𝔓𝔰𝔶𝔠𝔥𝔬 𝔏𝔬𝔳𝔢 || 𝐙𝐚𝐜𝐤 𝐱 𝐑𝐞𝐚𝐝𝐞𝐫 ᴴᵁᴺ

✟Kilencedik játék: Nem akartalak bántani✟

Hirtelen leoltódtak a lámpák és ismét koromsötétség lepte el a helyiséget. Szörnyen frusztráló volt, hogy semmit sem láthattam.
-Itt vagy... Zack?- pusmogtam magam elé.
-Itt vagyok [neved], maradj ott, ahol vagy! Ray te pedig csinálj valamit a fényekkel!- utasította a lányt, aki egy halk hümmögés után elszaladt egy zseblámpával. Nem is tudtam, hogy egy ilyen hasznos szerkezet is van nála.
De gondolatmenetemet egy a nyakamon ejtett apró vágás szakította meg. A fájdalomtól felszisszentem és a vérző sebemhez kaptam.
-Nem kéne őrült módjára hadonásznod azzal a kaszával! Még a végén elvágod [neved]-em torkát!- kiáltotta Eddie, mire Zack felmordult és hirtelen mintha mindenféle mozgolódást abbahagyott volna.
-Tch, gyere elő te rohadt törpe!- hallottam az indulatos hangját, de Eddienek mintha nyoma veszett volna.
-A francba! Ügye nem bántottalak [neved]?- lépett mellém Zack és megfogta a vállamat.
-Nem, jól vagyok. De te látsz engem?- néztem hunyorogva magam elé, de semmit sem láttam.
-Nem. De hallom a légzésedet... Most viszont menjünk Ray után. Itt vannak a közelben.- mondta, majd megragadta a csuklómat és elindult valamerre.

Egy kis idő után visszajöttek a fények és megpillantottam egy hatalmas sírkövet, ami talán még nálam is nagyobb volt. Az előtte ásott gödörben feküdt a kis Eddie, köré pedig rengeteg színes virág volt szórva.
-Nézzétek, ez nem gyönyörű? Csakis Rachelnek és [neved]-nek készítettem.- nevette, közben nehézkesen feltápászkodott.
-Álmodozz csak törpe.- morogta Zack, majd a kaszája nyelével egy hatalmas csapást mért Eddie fejére, aki az ütéstől hanyatt vágódott. De közben leesett a fejére húzott zsák, ami által megtekinthettem a smaragdzöld szemeit és vöröses haját. Sokkal aranyosabb volt, mint gondoltam. Akár egy átlagos fiú.
De Zack ennyivel nem fejezte be és kaszáját az égnek emelte, majd egy őrült vigyorral egyenesen a fiú szívébe döfte az élét. Eddie egy fájdalmas kiáltás után mindenféle mozgolódást abbahagyott és csendben maradt. A teste hol megrándult, a szemeiből lassan kiveszett a fény... ezalatt egyre jobban nőtt alatta a vértócsa, amik vörösre színezték az apró virágokat.

A látvány teljesen lesokkolt, még a vér is megfagyott az ereimben. Hiszen éppen most öltek meg egy gyereket a szemem láttára...
Erre még nem voltam felkészülve.
Hirtelen minden erőm elhagyott és térdre rogytam. Egyszerűen képtelen voltam felfogni az előttem lejátszódott jelenetet.
Ray aggódó tekintettel hozzám szaladt és leguggolt elém.
-Minden rendben van?- kérdezte a kézfejemet simogatva.
-P-persze... ezt nekem kéne kérdeznem tőled. Ne haragudj.- mondtam a tarkómat vakarászva. A hangja visszazökkentett.
-Én jól vagyok, de te nagyon sápadt vagy.-
-Csak nem vagyok hozzászokva ilyen látványhoz... de gondolom téged jobban sokkolt Ray...-
-Egyáltalán nem.- mondta nyugodt hangon, sőt kicsit sem tűnt zavarodottnak, mikor éppen egy gyilkosság szemtanúja volt. És még csak egy kislány... El sem tudom képzelni, milyen életmódot élt ezidáig.

-Hé! Minden oké [neved]?- lépett mellénk Zack, majd felém nyújtotta a kezét. Hezitálva ugyan, de megfogtam.
-Te amúgy rohadtul gyenge vagy. Nélkülem egyből kipurcannál.- nézett rám komor tekintettel, én viszont csak lesütöttem a szemeimet. Nem tudtam, mit mondhatnék, ráadásul igaza volt.
-Ne vágj ilyen arcot... ezzel csak azt akartam mondani, hogy jobban fogok vigyázni rád és Rayre is. Feltéve ha hasznosak vagytok- nevette, közben a hajamat teljesen összeborzolta. És akármilyen furcsa is, megnyugtattak a szavai. Jobban belegondolva egy pszichopata sorozatgyilkos oldalán érzem magam biztonságban...
Lassan kezdek megőrülni ezen a helyen.

Zack egy ideig mereven nézett rám, majd ujjaival megérintette a nyakamat. Azt követően összeráncolt szemöldökkel végigsimított a vágáson. Kérdő tekintettel néztem fel rá, mikor lassan a fülemhez hajolt és halkan belesúgta
-Nem akartalak bántani...- majd markát a vállamra helyezte és egy apró puszit nyomott a sebemre. A forró ajkai érintésébe a teljes testem beleremegett és gyaníthatóan fülig pirultam. Elképesztő, milyen érzelmeket képes kiváltani belőlem ez a férfi.
-Ti amúgy gyorsan összemelegedtetek.- nézett fel ránk a szőkeség, mire Zack mérgesen odébb lépett.
-Ne kezd megint... inkább induljunk tovább!- morogta fogait csikorgatva.
Ray egy távirányítószerűséget fogott a kezében, majd megnyomta az egyik gombot, amitől mintha kövek elmozdulását hallottuk volna. A hang irányába fordultunk, ami a Zack mögött lévő kis vízesés felől jött. A kristálytiszta víz mintha lassan elapadt volna, és rövid időn belül el is tűnt. Így felfedeztünk egy rejtett ajtót, ami nyitva állt előttünk.

A kaszás minden szó nélkül besétált, mi is így tettünk. Mikor mindannyian beléptünk, az ajtók magától becsukódtak a hátunk mögött és elindultunk felfele. Rendesen meglepődtem, mivel nem vettem észre, hogy máris elértük a liftet.
-Megcsináltuk.- mondtam megkönnyebbülten, de Zack továbbra is csak unottan nézett maga elé.
-Na ja... de még van egy pár szint, amin végig kell mennünk...- sohajtotta.
-De akkor sem volt könnyű és sikerült túlélnünk.- akadékoskodtam, akár egy makacs gyerek. De akkor is büszke voltam a kis csapatunkra, hogy egy ilyet átvészeltünk.
-Ha ez boldoggá tesz...- forgatta a szemeit, mire én játékosan rácsaptam a bekötözött felkarjára.
-Viszont te nagy voltál Zack. Köszönöm, hogy megvédtél minket.-
-Ez csak természetes. Én sokkal erősebb vagyok mint ezek a szaros szintlakók.- válaszolt diadalittasan. Én csak mosolyogva ingattam a fejemet.

A felvonó lassan megállt és kinyíltak az ajtajai. Ha jól láttam, a B. 3-as emeletre érkeztünk. Miután kisétáltunk, egy különös teremben találtuk magunkat. A plafon és a sarkok teljesen be voltak kamerázva, a szoba közepén pedig rozsdás rácsok zárták el az utat.
-Most mi lesz?- kérdeztem a többieket.
-Egyszerűen csak szét fogom törni a kaszámmal!- csattan fel, majd minden további nélkül a rácsokra vágott. Ray megpróbálta megállítani, de késő volt. Egy nagyon éles hang ütötte meg a fülemet, ami szerintem még Zack robusztus testét is megrázta.
-F-FRANCBA! Ez rohadtul kemény! Miért nem állított meg senki, ha?!- kiáltotta vérben forgó szemekkel, mire Ray és én unottan összenéztünk.
De a következő pillanatban lövés hangja hallatszott és Zack kétségbeesett üvöltése.
-VIGYÁZZ [NEVED]!!!-