𝔓𝔰𝔶𝔠𝔥𝔬 𝔏𝔬𝔳𝔢 || 𝐙𝐚𝐜𝐤 𝐱 𝐑𝐞𝐚𝐝𝐞𝐫 ᴴᵁᴺ

✟Negyedik játék: Kettesben Zackkel✟

Miután Zack lenyugodott, félénken kérdőre vontam őket.
-Amúgy... hogyan fogunk kijutni innen?-
-Először sehogy, [neved] még mindig magas lázad van, ráadásul sebesült vagy. Ha megerőlteted magad, még a végén nem fogsz tudni járni.- mondta Ray.
-Hee?! Azt akarod mondani, hogy még várjunk az indulással?!- rivallt Zack a lányra, aki válaszul csak bólintott egyet.
-[Neved] miattad sérült meg és lehet, hogy még járni sem fog tudni rendesen a sebei miatt. Szeretném ha a ma estét pihenéssel töltenénk és majd csak holnap indulnánk.-
A kaszásnak kicsit sem tetszett ez az egész.
-Felőlem csináljatok, amit akartok!- morogta szúrós szemekkel.

-S-sajnálom, hogy hátráltatlak titeket...- pusmogtam a padlót fürkészve, mire Zack idegesen rám nézett és támadóan közeledni kezdett felém.
Ettől ösztönösen összehúztam magam.
-Haa?! Egy szót sem értettem abból, amit mondtál. Beszélj hangosabban!- egyik kezében a kaszáját fogta, a másikat pedig csípőre tette. Ezzel hangsúlyozva testi nagyobbságát.
-Sajnálom, hogy hátráltatlak titeket!- hadartam az előbbinél jóval hangosabban, közben igyekeztem kerülni a tekintetét.
-Á, vagy úgy.- vigyorodott el és közelebb hajolt hozzám, amitől rendesen megtekinthettem az arcát. A szemeimet nem tudtam levenni az aranyszín és fekete íriszeiről.
-Te... gyönyörű vagy...- ahogy ez akaratlanul kicsusszant a számon, a férfi meglepődve nézett rám. Még én is megilletődtem attól, amit mondtam. Azt követően mintha egy kicsit elvörösödtek volna a fülei, majd hátralépett.
-He?! Ilyesmit még soha nem mondtak nekem. Betéptél vagy mi?!- kérdezte zavarodottan.
-É-én?...Miért? Pedig a szemeid igazán szépek és különlegesek...-
-Francba... fogd már be...- mordult fel a tarkóját vakarászva. Én viszont szégyenemben ismét a földre pillantottam.
Hogy mondhattam ilyet?!

Majd az így is kellemetlen szituációt Ray csak tovább tetézte.
-Most csókolózni fogtok, vagy mi?-
Erre Zack pont abban a pillanatban reagált, mint én.
-NEM!!- kiáltottuk egyszerre. Ez mindkettőnknek kínos volt, egyedül a szőkeség tartotta viccesnek, mivel jót nevetett rajtunk.
-Jól van, elég volt a gyerekeskedésből. Most inkább találjuk ki, hogy hol fogunk aludni.- sóhajtotta a férfi.
-De hisz ez a te szinted Zack. És elvileg egy szobád is van itt, nem?- kérdezte Ray.
-He!? Ennyire ostobának nézel!? Különben is, csak egy kanapém van, amire tuti nem férünk rá mind a hárman.-
-És mi van ezzel a rengeteg elhagyatott épülettel?-
-A legtöbb lakhatatlan vagy semmi használható sincs benne... Mondjuk valaki aludhat a szobámban, a másiknak pedig tudok adni egy üres helyiséget.-
-És te? Te hol fogsz aludni, Zack?- vágtam bele a beszélgetésükbe.
-Inkább magad miatt aggódj. Én majd használok egy széket.-
-Mi lenne, ha én keresnék magamnak valami pokrócot, te pedig elvinnéd [neved]-et,-at a szobádba, hogy tudjon pihenni?-
-He?! Ügye nem várod el tőlem, hogy pátyolgassam ezt a lányt?!-
-Nem mondtam, hogy gondoskodnod kéne róla. De mivel Te vagy a férfi, legalább vigyázz rá.- mondta monoton hangon, majd megfordult és elment. Minket pedig kettesben hagyott.
-HAAA?!- kiáltotta utána, de a lány semmibe vette.

-Tch, francba ezzel a szarossal!- mérgelődött magában, majd gyilkos tekintetét rám szegezte.
Ettől nyeltem egy nagyot.
-Te pedig meddig akarsz még ott olyan rohadt magatehetetlenül ücsörögni?!-
-S-sajnálom...!- hebegtem és igyekeztem felállni, de a hirtelen benyilalló fájdalomtól visszaestem.
-Hahahahaha! Ha látnád magad, milyen szerencsétlenül festesz hahahahaha.- röhögött a hasát fogva, én pedig nagyon elszégyelltem magam. Majd ismét felálltam és ingatag léptekkel elindultam Zack felé.
-Ügye nem ilyen tempóban fogsz csoszogni?- váltott vissza arra a durva hangnemére.
-Igyekszem...-
-Hhhhh, szörnyen idegesítő vagy!- sóhajtotta, majd egy hirtelen mozdulattal felkapott a karjaiba.
-Z-Zack?!- néztem rá kikerekedett szemekkel és gyaníthatóan paprikavörös fejjel.
-Yo, ne szokj hozzá.-
-Yo, értettem főnök.- válaszoltam pimaszul, ami kicsit sem tetszett neki.
Végül így elindultunk, de azért még hozzáfűzte, hogy ha akkora lennék, mint Ray, csak símán feldobott volna a vállára.

~

Lassan egy régi épület elé értünk, aminek Zack minden finomkodás nélkül berúgta az ajtaját.
-Hé, nem kéne óvatosabban bánnod a dolgaiddal?- kérdeztem kissé vontatottan.
-Fogd be! Ez az én szobám, azt csinálok, amit akarok.- azzal bevitt és letett egy szakadt kanapéra.
-Megengedem, hogy az ágyamban aludj.- morogta, miközben felegyenesedett.
-Oh, köszönöm szépen.- néztem rá egy kedves mosollyal, mire Zack elfordította a fejét.
-Tch, félre ne értsd, ezért még jössz nekem eggyel...- majd meg sem várva a válaszomat kiment. Engem pedig itt hagyott a gondolataimmal.