𝔓𝔰𝔶𝔠𝔥𝔬 𝔏𝔬𝔳𝔢 || 𝐙𝐚𝐜𝐤 𝐱 𝐑𝐞𝐚𝐝𝐞𝐫 ᴴᵁᴺ

✟Ötödik játék: Közös éjszaka✟

Miután Zack elment, körülnéztem a sötét szobában. A helyiséget egy gyenge fényű villanykörte világította meg. Minden piszkos és rozsdás volt, a földön szétszórt csipszeszzacskók és üres üvegek hevertek. Az asztal mellett egy kinyílt könyv feküdt és körülötte rengeteg összegyűrt papírfecni. Müzlisdobozok szétdobálva és egy tál színes cerbona... kólával, vagy talán alkohollal felöntve?! És a kézmosón... csak nem odaszáradt vér?!

Te jó ég, ez lenne Zack szobája?

Miután abbahagytam a nézelődést, magamra húztam a vékony anyagot, amit a férfi valószínűleg takarónak használt. Szörnyű, hogy milyen életmódot élt ezidáig.
Megpróbáltam nem a szobára és a történtekre gondolni, de nem ment. Csak forgolódtam a kanapén. Már lassan 20 perc is eltelhetett, de még senki sem jött vissza. Őszintén féltem itt egyedül, oyan nyomasztó hangulata volt annak a helynek.

Egyszeriben sikítást hallottam kintről. A szívem őrült módjára kezdett verni.
Ez biztosan Ray volt.
Nem lenne szabad felkelnem, de muszáj segítenem neki. Elhatároztam magam, hogy kimegyek és nehézkesen felálltam. A térdeim borzasztóan sajogtak, de nem törődtem velük, csak siettem a segítségére.
Miután lenyomtam a kilincset és kiléptem az ajtón, ismét elém tárult az a horrorfilmbe illő utca, ahol nemrég még az életemért küzdve menekültem. De nem is bámészkodtam tovább, hanem a hang irányába futottam.

~

Elég sokáig keresgéltem és már majdnem feladtam, mikor megpillantottam a lányt egy lezárt terület környékén, ahogy egy mély gödörben kuporog.
-Jól vagy Ray?- kiáltottam neki és minden gondolkodás nélkül felé nyújtottam a karomat.
Ray meglepetten nézett fel rám, majd rövid hezitálás után megfogta a kezemet.
Lassan elkezdtem felhúzni és már majdnem sikerült, de váratlanul megcsúsztam és hajszál híján én is a gödörben landoltam. De Zack hirtelen megjelent a semmiből és megragadta a karomat, azt követően könnyedén visszahúzott minket. Mintha súlytalanok lettünk volna.
Hihetetlen, hogy mennyi erő van ebben a férfiban.

-[Neved], Ray, mind a ketten jól vagytok?-
-Én jól vagyok, viszont [neved] nagyon bágyadtnak tűnik.- ahogy ezt kimondta nekem is feltűnt, valóban erőtlennek és meglehetősen fáradtnak érezem magam. Majd mikor felálltam, nagyon megszédültem és berogytak a térdeim, amitől elkezdtem előre dőlni. Reflexből erősen lehunytam a szemeimet, mire észrevettem, hogy egy erős kar tartott.
-Tch, ki ne dőlj itt nekem.- Zack a derekamat átkarolva védett meg az eséstől.
-S-sajnálom...- hebegtem és igyekeztem talpra állni, de valahogy nem tudtam megtartani magamat. Mintha minden erő kiment volna a lábaimból.
-Heh, rohadtul esetlen vagy. Még nézni is rossz a szerencsétlenkedésedet.- közölte ingerülten, majd ismét felvett a karjaiba.
-Tch, pedig megmondtam, hogy többé nem fogom ezt csinálni...- ingatta a fejét.
-Zack, [neved] nem tehet róla, nézd csak, teljesen átvérzett a kötése.- mutatott Ray a térdeimre.
-Kuss! Nem mintha érdekelne.-

Végül elindultunk visszafelé. Senki sem szólt a másikhoz, csak némán mentünk előre.
-Sikerült találnod valamit?- törtem meg a csendet.
-Találtam egy régi matracot az egyik házban, viszont nem tudtam egyedül elhozni. Ezért indultam Zack után...-
-Nagyszerű. Akkor mindjárt megmutathatod. Csak előbb visszaviszem ezt a kétbalkezes nőszemélyt...-

Miután visszahozott, ismét lerakott az 'ágyára'.
-Köszönöm... Zack.- de anélkül, hogy válaszolt volna itt hagyott minket Rayel.
-Hova mész? Hiszen [neved] kötését ki kell cserélnem.- kiáltotta utána a szőkeség.
-Kint megvárlak. Csak siess már!-

~

Miután Ray óvatosan kicserélte a kötésemet, elköszönt és Zack után szaladt. Nagyon tehetséges és kedves egy kislány.
De vajon miért vannak együtt?
És Zack tényleg meg akarta őt ölni?
Hmm... és ha már Zack... neki miért vannak mindenhol kötések a testén?
A kérdések csak úgy kavarogtak a fejemben.

Kicsivel később Ray óvatosan benyitott a szobába.
-Um... csak 'jó éjszakát' szerettem volna kívánni neked.- súgta egy kicsit félénken.
-Neked is jó éjszakát.- válaszoltam egy mosollyal. Majd kiment és halkan becsukta a nyikorgó ajtót.
-Ismét egyedül maradtam...- gondoltam magamban, azután megfordultam, hogy el tudjak aludni. De hirtelen kiégett a lámpa és egy ismeretlen hang szólalt meg a sötétből, amitől riadtan felültem.
-Miért vagy ennyire egyedül?- kérdezte az idegen, aki gyengéd hangja alapján egy kisfiú lehetett.
-Nem vagyok egyedül. Zack és Ray is velem vannak.- válaszoltam remegő ajkakkal, szinte a gyomromban éreztem a félelmet.
-De... ki van ott?- alig láttam valamit, mivel a szobában sötét volt. Viszont magam előtt hallottam egy halk légzést és láttam egy enyhén kirajzolódott alakot, ami körülbelül akkora lehetett, mint Ray. A pánik egyre jobban eluralkodott rajtam.
-Te ki vagy?- tettem fel újra a kérdést. Ettől az idegen elkuncogta magát.
-A nevem Eddie.- alighogy ezt kimondta, egy hangos csapódás hallatszott. Valaki berúgta az ajtót.
-Te kis rohadék!- kiáltotta Zack és erőteljesen suhintott egyet a kaszájával. Viszont Eddienek nyoma veszett, a lámpa is újra működött.
-Fuck! Jól vagy [neved]?- nézett rám kérdő tekintettel.
-I-igen... de mi volt ez az előbb?-
A kaszás megindult felém és leült a kanapéra. Közvetlenül mellém.
-Figyelj! Rajtam és Rayen kívül senkiben sem bízhatsz ebben az épületben, értetted?- mondta, közben mélyen a szemembe nézett. Válaszul bólintottam.
Majd a férfi kicsit zavartan beletúrt ébenfekete hajába.
-Mi a baj Zack?- a kérdésemtől mintha egy kicsit megrándult volna, majd válaszolt.
-Úgy látszik, itt sehol sem biztonságos. Idehozom Rayt, hogy mind együtt legyünk.- aztán kiment még mielőtt válaszolhattam volna.

Nemsokára vissza is tért Rayel a kezeiben, aki mélyen aludt. Óvatosan lerakta néhány deszkára, azt követően betakarta és elém lépett.
-Valami ellenvetés, ha itt szunyálok melletted?- nézett rám komoly arccal, mire én csak megráztam a fejemet.
Zack végül befeküdt mellém és nekem háttal fordult. Lopva végignéztem a széles és izmos hátán.

Én most komolyan egy férfival fogok aludni?

A gondolattól éreztem, hogy azonnal elvörösödik az arcom, és zavaromban feltettem egy kérdést.
-Zack...? Nem fázol?-
-Jó ez így nekem. Amúgy sem lenne elég kettőnknek az a rongy.- válaszolt egykedvűen, de én tovább folytattam a kérdezősködést.
-Akkor engem... miért nem öltél meg?- ahogy ezt meghallotta, megfordult és azokat a gyönyörű heterokrómiás íriszeit az enyémbe mélyesztette.
-Nem tudom, ilyesmi nem szokott előfordulni, hogy életben hagyok valakit... Talán a szemeid miatt... mivel a tekinteted annyira más volt... de most ne idegesíts tovább!-
Ahogy ezt kimondta, melegséget éreztem a szívemben és mintha a szavai boldoggá tettek volna.
-Jó éjszakát Zack.- súgtam neki, majd én is megfordultam.