Függőségem...

1.fejezet

Mikor depressziós lettem akkor kezdtem önmagam bántalmazását. Utána egy időre abba hagytam aztán megint elkezdtem. És így ment ez mostanáig amíg függővé nem váltam. Azért lettem depressziós,mert cserbenhagytak,eltávolodtak tőlem akiket szerettem és mindig csak bántottak. De én is rátettem egy-egy lapáttal. Sokszor gondolkodtam amit nem szabadott volna,mivel ha egyedül maradok a gondolataimmal lazán bebeszélek magamnak bármit. Ez mostanáig így van,csak éppenséggel ha felbasznak elszívok egy cigit és ütöttem a falat. Sokszor elviselhetetlennek éreztem magam. Egy ideig jól voltam de utána általában megbaszódtam. Egy éve költöztünk Meanbrookba a szüleimmel. Nem nagy város de sok üzlet van,egy kisebb pláza, és pár iskola. Én a Meanbrook gimibe járok,most 10. Osztályos vagyok. Nincs egy barátom sem aki megállítana ha hülyeségre készülök. Mostanában árnyakat is szoktam látni. Tök jó. Egy démonlátó depressziós vagyok. Több életemre emlékszem és néha beugranak képek.

~

"Hideg van. Csak a hideget érzek és egy köves padlót és a láncok zörejét. Nagyon félek. Mikor kinyitottam a szemem egy egy ablakot láttam amin egy kis fény beszűrődik. Csupa vér minden. -Hova kerültem? Hol vagyok? Mit keresek itt? Ki hozott ide?-ezek a kérdések forogtak bennem folyton. Fel akartam kelni de nem tudtam. A földön fekszem láncokkal a kezeimen. Nincs erőm megmozdulni. Csak annyira emlékszem hogy kint ültem a folyó parton kavicsokat szedegettem és dobáltam őket a vízbe, és egyszer csak elsötétült minden majd itt ébredtem. Egyszer csak ajtónyikorgást hallottam és megláttam...."

~

-Ez meg mi volt?- kérdeztem magamban.

Nem értettem mi volt ez. Az egyik életemből egy visszaemlékezés vagy egy látomás. Megpróbálom kideríteni. De későre jár mostmár lefekszem aludni.

Amint becsuktam a szemem el is aludtam. Viszont másnap reggel furcsa látvány fogadott.

Sziasztok! Ez elég rövid lett.😅 a következőt megpróbálom hosszabbra csinálni. Remélem tetszett.😊