátborzongató helyen találtam magamat...
Egy sötét és látszólag elhagyatott utca tárult elém. Mindenhol piszkot, betört ablaküvegeket és rozsdás csöveket láttam. A földön vasdarabok és gumiabroncsok hevertek. A falakon gyengén pislákoló lámpások voltak.
Úgy tűnt, mintha éppen kiértem volna az épületből, de mindenhol falak vettek körbe. Félénken elkezdtem előre sétálni.
Mikor egy lámpás mellé értem, rengeteg vörös foltot láttam a földön és a falakon. Azt hiszem, vér volt mindenhol________ egyszer csak a semmiből lépéseket hallottam, de a szűk falaktól nem voltam képes eldönteni, hogy merről jön. Előttem, vagy talán mögülem?
Nem tudtam, hogy mit kéne tennem, a lábaim elgyengültek és a térdeim remegtek... Rég nem éreztem ekkora félelmet.
Hirtelen egy hatalmas alak körvonalai rajzolódtak ki. Egy nagyon ismerős, sötét sziluett. Ami egyre csak közeledett, én pedig nem bírtam megmozdulni. Az alak mintha mondott volna valamit, de nem értettem, hogy mit. Azt viszont tisztán hallottam, ahogy a lépések egyre gyorsabban közelítenek felém.
EZ MEG FOG ÖLNI!!
Egyszeriben újra tudtam mozgatni a lábaimat. Az alak már majdnem a fényhez ért, ahol láthattam volna az arcát, de nem... nem mertem... nem akartam látni, ezért megfordultam és csak futattam az életemért... Az a valami gyors volt. Emberfelettien gyors. És még a lift előtt utolért."~

Ahogy az üldözés, a rémálmaim is mindig itt értek véget. Az az alak végül újra és újra elkapott, de én soha nem láttam az arcát.

【 A történetet részben SerialKiller-ZaCK
'Zack/Isaac Foster x Reader (Angels of death) Deutsch' című, német nyelvű műve ihlette, ezért előfordulhatnak apró hasonlóságok -amiket természetesen igyekszek elkerülni-, de az író határozott beleegyezést/engedélyt adott rá! 】