My Little Princess👑

1.1

A sulim folyosóján sétáltam egyenesen a biológia terem felé. Az arcom magabiztosságot, és erőt sugárzott, de amint valaki lejjebb nézett, biztosan abban a pillanatban megváltozott volna a véleménye. Hat hónapos terhes vagyok attól a sráctól, aki a bioszteremben ülve azt se tudja, hogy az ő gyerekét várom, mivel öt hónapja nem járok suliba. De sebaj! Lesznek ennél nehezebb pillanatok is, mivelhogy a biosztanár egyben az osztályfőnököm is.

De még ezzel se lenne probléma, inkább azzal, hogy az ofőm, a gyermekem apjának a rokona. Méghozzá a vérszerinti apja. Azt se tudom kit fog először megpofozni annak láttán, hogy a fia volt barátnője öt hónap után besétál a bioszterembe az óra kellős közepén...

A nevem Pamela Leeden, de jobban szeretem, ha valaki Pamnek hív. 18 éves vagyok, és ahogy ezt már tudjátok, hat hónapos terhes. Hallottam már ezzel kapcsolatban mindent.." egy utolsó ribanc, utcai kurva, szexmániás" és ezekhez hasonlók. De ezek közül egyik sem vagyok.

Egyszerűen túl naív voltam, és lefeküdtem azzal akit szeretek,(legalábbis akkor szerettem) nem törődve azzal, hogy ő csak kihasznált. De ez van. A lányoknak el kell viselnie az ilyet, mert a tizenéves fiúk nagyrésze nem törődik azzal, hogy szereti e a lányt, avagy sem. Általában az ilyen a következőképpen történik:

Kettesben marad a lánnyal, elkezdi, hogy milyen gyönyörű, megcsókolja, levetkőzik, amikor végzett a lánnyal felöltözik, emlékezteti a lányt, hogy ő a leggyönyörűbb és, hogy csodásan érezte magát, aztán amikor a csaj elkéri a számát, hogy tartsák a kapcsolatot, mert úgy belé szeretett, mint maci a mézbe, a srác kitalálja, hogy most nincs nála a telefonja és nem tudja fejből a számát, (vagy kitalál valami ennél is cifrábbat) szépen lelép, és ha a csaj nem esik teherbe, akkor juhéjj, ha meg igen, akkor ez van, oldja meg nélküle.

Hirtelen megálltam, mert észrevettem, hogy elértem a bioszteremig. A kezem az ezüstszínű, karcolásokkal teli kilincsre tettem, de mintha megégetett volna, elrántottan a kezem.
Mit fog szólni Dave? Egyikünk sem áll készen erre a találkozásra, hiszen mindketten csak egy egyéjszakás kalandként akartuk ezt. Mostmár mindegy. Bemegyek és kész!

Ekkor a kezem újra a kilincsre tettem, és hirtelen lenyomtam, majd beléptem a terembe, és megálltam az ajtó előtt. Ahogy gondoltam, mindenki engem bámult. Mondjuk meg volt rá az okuk... Öt hónapja nem voltam suliban, erre bejelentés nélkül se szó se beszéd megjelenek a gyermekemmel a hasamban. Szép kis kép lehetett.

-Miss Leeden! Maga meg?-szólalt fel az ofőm. Valószínűleg mivel a padok mögött álltam, nem vette észre a hasam.
Ekkor a legismerősebb hangot hallottam, az első padból. Nem volt szerencsém, mivel ő is mint az apja a sok pad miatt nem látta az állapotom.

-Pam?

Igen, ő volt az... Dave! Dave Priss. Az arcán egyszerre jelent meg a kétségbeesés, hogy mi a francot keresek itt ennyi idő után, másrészt az öröm, mert tudtam, hogy nem szerelmes belém, de azért barátként tekintett rám.

Az osztály még mindig meredt szemekkel ült a padban. Egyedül Olivia és Brenda vette észre a terhességem, mivel csak ők ültek olyan szögben, ahonnan pont ráláttak az egész testemre. Ekkor Olivia felszólalt:

-Úristen, Pam! Te terhes vagy?

Egyből mindenki felszökkent a padból, hogy rámnézzenek. Volt aki a pad tetejére állt, volt aki csak a székre mászott fel, és olyan is volt, aki odajött mellém.
Dave csak felállt, és a terem közepére sétált. Nem akartam, de pár másodpercre találkozott a tekintetünk.

-Szia Dave!-szólaltam meg.-A szüleid nem mondták, hogy védekezni fontos?
Ezt a mondatot próbáltam kicsit halkan nevetgélve, viccként mondani, de azt hiszem ez nem volt túl jó ötlet, mivel Dave egy másodpercre lefagyott, és mire magához tért, azokból a zöldes kék szeméből félelem tört elő, és mindenkin keresztül kiviharzott a teremből, majd becsapta az ajtót.