𝔓𝔰𝔶𝔠𝔥𝔬 𝔏𝔬𝔳𝔢 || 𝐙𝐚𝐜𝐤 𝐱 𝐑𝐞𝐚𝐝𝐞𝐫 ᴴᵁᴺ

✟Harmadik játék: Barát vagy ellenség✟

A szemeim csukva voltak, egyszerre égett a testem és rázott a hideg.
Az az eset nemrég... tényleg megtörtént? Vagy ha felébredek, akkor minden csak egy álom volt?

Éreztem valami kicsit és meleget a homlokomon, majd hirtelen egy fiatal lány hangjára lettem figyelmes.
Lassan kinyitottam a szemeimet és az első amit megláttam, azok hosszú, szőke hajtincsek voltak, amik a földre lógtak. Mikor feljebb pillantottam, egy kislányt láttam gyönyörű kék szemekkel. Mellettem guggolt és az egyik keze a homlokomon volt.
-Ahh, csak hogy végre felébredtél.- mondta egy megkönnyebbült mosollyal az arcán. De még mielőtt elkezdhettem volna azon tűnődni, hogy hol lehetek, egyszeriben benyilalt egy erős fájdalom a térdeimbe. Ettől összerendültem, majd felültem és a lábamhoz kaptam. Viszont a hirtelen mozdulattól nagyon megszédültem.
-Ne! Még nem ülhetsz fel! Magas lázad van és csúnyán felhasítottad a térdeidet!- mondta a lány aggodalmas tekintettel. Egy pillantást vetettem a sebemre, ami meglepődöttségemre be volt kötve.
-Üvegszilánkokra eshettél, amik mélyen felhasították a bőrödet. De már elláttam a sebeidet, viszont nem szabad megerőltetned magad.-
-Oh, nem is tudom, hogy hálálhatnám meg...- mondtam megilletődve. Azt követően egy óriási nagyot dobbant a szívem és eszembe jutott ahogy Akane-chan hátrahagyott, én pedig a földön ültem. Majd az a 'valami' utolért és meg akart ölni...
A gondolat szinte villámcsapásként futott végig a testemen.
-Várj! Én most... halott vagyok, nem igaz?- kérdeztem zavarodottan, mire a szőkeség elkuncogta magát.
-Nem. Nem vagy halott, csak elájultál. Mellesleg én Rachel Gardner vagyok, de Raynek is nevezhetsz. Téged hogy hívnak?-
Egy kicsit elszégyelltem magam, amiért én nem ezzel kezdtem.
-[Teljes neved] vagyok. És még egyszer köszönöm, hogy elláttad a sebemet.- hadartam.
-Szívesen csináltam. Viszont a kötszer Zacktól van.-
-Zack?... Kiről beszélsz?- de alig hogy kimondtam a kérdést, lépéseket hallottam Ray mögül. Oh ne. Már megint...

A sötétségből ismét előlépett az az alak. Gyorsan magam mögé toltam Rayt és felkiáltottam
-Gyorsan Ray, FUSS! Én addig feltartom!-
De a lány meg sem mozdult. Csak nem megdermedt a félelemtől?
Ray egyszeriben megfogta a kezemet.
-Ő csak Zack, nem kell félned tőle. Nem fog bántani.- mondta monoton hangon, közben a sötét alak lassan a fényre lépett.
-D-de az a valami üldözött engem és meg akart öl— majd megláttam Őt. Először azt hittem róla, hogy valami embertelen lény... de pont elenkezőleg! Ő egy fiatal férfi, akinek be volt kötve az arca ködszerrel, illetve a teljes teste. Nagyon magas volt, biztosan a 180 cm-t is meghaladta. Fekete tincsei az arcába lógtak, körülbelül a húszas évei elején járhatott.
Ha jól láttam, különböző színűek voltak az íriszei... amivel hűvösen a szemembe nézett.

Ray hirtelen megszólalt, hogy megtörje a csendet.
-Nézd csak Zack, ő itt [neved]. Végre felébredt.- a férfi semmilyen reakciót sem mutatott, csak szigorúan méregetett. Én viszont vettem a bátorságot, hogy feltegyek neki egy kérdést.
-Umm... Zack... megkérdezhetem, hogy miért üldöztél engem és a barátnőmet?-
Csend telepedett le közénk, egészen addig, míg Ray a kérdésem egy részét meg nem válaszolta.
-Tehát [neved], Zack egy pszichopata sorozatgyilkos, aki örömét leli a vérontásban.-
Megdermedtem ezek az információk hallatán.
-Amm... honnan tudod mindezt?-
-Tapasztalatból... Zack engem is megpróbált megö— de a férfi Ray szavába vágott.
-Fogd már be a pofádat! Amúgy te meg minek nevezed azt a némbert még a barátodnak he? Úgy értem cserbenhagyott, nem?- most én maradtam csendben. Hiszen igaza volt, Akane hátrahagyott.
Ahogy erre visszagondoltam, szinte éreztem, hogy elsápadok. Miközben újra lejátszódott előttem minden, egy kérdés fogalmazódott meg bennem.
-De akkor... engem miért hagytál életben, Zack?-

Láttam ahogy elgondolkodik, mielőtt megszólalt volna.
-Tch, csak megsajnáltalak. Utálom a hazug embereket és az a szajha csak úgy hátrahagyott, ellökött magától. És elhiheted, nagyon szét akartalak tépni... de a tekinteted annyira tehetetlen és üres volt. Még csak nem is sikoltoztál, vagy könyörögtél az életedért. Aztán meg csak úgy összeestél.- vett egy mély levegőt, majd folytatta.
-És ez baromira elvette a kedvemet a megölésedtől. Utána meg Ray is megjelent.-
Ahogy ezt elmesélte, a szőkeség szinte egyből halál komolyan megszólalt.
-Oh Zack, ez azt jelenti, hogy szemet vetettél [neved]-re/-ra?-
Ahogy ezt meghallotta, egy gyors mozdulattal megragadta Ray táskájának a pántját és magához rántotta a lányt.
-HAA?! Mondtál valamit?! Te is jól tudod, hogy engem hidegen hagynak az efféle baromságok!-